A tech-óriások disznóságaival foglalkozó sorozatunk egy különösen visszataszító epizódjához érkeztünk.
Mikor azt mondjuk, csak erős idegzetűek folytassák, azt komolyan is gondoljuk!
Az online tartalomszolgáltatók és közösségi médiumok hírhedtek az önkényes, következetlen és főleg képmutató morális iránytűjükről.
Meglepő, ugye?
Bármikor tiltanak, törölnek tartalmakat, sőt, személyeket, ha éppen befolyásolni szeretnék például egy választás kimenetelét (lásd Trump elnök Twitter általi kiátkozása). Az ok mindig valami elvont, magasztos eszme, általában szólásszabadság, demokrácia, egyenlőség, stb… Békeidőben azonban nem ilyen finnyásak – főleg ha emberhez méltatlan tartalmakon keresztül egy kis pénzt lehet keresni.
A YouTube üzleti modellje nem különbözik a többi, figyelmet pénzre váltó szolgáltatóétól. A rendszeresen magas nézettséget produkáló videócsatornákat hirdetési felületként árulják, ezt pedig cégek megveszik, hogy forgalmukat növeljék. Minden tartalomból keres tehát pénzt a YouTube gazdája, a Google, valamint a Nestlé-méretű óriás cégcsoportoktól az időszakosan hirdető, kézműves szappangyártó kisvállalkozásig mindenki, aki videós hirdetésben szeretne megjelenni. Azért fontos ezt újra rögzíteni, hogy ne felejtsük el:
az alább részletezett gyomorforgató aljasságból rengetegen profitálnak.
Az öncélú állatkínzás olyan jellegű sötét perverzió, amit még sokat próbált gazemberek is mély megvetéssel kezelnek.
Úgy tűnik azonban, van egy számottevő – tehát bevétel generálásához már megfelelő létszámú – tartalomfogyasztói kör, amely igényli, keresi és hűséges figyelemmel jutalmazza az erre szakosodott csatornákat.
Délkelet-ázsiai youtuberek ezres (ha nem tízezres?) nagyságrendben készítenek majomkölykök kínzását, egzecíroztatását bemutató videó-sorozatokat.
A siker receptje, a forgatókönyv és az üzleti modell repetitív, gyakorlatilag minden, orvvadászok által zsákmányolt, szinte újszülöttként videó-rabszolgaságba kényszerített majomkölyök sorsa egyforma.
Az első pillanat egy gusztustalan, a félelemtől remegő kisállat által összepiszkított, lezárt kartondoboz „unboxing”, amelyet kicsomagolva előbukkan az új „sztár”. A történet mindig ugyanaz a néhány sémából kerül kiválasztásra: találták az erdőben, orvvadászoktól mentették meg, nem tudtak vele mit kezdeni korábbi gazdái, stb… átlátszó hazugságok.
A megpróbáltatások csak ezután kezdődnek. Az önmagukat "anyunak" és "apunak" aposztrofáló majomstricik a jól bevált forgatókönyv szerint elkezdik a kismajom-videókon rögzített vegzálását, többek között:
- Fürdetés, fogmosás erőszakkal, fojtással, időnként pofozással fűszerezve
- Pelenkázás, cumiztatás, kisbaba ruhákba öltöztetés, miközben a kisállat segítségért kiabál és hívja a rég halott anyját
- Cirkuszi idomítás: emberi viselkedésre kényszerítés, két lábon járás, csicskítás
- Kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítés: kölyökkutyák harapdálják, miközben apu videózza, beszorul a csatornába és kétségbeesetten sikítozik segítséget kérve, miközben a nyomorult ember kuncog a kamera mögött
- Érzelmi és fizikai abúzus, mely gyors és tartós pszichózist generál
Természetesen mindezek a helytelen táplálási, higiéniás és nevelési szokások által okozott károkon felül.
A videók címe, dramaturgiája és a narratíva is arra enged következtetni, hogy a perverz követők is megtalálják a számításukat, de túlságosan direkt kínzásnak mégsem lehet tekinteni ezeket a videókat. Ezeket a csatornákat százezrek, talán milliók követik, a kommentekből pedig látható, hogy a dühös, törlést és büntetést követelők elenyésző kisebbségben vannak.
A bébimajmos videókat azok nézik, akik vágynak a kiszolgáltatott, természetes közegükből kiszakított főemlősök szenvedését nézni (visszatérő cím: „slow jams for monkey haters”). Szinte olyan, mintha embergyereket kínoznának, csak erős idegzetű olvasóinknak javasoljuk a megtekintéseket, éppen ezért videót nem, csak képeket mutatunk.
Bármilyen egészséges lelkű embernek összeszorul a szíve a tartalom láttán, de
az igazán ijesztő mégis az, hogy erre a fajta szemétségre komplett családi egzisztenciák alapulnak.
Vesznek fillérekért egy kismajmot, kínozzák, baszogatják, amíg nem elég nagy hozzá, hogy meg tudja magát védeni, majd mikor már nem bírnak vele, egyszerűen kidobják egy út menti erdő szélén (ezt cinikusan „return to the forest” szertartásnak hívják, de csak rejtett kamerás felvételekből tudni, mi is történik valójában, a youtuber sosem mutatja meg), ahol ragadozók (nem ritkán saját fajtársai) végeznek vele, vagy – mivel önmagáról gondoskodni nem tanult meg – lassú, gyötrelmes halál vár rá.
A Google meg fizeti „anyut” és „aput”, mint a katonatiszt.
Nekik tökmindegy, csak nézettség legyen.
Nincs ezzel a tartalom-típussal különösebb problémája a Facebooknak és az Instagramnak sem, mindkét felületen tucatjával találtunk ilyen oldalakat. (Ellenben a Megadja-féléket tűzzel vassal kell irtani a közéletből! Lehet, hogy a főszerkesztőnknek politika helyett makákót kéne élőben rugdosnia?) Az állatkínzással, erőszak öncélú bemutatásával foglalkozó korlátozó közösség irányelvek persze mindhárom felületen következetesen tiltják ezeket a tartalmakat, de úgy tűnik, van az a pénz, amiért hajlandóak szemet hunyni.
Egyszóval: ha a Nyájas Olvasónak esetleg anyagi gondjai támadnának, készítsen egy kegyetlenkedő tartalomsorozatot és kopogtasson be valamelyik tech-óriáshoz.
