Hol is kezdhetnénk a történetet? Talán ott, hogy néhány napja egy utcafórumon Márki-Zay Péter Csárdi Antalt, az ellenzéki összefogás képviselőjelöltjét doktor Csárdi Antalként mutatta be. A felvezető azért volt túlzás, mivel Csárdi képviselő úr mindössze szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik.
Amikor a kellemetlen intermezzóról készült felvételeket láttam, azt hittem, hogy csak elszólásról van szó. Márki-Zay nem ismeri a szövetségeseit, ezért kellemetlen helyzetbe kerül, amikor kiderül az igazság.
Tévedtem. Bár Márki-Zay tényleg nem ismeri a szövetségeseit, időnként a keresztnevüket is elfelejti, most azonban valami egészen másról van szó. Egy régen bevett gyakorlatot láthattunk működés közben:
a vezető párttitkár doktori címet osztogat a hozzá hű főállású forradalmároknak.
Csárdi doktor pártmunkával érdemelte ki a tudományos fokozatot, a demokrácia építésében végzett fáradhatatlan munkáját ismerték el azzal, hogy doktorrá avatták.
Éppen úgy, mint 1945 után, amikor tanulatlan gyökereket neveztek ki ügyésznek és bírónak, hogy ne legyen fennakadás a halálos ítéletek megszövegezésében. Ez az esemény évtizedekre pályára tette a magyar bírói kart. És mai napig tovább hígítják az értelmiséget saját kinevezettjeikkel.
Persze Csárdi Antal nem kérte Márki-Zay jóságos adományozását, mégis doktor lett. Van a politikai mezőny élvonalában egy olyan szereplő, aki sokkal kevésbé szemérmes címtolvaj.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere ugyanis nyelvvizsga hiányában hazudott magának doktori címet. Ezzel talán a baloldali politikust valamiféle csúcstartónak tekinthetjük, végzettségét tekintve dupla hazugságon érhettük.
Karácsony ugyanis nemcsak a titulust kívánta meg, hanem azt a lehetőséget is, hogy egyetemen taníthasson. Így kapcsolatait latba vetve végül a Corvinuson lett tanársegéd, amely pozíciót éppúgy törvényellenesen töltötte be, mint ahogy a doktori címet viselte.
Tehát hazudott a nyelvvizsga és a doktori képzés kapcsán, hogy tanársegéd lehessen. Bravó. Ha a bűnözés tudomány lenne, akkor ez bizony tanszékvezetői pozíciót érne. Mégiscsak elért valamit ez a fajankó!
Kunhalmi Ágnes nyelvismerete Karácsony Gergelyével vetekszik. Legalábbis erről árulkodik, hogy a szocialista képviselőnőnek nem volt diplomája, mivel – fogalmazzunk finoman – hiátus mutatkozott a nyelvismeretet igazoló bizonyítványok körül. Egy videó tanúsága szerint azonban Kunhalmi anyanyelvi szinten beszél vidékiül. Legalábbis azt hiszi, hogy a kisvárosokban úgy beszélnek az emberek, ahogy az Indul a bakterházban hallotta.
Szánalmas, de legalább vicces.
Nem úgy, mint Hajnal Miklós, a Momentum képviselőjelöltje, aki közgazdász diplomát füllentett magának. A hazugság pedig körbejárt, a párttársai is magasan képzett szakemberként hivatkoztak rá éveken keresztül.
Végül Hajnal Miklós kénytelen volt beismerni, nincs közgazdász diplomája, az egyetemet abba kellett hagynia, mikor szólította a mozgalom.
Bangóné Borbély Ildikóról pont a napokban derült ki, hogy éppen ott szerezte közgazdasági diplomáját, ahol Hajnal Miklós. Mindketten elmélyültek a tudományokban, olyannyira mélyre jutottak, hogy a végén a papír megszerzésének sem látták különösebb jelentőségét.
Mit bizonyít egy diploma? Egy hivatalos papír kifejezi-e azt a mérhetetlen mennyiségű tudást, amit birtoklunk? – tették fel maguknak a kérdést. És végül rájöttek, hogy megalázó lenne egy érdemtelen egyetemi zsűri előtt számot adni arról, amit magukba szívtak az évek alatt.
Bangóné plusz előnnyel bír tudományos téren azzal, hogy rusnya arcát adta ahhoz a plakátkampányhoz, amely arra hívta fel a magyarok figyelmét, hogy ráfizetés a határon túli magyar közösségekkel való törődés. Ilyen téren neki tényleg van köze a közgazdasághoz. Kiszámolták, hogy a nemzetre költött pénz, ablakon kidobott pénz. Nemzetet működtetni nem gazdaságos!
Egyébként van egy olyan megérzésem, hogy Bangóné a végén a DK-ban köt ki. Gyűlöli a határon túli magyarokat, a képzettsége pedig éppen illeszkedik a Gyurcsány-párt rendszerébe.
Mert ugye emlékszünk rá, hogy Gyurcsány Ferenc felsőoktatási előmenetele kapcsán is kérdéseket vetett fel, hogy a volt miniszterelnök szakdolgozata szőrén-szálán eltűnt. Ez persze nem jelent semmit, bárkivel előfordulhat, hogy a két példányban leadott szakdolgozat mindkét darabja köddé válik.
Az iromány eltűnése pedig semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy a dolgozat címe megegyezett a pártvezér sógora által egy másik egyetemen leadott szakdolgozatéval. Pusztán szóbeszéd, hogy Gy. Ferenc ellopta a tudományos igényű munkát, és sajátjaként adta le. Az ilyen jellegű feltételezéseknek nincs helye egy magára valamit is adó portál cikkében!
Szabó Tímea múltjában annyi hazugság fedezhető fel, hogy ember legyen a talpán, aki az iskolai előmenetelére vonatkozó lódítások között képes rendet teremteni. Először a Kontra.hu írt róla, hogy Szabó állítása, miszerint a Harvardra járt, nem több piti hazugságnál.
„Egy ideig kutatóként tanultam a Harvard Egyetem jogi karán" – írta konkrétumok említése nélkül korábbi, mostanra már elérhetetlenné vált önéletrajzában Szabó Tímea.
Szabó Tímea nevű hallgatóról ugyanis nincs tudomása az egyetem vezetésének. De persze lehet, hogy csak megsemmisítették az aktáit. Na nem azért, mert a nyomokat kellett eltüntetni a kabuli kóró után! Egyszerűen el akarták felejteni azt a szipirtyót, akinek a hangja és az arcvonásai egyaránt kínzóeszközként használhatóak.
Szóval ez a legendás balliberális szürkeállomány, az az értelmiségi elit, ami hiányzik a jobboldalról.
Persze lehet, hogy tévedünk és egy teljesen új jelenséggel állunk szemben. Ezek az emberek transzdiplomások. Bár nem rendelkeznek a megfelelő hivatalos bizonyítványokkal, ettől függetlenül még joggal érezhetik magukat diplomásnak.
Miért is ne? Ki dönti el? Ki jogosítja fel az egyéneket az ítélkezésre?
Transzdiplomás identitás hordozói. Sajátságos életformájuk legitimitását pedig nem vonhatja kétségbe senki!!!
Egy demokráciában legalábbis nem!!!
Bangóné és a többiek nem szánalmas csalók és beteges hazudozók, pusztán mások.
Mindössze egy hivatalos bizonyítvány választja el őket a privilegizált helyzetben levő úgynevezett „hagyományos" diplomásoktól.
