Orbán Viktor újra szamizdatot írt (most már a tizenegyediket), tulajdonképpen megnyitotta a kampányt és kijelölte az irányt tavaszig: az ellenzék pedig megőrül tőle.
Ideje volt már visszavenni magát a szamizdat kifejezést is. Sokan emlékszünk rá, hogy a rossz emlékű 2002-es választások előtt az SZDSZ ezzel (is) kampányolt, hiszen már az I. Orbán-kormány alatt is ördögi táncot lejtett a diktatúra, amit a mostani áljobboldali ellenzék utólag persze már megpróbál tisztára mosni: akárcsak Antall Józsefet, aki szintén csak halálában vált polgári-konzervatív miniszterelnökké.
Az Európai Tanács legutóbbi ülésén falanxban vonultak föl a szivárvány zászlós miniszterelnökök. Tiszta vizet akartak önteni a pohárba, megvan-e még az értékek egysége? A vita kísértetiesen hasonlított a 2015. júniusi vitára, amely az Európára törő migránsinvázió miatt robbant ki. Mindkettő erkölcsileg nehéz, politikailag fontos és intellektuálisan szép vita volt.
Biztos és bevált szokásunkhoz híven nem tervezzük azonban a miniszterelnök írását újraközölni, átfogalmazni, szakmázni, jogászkodni; inkább csak véleményt fűznénk hozzá, mert jogvita helyett is érezzük-tudjuk, hogy mi a helyes.
Nagyon óvatos optimizmussal ugyanis úgy látom, hogy a 2022-es választások csodafegyvere a transz-pedofil lesz, akárcsak 2018-ban a migráns bizonyult annak.
Az ember azt hinné, hogy a józan ész ezt diktálja, de azért a facebookos hírfolyamunkban, a munkahelyen és a tévében sem feltétlenül ezt tapasztaljuk: bizony rengeteg, felbátorodott és jóhiszemű embertársunk olyan szintű visszhangkamrát hozott létre magának, hogy néha még mi is elhisszük, hogy a szivárványos, „család az család”-os vélemény a többségi.
És bizony a fundamentalista katolikusnak hitt Írország ijesztő pálfordulását tekintve (62%-os többség pl. a melegházasságról szóló népszavazáson, a többit most ne is említsük inkább) joggal gondolhatjuk, hogy itthon is bekövetkezett az, amitől annyira féltünk.
De nem: bármennyire is úgy tűnik, hogy az átlagember is megrészegülve már csupa, homoszexuális párok által örökbefogadott gyereket (hiszen BÁRMI jobb, mint az állami gondozás, szóval akkor már mindent igazoltunk is), meg oviban oktató nőimitátorokat szeretne látni – ez egészen biztosan nincs így Magyarországon.
Az elvakult ellenzéki politikus és szavazó fanatizmusában nem veszi észre, hogy ez is egy olyan téma, ahol nem elég a szimpla orbántagadás.
Oké, jó sok ember van, aki komolyan gondolja, hogy „most már tényleg bárki jöjjön mindenáron, csak ezek takarodjanak”, ám az a helyzet, hogy túl sokan jártak jól a Fidesz-KDNP-s intézkedésekkel, támogatásokkal, és nem mindenki érzi úgy, hogy mennyire jópofa, punk dolog lenne egy hatalmas, középső ujjat mutatni Mészáros Lőrincnek, hogy utána megint 4-8 évig fenyőkéreggel táplálkozzon (ld. 2002-2010-es időszak).
Mi több: a muszlim invázióval szembeni általános és jogos félelem ugyanúgy túlmutat a Fidesz eltökélt szavazói magján, mint a gyermekeink féltése. Hiszen a sikerpropaganda önmagában sosem elég: 2002-ben se volt az. Van és kell ellenség.
Mert oké, a homoszexualitás elfogadható, méltányolható, de követendőnek, normának azért a többség még mindig nem szeretné tekinteni. És az élet azt mutatja, hogy a legtöbbünk toleranciája is csak addig ér, amíg más gyerekéről van szó – még a liberális oldalon is.
Mert tudjuk: az igazi demokráciában lehetsz akár kommunista is, de kommunizmusban demokrata már kevésbé.
Szóval van egy ilyen közhely, hogy van még 5-10 évünk, és itthon is ugyanaz lesz, mint Nyugaton.
Én pedig úgy hiszem, hogy azért még ne álljunk bele a defetista, öntemető jóslatokba: egyrészt ki tudja, mi történik addig – másrészt ki más alakíthatná még a jövőnket, ha mi meg se próbáljuk?
Főleg, hogy állítólag az egymillió új munkahely, az államadósság-csökkentés és a jó magyar foci is halálra ítélt gondolatok voltak, aztán tessék. Miért ne sikerülne pont a családokkal is hasonló?
kapcsolódó
-
A pedofiltörvény kiválóan osztja meg az ellenzéket, és témának se utolsó
Az SZDSZ csúnyán megsértődött Jakabékra, hogy megszavazták; az USA és az EU nagyon aggódik
De előbb jöjjön 2022, és győzzünk: álljunk csak szépen bele a transz-pedofil törvénybe, tematizáljuk a hazai és nemzetközi közbeszédet – ha már az ellenzék ilyen buta módon képes volt megint csak beszorozni az Orbánt mínusz eggyel totális háborújában, bárminemű mérlegelés nélkül; önmagát összemosva a pedofilokkal.
2015-ben is mi mertünk először nemet mondani, 2021-ben sincs ez másképp. Ha másért nem, hát legalább a mi lelkiismeretünk tisztasága miatt.
