Mi az, ami a legszembetűnőbb a fenti két név olvasásakor? Igen, a hasonlóság. Egészen pontosan a két név végének azonossága. A „mir” szó magyarul nyugalmat, békét jelent, amit még én is képes voltam megjegyezni a középiskolai kötelező orosztanulásom során amellett, hogy máig fújom a „táváris ucsinyelnyica ja da kláduváju vám” hetesként bemagolt penzumát.
Napjaink orosz–ukrán háborújának egyre szélesedő konfliktusában bárki is legyen a két ország vezetőjének tárgyalópartnere a béke érdekében, minden esetben a megszólítottak nevének végére kellene tennie a hangsúlyt, azaz a békére, a nyugalomra, a „mir”-re.
Mennyire összeférhetetlen helyzet, hogy a két ország vezetője, Putyin és Zelenszkij a nevükben hordozott szimbolikus üzenet ellenére a jelenlegi állás szerint nem a nyugalomra, nem a békére törekszenek, hanem a háború kiteljesedésében, a másik térdre kényszerítésében látják a kirobbant konfliktus megoldásának egyedüli lehetőségét.
Annyit pontosítanék, hogy természetesen a két fél közül Ukrajna csak képviseleti joggal megbízott közreműködője az oroszokkal ténylegesen szemben álló Egyesült Államoknak. Közelebb lehetnénk a megoldáshoz, ha az amerikai elnököt példának okáért nem Joe Bidennek hívnák, hanem helyette mondjuk Joe Goodfriendnek, aki így, a neve szerint hirdetett „jóbarát”-ként BÉKÉT kötne az oroszok Vlagyi-mir-jével, Putyin elnökkel.
Egyszerűen felfoghatatlan az európai hozzáállás, ami szankciós csomagok tucatjaival pecsételi meg a kontinens polgárainak sorsát, mindennapi megélhetését. Érthetetlen, hogy miért nem érzékelik a döntéshozók, hogy olyan forgatókönyv nincsen, ami szerint Oroszország felteszi a kezét, és hazasomfordál. El kellene gondolkodni Brüsszelben, de a tengerentúl is azon – és most egy állatvilágból vett példát hozok ennek érzékeltetésére –, hogy ha
egy bizonyos „koncot” dobunk a „vadállat” elé, nincs-e nagyobb esély arra, hogy így magunk nem válunk a vérengző bestia áldozatává, mintsem, hogy addig hergeljük, amíg teljesen eszét vesztetten mindent, de mindent szétmarcangol maga körül, amit csak ér?
Egyszer már írtam arról a Kontra hasábjain, hogy nem a mai napot kell megnyerni, hanem a holnapot. Holnap viszont csak akkor lesz, ha megéljük és megértjük, de legfőképpen jól értjük a ma történéseit.
Nem végső, távlatos győzelmeket kell remélni, hanem egy adott állapot ismeretében szükséges lenne időnként megszondáztatni a feleket, hogy hajlandóak-e a tűzszünetre és a mindkét fél számára méltányosnak tekintett kompromisszum megkötésével a békére.
Oroszország méreténél, katonai potenciáljánál fogva soha nem lesz leírható ellenfél. Ukrajna ma még az elcsatolt négy megyéje nélkül is újjáépíthető volna. Meggyőződésem, hogy ennek a helyzetnek a kölcsönös elfogadása esetén képesek lehetnének a felek a további harcok feladására. Enélkül feszül tovább a húr, és amikor a legkevésbé gondolnánk, akkor fog arcul csapni bennünket a pőre valóság.
Ne feledjük, hogy ezt a háborús meccset rengetegen figyelik és nézik a globális lelátó különböző szektoraiból. Jelenleg az amerikai és a brüsszeli keménymag mellett az oroszokkal szemben viselt hadászati meccset szemmel tartja Kína, figyeli Japán és India, a két Korea, Törökország és mindenki más is.
Ne legyenek kétségeink, megfelelő pillanatban nem lesznek szégyenlősek egyik vagy másik résztvevő mellett kinyilvánítani a szimpátiájukat, és tenni is ennek határozott kifejezéséért. És nem az lesz az alapvető szempont a döntésüknél, hogy az elsődleges felek közül melyiküknek volt eredendően igaza, hanem a saját geopolitikai és érdekszférarendszerük alapján fognak ítélni és cselekedni.
Nos, ezt nem feltétlenül kellene ölbe tett kézzel megvárni, mert amikor az eddigi lokális orosz–ukrán „háborúskodás” globális adok-kapokká alakul, abba bele fog remegni a földgolyó, akármelyik pontján is hiszi valaki naivan, hogy ő majd távol tarthatja magát ettől.
Összegezve legyen béke, legyen „mir”, legyen Amerika is nagyvonalú „goodfriend”, azaz jóbarát, és bármely ország vezetője kizárólag csak annak jegyében cselekedjen, és viselje saját becsületes nevét, ahogyan az orosz és ukrán elnök nevei hirdetik.
„A név kötelez” – tartja a mondás. Itt lenne az ideje, hogy betartsák.
