Az előválasztási bolhacirkusz első fordulója számos tanulsággal szolgált.
Mondhatnánk, hogy a tények magukért beszélnek, de továbbra sincs semmi garancia arra, hogy nem történt paklizás:
- hogy valóban Dobrev Klára nyerte-e az első fordulót,
- hogy Jakab Péter tényleg ilyen megdöbbentő vereséget szenvedett-e,
- hogy Fekete-Győr Andrásnak valóban sikerült-e 3 százaléknál több támogatót szereznie (mi ezt tartjuk a legkevésbé valószínűnek),
azt csak az előválasztás lebonyolítói tudják. Nem adtak garanciát sem a folyamat tisztaságára, sem annak ellenőrzésére.
Az előválasztás eredményéből kiderült, hogy nincs olyan ellenzéki párt, amelyiknek a logója, az értékrendje (ami ugye nincs…) vonzóbb lenne, mint a jelöltek karizmája.
Hiába volt a Jobbik az egyik legerősebb párt, ha egy olyan tenyeres-talpas paprikajancsi adta hozzá az arcát, akit Gyurcsány úgy semmisít meg fél kézzel, hogy közben meg sem szomjazik (azért de).
Hiába hiszi a Momentum, hogy az emberek elfelejtették az SZDSZ-t: ha egy FeGyőr képviseli a román liberalizmust Magyarországon, akkor a lila ködös progresszív utópiától még akkor is elfordulnak a választók, ha egyébként a koncepció világnézetük és ízlésük szerint való.
633 ezer ember. Hivatalosan ennyien vettek részt az előválasztáson. A kormányváltó erők rendkívül büszkék rá, történelmi eredményként reklámozzák, de valójában siralmas kudarc ez az orbánbuktatás lovagjainak.
Ez pedig annak is köszönhető, hogy noha a politikusok átmenetileg, a kamerák kedvéért képesek egymáshoz jó képet vágni és bájvigyorral kezet fogni, a választók között ez a feszültség részben apátiát (tehát távolmaradást), részben elfojtott ellenségességet generál. Ez utóbbi pedig már idejekorán a felszínre került.
A második forduló már tisztán arról a kérdésről szól, ami az ellenzéki választókat valóban érdekli: ki lesz Orbán Viktor kihívója 2022-ben?
Elképzelhető, hogy a részvétel is nagyobb lesz, már csak azért is, mert előkerülnek a személyeskedő sértések, vádak és az összefogás illúziójának szertefoszlásából eredő keserű csalódás más tünetei is. Akármilyen szürreális, Dobrev ELLEN sokkal szívesebben megy el szavazni a momentumos éttermiségi, mint FeGyőr mellett.
A továbbjutó jelöltek továbbra sincsenek a kanyarban sem a miniszterelnök karizmájához, felkészültségéhez és rutinjához képest, és ezt a kormánykritikus szavazók pontosan tudják: a tét az, hogy a Gyurcsány-klán kompromisszumokkal, közvetett eszközökkel vagy totális dominanciával fogja-e irányítani a baloldali egységet.
Dobrev Klára gyakorlatilag egyet jelentene egy, a DK és csatlósai által irányított, koalíciósnak álcázott egypárti kormánnyal, míg Karácsony (vagy Márki-Zay) miniszterelnöksége sok kompromisszumra, „béna kacsa” jellegű kormányzásra kényszerítené a DK erős embereit.
Az előválasztáson győztes (vagy azzá hamisított, ki tudja…?) Aprev Klára pozícióját meggyengítendő Karácsony Gergely és a meglepetés harmadik hódmezővásárhelyi polgármester egységes erőként igyekeznek fellépni.
Annak ellenére teszik ezt, hogy ideológiailag legalább annyira távol állnak egymástól, mint Gyurcsányné és frissen idomított házi kisnyilasa, Jakab Péter, aki a híres népmeséből kölcsönzött „hoztam is, meg nem is” módon állt be Feri hivatalos alkalmazottainak csapatába: előbb kritizálta a Karácsony-Márki-Zay tengelyt, majd a biztonság kedvéért azért hozzátette, hogy ő nem támogat ám senkit.
Két táborra szakadt az eddig egységes képet mutató összefogás, mert legalább kettő, ha nem több erő szentségtelen házassága mindig ingatag.
A pihe-puha párnacsata egyre inkább kődobálássá alakult át: a jelöltek közötti versengés annak a tünete, hogy az eddig az összefogás illúziójától kollektívan megrészegült kormányváltásban reménykedő polgárok kezdenek kijózanodni. És mostanra már az Orbán-fóbiához hasonló szenvedélyességgel támadnak saját kedvencükön kívül mindenki mást.
Különösen igaz ez az évek óta kiéheztetett őrkutya módjára csibészelt Gyurcsány-sereg online alakulataira. A híres választók és az átlagemberek is dühödten acsarognak egymásra. Éppen úgy, mint a régi szép időkben, mikor még léteztek ellenzéki pártok, és azoknak voltak önálló vezetői, ellentétben a mostani hatalommaximalizáló nagyvállalattal, aminek neve is elő van készítve: Demokratikus KOALÍCIÓ.
Az előválasztás eredménye az ellenzéki pártok rajongói közül is legfeljebb csak a keménymagnak lényeges.
