November 18-án a függetlenobjektív médiumok non plus ultrája, az Open Society Foundation által is bőszen finanszírozott (milyen meglepő, dehogyis van Soros-terv) Project Syndicate George Soros írását közölte le, amelyben az agg dollárpapa megmondja a magáét Orbán Viktorról és Jarosław Kaczyńskiről. Lényegi elemzésnek most nem adnánk itt helyet, lévén, hogy jobbról-balról is többen körbeszaglászták már a témát. Annyit viszont érdemes megjegyezni, hogy például olyan ferdítések (értsd ordas hazugságok - a szerk.) vannak a dolgozatban, hogy Orbán a Covid-19 második hullámát arra használja, hogy az Alkotmány módosításával örökre bebetonozza magát a miniszterelnöki székbe. Orbán Viktor persze nem volt rest és a saját véleményének hangot adva szintén megkereste a Project Syndicate-et egy dolgozattal, amit a Project Syndicate egyszerűen visszautasított valami bárgyú indokkal.
Ez a hír természetesen ismét nagyot futott az ellenzéki médiában: „Orbán válasza nem felelt meg a Project Syndicate intellektuális sztenderdjeinek”. Csak hogy értsük, miről van szó: a Soros által is gazdagon finanszírozott felület nem jelenteti meg Orbán Soros-kritikáját. Ennyi történt, nem több, nincs itt semmi látnivaló. Persze, ha az ember átlátja a dolgokat, netán rá is világít az összefüggésekre, akkor egyből alufólia süveges konteóhívőnek, idiótának titulálják.
Nap mint nap látjuk, hogy az ellenzéki oldal folyamatosan kritizálja a Miniszterelnököt és a magyar kormányt, hiszen ez (is lenne) a dolga, gyakran persze a személyeskedés sem marad el. De azt hiszem, hogy Orbán intellektuális képességeinek kétségbe vonására eddig nem sokan ragadtatták magukat (természetesen a 3 kiló krumplit 4.4 millió forintért vásárló Jakab Pétertől most tekintsünk el -a szerk.). Ez, úgy gondolom nem is szorul bővebb magyarázatra.
De nem Orbán Viktor az egyetlen, akit a ballibek megkérdőjeleznek a konzervatív oldalon, hanem szinte kivétel nélkül mindannyian be tudunk számolni a személyünket ért kisebb vagy nagyobb atrocitásról. Legyen az a közösségi média, esetleg munkahely, mindig van valaki, aki inkább személyünket froclizza, ha elfogytak az érvek.
A konzervatív művészeinket, szakembereinket tehetségükben, intellektuális mivoltukban kérdőjelezik meg folyamatosan. Balázs Péter, Reviczky Gábor vagy Ákos után például az addig piedesztálon körbehordozott hivatkozási pont Nógrádi György így lett Orbán seggnyalója, miután nem a liberális mainstream által hangoztatott lózungokkal érvelt migrációs és nemzetbiztonsági kérdésekben. Mándoki Lászlót, vagy akár Kovács ’Kokó’ Istvánt is említhetnénk, de hosszan sorolhatnánk a neveket. Érdekes, hogy a mi oldalunk felől sosem hallani olyat, hogy például Dés László hamisan klarinétozik vagy szar zenét ír, ahogy Stohl Andrásra sem mondanánk soha, hogy maníros és/vagy teátrális. Abban is biztos vagyok, hogy a nyíltan kommunista Public Enemy vagy a Rage Against the Machine is jópár konzervatív ember playlistjében szerepel. Mindannyian használtunk már Microsoft-terméket, vagy rendeltünk az Amazonról is, soha nem az számított, hogy ezek tulajdonosai vajon egyetértenek-e velünk.
A ballib oldalról lépten-nyomon azt halljuk, hogy ideje a párbeszédnek, ütköztessük végre az álláspontjaikat, de úgy látszik, hogy náluk csak azoknak van helye a diskurzusban, akik némileg egy követ fújnak velük. Ellenvéleménynek helye nincs. Láttuk mi már ezt az attitűdöt nagyban is, közel 40 évig erőltették le a torkunkon. Ne térjünk vissza ugyanahhoz az úthoz.
Nyitókép forrás: Unsplash
