Let's go, Brandon!

vagyis:

Fuck Joe Biden!

Eszünkbe jutott Horn Gábor híressé vált, Gyurcsány Ferencnek szóló üzenete:

„Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a picsába!”

Az Egyesült Államok közvéleményének elég gyorsan elege lett az üres tekintetű, kislányszagolgatós demokrata öregemberből, aki január óta de jure elnöke az országnak. Már nemcsak politikai kontextusban lehet elégedetlen hangokat hallani, hanem sportrendezvényeken, koncerteken is egyre gyakrabban kerülnek elő markáns kritikák. Az amerikai választók egyre nagyobb számban türelmetlenek és elégedetlenek Bidennel, a „Fuck Joe Biden!” jelszóban pedig minden frusztrációjuk benne van.

Az USA egyik legnépszerűbb sportja a NASCAR, ahol szabályos, ívelt pályán őrült sebességgel száguldoznak a sportkocsik, tomboló rajongók tízezreinek szeme láttára. A versenyzők az amerikai focistákhoz, baseball-, kosárlabda- és jégkorongjátékosokhoz hasonlóan nemzeti hősök, így hatalmas rajongótáboruk van.

Brandon Brown versenyző interjút adott az egyik futam után, amelynek során a háttérben jól hallható volt a közönség ütemes skandálása. A riporter jóhiszeműen (vagy bárgyún?) megjegyezte, milyen lelkes rajongói vannak Brownnak, hiszen azt vélte a skandálásból kihallani, hogy Let's go, Brandon, holott a nézők ütemes Fuck Joe Biden! skandálása jól érthető. Az esetből gyorsan mémek születtek, azóta pedig feliratok, újabb és újabb mémek és ajándéktárgyak sokasága hirdeti a humorosan burkolt kemény kritikát a demokrata adminisztráció bábjával szemben.

Valószínűleg nincs olyan politikus, aki a világ vezető nagyhatalma élén ne kapna hideget-meleget. Akinél ekkora befolyás és szuverenitás összpontosul, nem lehet egyöntetűen népszerű. Ezt fenntartva talán megállapítható, kevés olyan amerikai elnök volt az elmúlt 30-40 évben, akinek a „munkáját” (de leginkább annak hiányát) már alig egy évvel a megválasztása után ekkora felháborodással értékelték a választók.

Tavaly télen az amerikaik (élők és holtak egyaránt), valamint a techcégek és egyéb, befolyásos üzleti körök úgy döntöttek, elég volt a megosztó, nebáncsvirág érzékenységre soha tekintettel nem lévő, ellenben hatékony és sikeres Trump-adminisztrációból, és itt az ideje a hagyományos baloldali politika visszatérésének:

üljön a Fehér Házban egy csorgó nyálú, demensen vigyorgó öregember, aki bármit aláír, felolvas, amit az orra alá dugnak.

Biden elnök támogatottsága egy, a Yahoo által végzett közvélemény-kutatás szerint 42 százalékos, az Egyesült Államok lakosainak 50 százaléka szerint nem végzi jól a munkáját. Külső szemlélőként nem nagyon lehet vitatkozni a derék amcsik felháborodásával. Biden kevesebb mint egy év alatt annyi bajt okozott saját országának, mintha fizetnék érte (fizetik is, csak nem ezért). A teljesség igénye nélkül:

• A húsz éve tartó afganisztáni inváziót teljes kivonulással zárta le, a tőle várható kétbalkezes minőségben: nemcsak amerikai emberéletekbe és hátrahagyott, milliárd dolláros értékű haditechnikába került a hiba, de úgy játszotta vissza a tálibok kezére az országot, hogy az Egyesült Államok történetének leghosszabb háborúja egyben a legnagyobb kudarcává is vált. Tette ezt vezető tábornokai kifejezett javaslatai ellenére, amit egyébként később letagadott. 

• Az amerikai társadalom az öngondoskodáson és az egyéni boldoguláson alapszik. A Trump elnök idején stabilizált gazdaság tartalékait billió dolláros költségvetésű szociális kiadásokra elszórni enyhén szólva sem népszerű intézkedés annak ellenére, hogy a világjárvány gazdasági hatásait mindenképpen enyhíteni kellett. Miután erre több mint 3 billió dollárt költöttek, októberben bejelentettek egy  1,75 billiós költségvetésű (az eredeti tervek szerint 3,5 lett volna) szociális csomagot. A nagyvonalú költekezést úgy tűnik, nem díjazza a tengerentúli közvélemény. 
• Biden elnök előszeretettel túr bele olyan, hagyományosnak tekinthető értékekbe, amelyek pártállástól függetlenül amerikaiak százmillióinak fontosak. A fegyverviseléshez és önvédelemhez való alkotmányos jog, a déli határ védelme, az abortuszt korlátozó jogszabályok olyan klasszikusan jobboldali értékek, amelyeket a demokrata elit most látható önelégültséggel vett támadás alá.

Az elnöknek egyelőre stabil többsége van a törvényhozás mindkét házában,  ha azonban folytatja a bénázást, könnyen lehet, hogy saját pártja fiatal alelnökét ülteti majd a helyére. Egyes pletykák szerint már most is Kamala Harris hordja a nadrágot, Biden pedig legfeljebb a kamerák kedvéért jár kabinetülésekre. Nem csoda, hiszen nem bírja már a gyűrődést, a G20-találkozón is inkább szundikálva vett részt.