Nem tudjuk, ki engedte el hamarabb a 2022-es választási győzelem illúzióját: a baloldali ellenzék vagy a támogatóik.

A kormányváltásra szövetkezett pártokra irányuló figyelem az előválasztással láthatóan elérte a zenitjét, azóta meredeken zuhan az érdeklődés a szivárványkoalíció tagjainak produkciói iránt.

Nem tudjuk azt sem, hogy Feri megsértődött-e, amiért a választók nem a nejét jelölték ki, hogy véres kardot lengetve csatába vezesse a moslékszövetség seregeit a felcsúti patás ördög gonosz birodalma ellen. Sok mindent megmagyarázna ez a forgatókönyv, de az okok talán lényegtelenek is. 

Közeleg a tél, egyre hűvösebb van a köztéri cirkuszi produkciókhoz, az ellenzéki politikus életciklusa pedig a húslégyhez hasonlóan hanyatló fázisba fordul, mire lehullanak a fák levelei. Lehet, hogy izzik a népharag, de annyira láthatóan mégsem, hogy elég ember menjen ki az utcákra.

A magyar jelenkori politikatudomány egyik alapvetése, hogy 8 Celsius-fok alatt nehezebben bukik az Orbán.

Jakab Péter – aki láthatóan összenőtt a Vágási Feri-bőrdzsekivel, pedig ahhoz már kicsit hideg van – azért dacol az elemekkel. A látszatra adni kell, nem elég a jól fűtött, kényelmes parlamenti ülésteremben hőzöngeni, prezentálni kell a részvényeseknek és Don Francisco Gyurleonénak a teljesítményt. Különben is, jövőre tisztújítás, és  ha nem akarja Vona Gábort követni a porszívóügynök-biznisz világába, akkor úgy kell tennie, mintha még valódi politikus lenne.

Ja, nem.

A Jobbik faszagyereke élőben jelentkezett be Mátészalkáról egy mindössze tízperces (!!!) beszéddel (fel- és levezetéssel együtt), amit a közzétett videó alapján kevesebb mint 100 ember előtt mondott el.

A tornacipős, bőrjakós hülyegyerek, aki bárgyú mosollyal örült, mikor a felszopó kishölgy műsorvezető szemérmetlenül szembedicsérte, méltatlan helyzetben találta magát. De becsületére legyen mondva, hogy a haknit a szokott minőségben, tisztességesen elnyomta, ahogy a Ferenc igazgató úr valószínűleg megparancsolta neki.

Pedig a néhány tucat, többségében nyugdíjas még tapsra is alig méltatta szegény Pétert, ez pedig igazán elkeserítő élmény lehetett. Tényleg lehet valami titkos korreláció az esti átlagos hőmérséklet és a tüntetni vágyók lélekszáma között. Ha közönséget szeretne, inkább nyáron, mondjuk a Pride-felvonuláson lenne érdemes próbálkozni, ott a bőrcuccokra is fogékonyabbak, és garantált a szivárványos tömeg is.

Jakab úgy kezdte a beszédét, mint a rossz tanuló, aki az őt szeretettel, de egyre kevésbé hatékonyan nevelő, idős nagyszüleinek számol be az aznapi iskolai teljesítményéről.

Egyébként ha az Olvasó azt feltételezi, hogy a tüntetésnek csúfolt nyugdíjas klubdélután során bármilyen izgalmas vagy újszerű motívum előkerült, téved.

Az MSZP lassú, de visszafordíthatatlan haldoklásával járó piaci rést megneszelve a Jobbik teljesen ráfordult a baloldali populista vonalra, úgy követelve a szociális megváltást, mintha Petinek az oviban sarló és kalapács lett volna a jele. A gyér számú szépkorú hallgatóságnak nosztalgikus élmény lehetett a legszebb kádári aranykort idéző maszlag.

Azon se lepődött volna meg senki, ha államosítást és alapjövedelmet követel.

Érdekes módon egy téma „véletlenül” kimaradt: Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltsége és a támogatására való felhívás.

Hogy nem hisznek személyének összekovácsoló erejében, vagy a Főnök letiltotta MZP említését, szintén lényegtelen. Az ellenzéki összefogás kudarcának megtestesülése a phürroszi győzelmet arató hódmezővásárhelyi polgármester, akit mintha mostanában kevésbé hoznának szóba állítólagos szövetségesei, mint mikor még csak egy volt az esélytelenek nyugalmával rajthoz álló jelöltek közül. 

Hiába, aki Gyurcsányéknak keresztbe tesz, gyorsan a süllyesztőbe kerülhet.