YESlimpia - Fekete-Győr András hangosan ünnepli a magyar csapat sikereit, de honnan is indult?

Hosszú út és árulások sorozata vezetett idáig

Ugye megvan még a sokszor elhasznált macskafogós idézet, hogy 

Maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál lenni?
A posztot akár le is zárhatnánk egy olyan hasonlattal, hogy az olimpia és a magyar csapat szereplése fölötti momentumos öröm az kicsit olyan, mintha Orbán Viktor személyesen ünnepelné a Pride sikerességét, nem?

Természetesen tudjuk, hogy az olimpiai szereplés nem feltétlenül egyenlő a hazai olimpia rendezésével – bár itt azért érdemes megvizsgálniuk a Sydney-i és a londoni játékok, valamint az azóta tartó ausztrál és brit teljesítményt a kétkedőknek, de ez messzire vinne most.

Ne vitassuk el tehát Fekete-Győr András őszinte sportrajongói örömét, hadd tapsoljon – de azért mi kicsit rosszindulatúak vagyunk, és nem tudjuk megállni, hogy ne menjünk vissza az időben pár évet, hogy mi vezetett idáig. Mert úgy érezzük, hogy a Miniszterelnök-jelölt Úr utánaszámolt és inkább csak menteni próbálja valahogy a menthetőt, és reménykedik, hogy le tudja mosni magáról valamennyire az örök időkre ráragadt nolimpiás billogot.

Mert a már jól ismert, Gyurcsányék által is többször alkalmazott módszerrel – emeld a tétet, húzz tizenkilencre lapot, aztán csak lesz valahogy – rövid távon sikerült népszerűségre szert tenniük, de azt megtartani, netán építeni, perspektívát is ajánlani már kevésbé ment nekik azóta.

2017 – hogy is volt négy éve?

Fiatal, jóképű, helyeske, romlatlan, nemzetközileg beágyazott, nyelveket beszélő, képzett budapesti fiatalok (néhol azért az örök kétkedőknek gyanúsan beágyazott családi háttérrel) – akik a semmiből összeszedik a teljes SZDSZ-hátország aláírásait, hatalmas médiavisszhangot és sorozatos Narancs-címlapokat kapnak... aztán leginkább semmi.

Anissa Eprinchard, a francia exbarátnő

Fekete-Győrrel feltehetően Budapesten, a GE-nél töltött hónapok alatt ismerkedett meg a francia-svájci nemzetiségű fiatal hölgy. És mi történt aztán? A francia Eprinchard teljes gázzal beleállt a romlatlan fiatalok budapesti olimpia-ellenes kampányába, ami aztán, miután elbukott, kb. automatikusan a franciák, tehát Párizs javára döntött 2024-re. Mindenesetre utólag is köszönjük neki, hogy beleszólt. Ja, még egy: párizsi NOlimpiát nem láttunk tőle...

  • Le Courrier d’Europe Centrale című, francia nyelvű, de Budapestről szerkesztett online liberális lapban publikált 2017 januárjában: már a címben is szerényen „demokratikus láznak” nevezi a NOlimpiás aláírásgyűjtést. Érdekesség: a tartalom fizetős – erre is biztos van piacképes kereslet.

 

  • Facebookos profilján szintén a kezdetektől fogva aktívan kampányolt az aláírásgyűjtés mellett angol és francia nyelven – és persze látványosan ünnepelt, amikor összegyűlt a legendás 266 151 db. szignó.
  • Érdekesség, hogy Fekete-Győrrel két közös képet is nyilvánosan őriz még, kicsit megható is az egész.

Macronék is imádták az ifjú titánokat

  • Miután 2017 elején elbukik a budapesti olimpia ügye (mint később kiderül, Párizs javára), Momentumék hirtelen döbbenetes népszerűségre tesznek szert a franciáknál: lecsap rájuk a Le Monde és a kormány is.

 

  • 2017. októberében Nathalie Loiseau európai ügyekért felelős francia miniszterrel találkoztak, akivel arról tárgyaltak, hogy a Momentum is „aktív partnerként fog fellépni azért, hogy Magyarországon is nemzeti és helyi vitákat (demokratikus konvenciókat)” folytassanak az Európai Unió jövőjéről. 
  • 2017. szeptemberében Brigitte Macronnal is pacsiztak egyet: megtiszteltetésnek veszik, hogy az En Marche kampánycsapatától tanulhattak az elmúlt napokban, mi több: a francia kormánypárt székházavatóján vehettek részt. Ez valóban megtisztelő (és villámgyors), főleg, hogy hivatalosan márciusban alakultak csak.

Az amerikai nagykövettel se voltak rosszban

Bár David B. Cornstein Orbán Viktorral is kiváló kapcsolatot ápolt, azért ne feledjük, hogy az ex-nagykövet korábban hivatalosan is a 2012-es New York-i olimpia lobbistája, a mozgalom elnöke volt, instás képén Fekete-Győr pedig éppen a CEU-t szeretné vele közösen megvédeni.

  • Itt érdemes lehet megemlítenünk, hogy 2017-ben a Los Angeles-i olimpia ellen is alakult egy mozgalom NOlympics néven, kísértetiesen hasonló üzenetekkel és megjelenéssel. Persze harmatgyenge az egész: ma is alig 1500 követőjük van a Facebookon, és még az olimpiarendezés jogát is elnyerték, hiába jöttek mindenféle szociálisan érzékeny, gazdagellenes szöveggel (Az olimpiai ARISZTOKRATÁK külön közlekedősávot kapnak a városban a játékok alatt!). Ismerős a logó?

A mór megtette kötelességét, a mór mehet

A többit ismerjük: Budapest visszalépett, a 2018-as országgyűlési választáson Momentumék 3%-os eredménnyel nem jutottak be a parlamentbe, és az internet nélkül nem sok hírt tudnék róluk felidézni azóta – hacsak Fekete-Győr partizános fellépését nem nevezzük annak. De talán sikerülni fog az SZDSZ bázisának egy részét véglegesen átvenni, és szerezni néhány ütős képviselői meg önkormányzati pozíciót – hiszen értenek hozzá, már bizonyítottak.

Hogy méltó keretbe tegyük az ügyet:

Ugyanezt játsszák persze a magyar focival is: reggel Fekete-Győr még a magyar futballisták ellen hergel, este meg a tévé előtt ünnepel, amikor kijutunk Izland ellen. Reggel még a stadionra költött milliárdok fölött kesereg, aztán meghatottan posztol a Puskásban ülve. Egyik nap a román testvérpártnak kampányolnak, a választások után meg gratulálnak az RMDSZ-nek – kicsit Picasso folyton átálló apukájára emlékeztet a Picasso kalandjai c. legendából.

Tudjuk követni? Nehezen, de igen. Tudatos játék és alkalmazkodás, vagy jó előre kiszámolták? Ki tudja. De persze majd a Szent Politikai Piac majd ítél, mit fanyalgunk mi itt, nem igaz?

De azért magánemberként a következő évekre boldog apaságot kívánok inkább a Miniszterelnök-jelölt Úrnak, mint aktív politizálást.