Végleg elköteleződött a román nép mellett a Momentum

Nem újdonság, hogy a Momentum a magyarság számára sorsdöntőnek számító pillanatokban mindig inkább a románok mellé áll.


A Momentum nevű Lenin-fiúk emlékdíjas szervezet minden adandó alkalommal a saját nemzettestvéreik helyett a román vagy szlovák elvtársaiknak kampányolnak az utódállamok területén.

Fegyőr, az internacionalista már lényegében hazajár román nacionalista elvtársaihoz.

Nem volt ez másképp a tavalyi államfőválasztás során, amikor Fegyőr egy román jelölt, Dan Barna mellett kardoskodott; és nem volt ez másképp idén szeptemberben sem, amikor nem a magyar polgármesterjelöltek, hanem inkább a román libsi testvérpártjuk, a USR PLUS jelöltjei mellett korteskedett. Sőt, egy videóban a román pártra történő szavazásra is buzdította a már amúgy is fogyatkozó erdélyi magyarokat.

 

Hasonló szintű hazaárulást hajtott végre az EP-képviselőnek választott Donáth Anna is, aki tavaly részt vett a liberális, Renew Europe-tag Progresszív Szlovákia (PS) mozgalom magyar platformja parlamenti képviselőjelöltjeinek és a párt magyar nyelvű programjának a bemutatóján, a felvidéki Révkomáromban.

Donáth Anna az eseményen azt mondta, hogy szerinte a felvidéki magyarok lehetnek úgy magyarok, hogy közben büszke szlovákok.

A magyarországi liberális politikus tehát arra biztatta őket, hogy asszimilálódjanak a szlovák többséghez.

De az talán még ilyen előzményeket követően is túlzás, hogy néhány nappal azután, hogy Fegyőr Bandi a választás után megint lebukott a romániai hazaárulással, két másik momentumos észlény: Nyirati Klára és Preininger Rozália román nyelven írt gratuláló levelet a húsz év után magyarként Marosvásárhely polgármesterének megválasztott Soós Zoltánnak. 

 

Mint ismeretes, óriási küzdelmet és egy nagyon kemény kampányt követően választottak 20 év után újra magyar polgármestert a Székelyföld fővárosának nevezett Vásárhelyen.

A román nyelvű gratuláció azért is arcátlan provokáció, mivel köztudott, hogy az erdélyi városban közel fele-fele a román és a magyar lakosság aránya, és emiatt számos visszaélés és nemzetiségek közötti politikai összecsapás terepe volt az elmúlt időszakban a város, illetve annak intézményei.

Elég csak a magyar nyelvű orvosképzésre, vagy a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium ügyére gondolnunk.

Persze, tudjuk, hogy a bőrkabátot lila mikulásruhára váltó Lenin-fiúknak semmit sem jelent a nemzet még az anyaországon belül sem, nemhogy annak határain kívül, de azért jó lett volna, ha Fegyőr és kolléganői „a hallgattál volna, bölcs maradtál volna” elvet követve, ha már segíteni nem tudnak, legalább több kárt ne okoznának a külhoni magyaroknak. Főleg ne Trianon 100 évfordulóján.