A hazánkban állomásozó gyarmati kiszolgáló személyzet - igen kiszámítható módon - visongásba kezdett annak kapcsán, hogy Magyarország
igenis megvétózza az uniós költségvetést és a helyreállítási alapot.
A gyarmati személyzet azt a propagandaszöveget szajkózza, hogy kérem, itten fontosabb a diktátor (persze, hogy Orbán, meg ugye a lengyel haverja!) hatalma, mint a koronavírus-járvány okozta károk helyreállítására létrehozott mentőcsomag. Olyannyira, hogy Orbán saját országa érdeke ellen tevékenykedik most, hiszen így Magyarországnak sem jut a pénzből:
Magyarország álláspontja már a kezdetek óta világos volt: nem engedünk ideológiai zsarolásnak. Az, hogy a kiszolgáló személyzet hűen készíti elő a terepet a Gyarmati Projektnek, nem újdonság: legyen Európai Ügyészség, legyen ún. „jogállamisági" zsaroló mechanizmus, ami alapján majd a „diktatúrák" az EU-n belül (értsd: akik az egyre radikálisabb liberális demokratáknak nem tetszenek) nem kaphatnak pénzt.
(És mellesleg: ugorjuk át azt a haladó mesét, hogy ezt a pénzt kapjuk az Uniótól, mint valamiféle adományt. Az EU nem a Mikulás, az onnan kapott pénz nem ajándék és nem is kegy dolga. Az a pénz Magyarországé is, a közösbe Magyarország is befizet. És a „nettó befizető" algebrázás sem áll stabil lábakon, mert ha megnézzük az egyenlet végét, azt az előnyt, amit csatlakozáskor átadtunk az Uniónak, akkor a „nettó befizető" szöveg elolvad, mint az első hó. De oké, persze, Meseország mindenkié, higgyetek, amiben hinni akartok!)
Mármost ami az ún. „jogállamiság"-fogalmat illeti, ez alá van az ördög elásva. A „jogállamiságnak" ugyanis nem létezik mindenki által elfogadott definíciója, és ezzel a kiindulóponttal válik a konfliktus hitvitává.
Mindenki azt képzel bele, amit akar, azt ért alatta, amit akar - ezért ellenzi Magyarország, hogy ilyen homályos, érdekek és akarat mentén szabadon alakítható fogalomhoz kössenek bármiféle kifizetést.
És azt jól látjuk, hogy a liberálisok - mit ad Isten - szeretik a nekik legkedvesebb, liberális elveket beleolvasni a „jogállamiság" fogalmába.
A menetrend a gyarmati személyzet szerint a következő: a liberálisok szép sorban belegyömöszölik a nekik kedves - progresszív módon változó - politikai elvárásokat a „jogállamiság" fogalmába, majd ha ezeket nem teljesíti egy adott ország, azt most már egy látszólag normatív fogalom alapján megbüntetik. Például a „jogállamiság" részévé válik a kötelező LMBTQ stb. házasságok bevezetése, meg a „homofób beszéd tilalma", és akik nem vezetik ezt be, azok már nem jogállamok.
Mi a lényegi eleme ennek a hadműveletnek?
Az, hogy szépen megkerülik a nemzeteket és a nemzeti törvényhozásokat. Ez lopakodó, indirekt törvényalkotást jelentene, amely révén a jogállamisággal „ellenkező tartalmú" nemzeti törvényeket lehetne eltörölni. Innentől kezdve nem a magyarok joga eldönteni például azt, mit jelent a család fogalma, hanem - indirekt módon - Brüsszelé. Nyilván számos egyéb területet találnának a liberálisok, amellyel elvehetik a kormányzást és a döntés jogát a nemzetektől és átadhatnák azt a központi gyarmati irányításnak.
Az ún. „jogállamisági" kérdés tehát szuverenitás-kérdés. Ha elfogadjuk, feladjuk a szuverenitásunkat.
Tehát nem az a kérdés, hogy e kérdésekben mi a „helyes döntés", hanem az: nektek mi közötök van hozzá?
Lehetne akár tényleges jogállamisági kérdéseket is felvetni, de azokat sajnos 2006 környékén elfelejtették. Mivel jelenleg messze vagyunk attól, hogy a magyar kormány emberek szemét lövesse ki fényes nappal a nyílt utcán, kicsit kétkedve hallgatjuk a jogállamiságot érintő sziriüszkonszörnöket.
És tegyük világossá, hogy nem Lengyelország és Magyarország a vétkes a jelenlegi helyzetben, hanem azok az ideológiai megszállottak, akik nem tudják elengedni az általuk megálmodott új Szovjetunió célját és ezért folyamodnak ideológiai zsaroláshoz.
Az ideológiai megszállottak képtelenek elviselni, hogy minden nemzet maga dönthet arról, hogyan éljen, és hogy ez különbségekhez (másképpen: sokszínűséghez) vezet. Nekik fontosabb a saját disztópiájuk létrehozása, mint a bajba jutott országok megsegítése.
Abban a pillanatban, hogy lemondanak a Soviet Revival Projectről, már mehet is a költségvetés és mentőcsomag.(Persze miért is mondanának le róla, múltkor is olyan jól sikerült, mi baj lehet belőle?)
By the way.
A miniszterelnök nem véletlenül mondta még a nyáron, hogy nem büntetés meg pénzmegvonás kell, ha valakinél nincsen jogállam - kedves libernyákok, tessék tököt növeszteni, és amelyik ország nem jogállam, attól el kell búcsúzni.
De ennyire direkt kiállást mégsem várhatunk a sunnyogásból élő brüsszeli elitből. Még véletlenül nem ismernénk rájuk.