Van visszaút, a transzszexuális lány, aki fiú akart lenni, de aztán mégse - ez lenne a "detransition"

Amerikában sorra születnek a hülyébbnél hülyébb szavak, amelyek villámgyorsan ellepik az angolul tudó világot. Ritkábban ugyan, de azért néha biztató jelenségekről is érkeznek hírek.

ilyen például a detransition (néhol retransition), ami visszafordulást jelent.

Abigail Shrier általunk is elővett könyve még mindig beszédtéma, ráadásul egyre több nyelvre fordítják le. Munkásságának azonban ezzel még természetesen nincs vége: 

Valóban gyógyíthatatlan, visszafordíthatatlan lenne a nemváltoztatás? Az elején TALÁN MÉG nem.

Hogy a visszafordulás mikor és mennyire lehetséges, arról pont Shrier Twitterén találtunk egy izgalmas beszélgetést, a Bridget Phetasy elnevezésű műsorából. Vendége az idén 22 éves Helena Kerschner volt, aki történetével már rendesen végighaknizta az amerikai alternatív show-kat.

Helena története akár ismerős is lehet a korábbi shrieres cikkünkből: a kicsit különc tizenéves lány klasszikus rockot hallgat, nem találja a helyét, testképzavartól szenved, majd az internet legális, ám eléggé sötét oldalán először a feminizmus felé fordul, itt pedig fokozatosan meggyőzik, hogy ő valójában nembináris. Tehát fejben férfi.

Az új online közösségében egyszerűen átmosták az agyát. Ha ennyien mondják ugyanazt, ha ennyien biztatják, csak nem lehet hülyeség! – gondolhatta.

Hol kezdte? A Tumblren – minden barátja onnan jött, az lett az ő igazi világa; de ahogy meséli, az egész „social justice”-mozgalom is innen indult el.

Amikor három év után a szüleinek bevallotta, hogy férfinak érzi magát, az anyja nagyon rosszul reagált, az apja azonban lazábban kezelte az ügyet: elvitte lőni, hiszen egy igazi férfi lőni jár! Helena talán akkor ingott meg először 

Közben elment egy nemváltoztató konzultációra – direkt jó messzire, hogy a szülei ne tudják meg –, ahol egy alig félórás interjút követően közölték vele, hogy

mivel úgyis ilyen sokat vezetett, meg ennyire biztos volt benne (itt még alig 18 éves volt), ezért inkább ne is jöjjön vissza még egy körre, tessék, itt a recept.

Helena pedig rákontrázott erre:

Mivel úgyis olyan széles a csípőm, és ösztrogéntúltengésem lehet, kaphatok esetleg erősebb tesztoszteront?

Kapott.

Végül 20 éves kora körül világosodott meg: egyszerűen nem érezte jól magát a bőrében, a tesztoszterontól pedig egyre agresszívabb és felelőtlenebb lett. Eközben a buborékban arról győzködték, hogy vállalja be a műtétet, az majd segíteni fog. Itt tört meg a lelkesedése.

Gyerekkórházak is végrehajtják... és ha rá mersz kérdezni bárkinél, hogy felnőttkorában a csonkítás után hogyan fog szexuális örömöt érezni a gyerek, még te vagy a pedofil, hogy ilyenekre gondolsz.

És művelt, képzett, tanult orvosok viszik a terápiát és a beavatkozásokat. Olyanok, akik tisztában vannak a szakterületük minden csínjával-bínjával. 

A nemváltoztatást sok egészségügyi biztosító 100 százalékban támogatja, más sebészeti beavatkozásokkal ellentétben.

De itt csak elképesztő történetek vannak: sok ultrakeresztény családban is inkább a nemváltoztatást támogatják a szülők, csak nehogy a fiuk homoszexuális legyen –akárcsak Iránban... Így később modern, felvilágosult család képében tudnak tetszelegni. És a fiuknak levágták a pöcsét, fantasztikus.

Pedig Helena szerint valószínűleg már az is segített volna rajta, ha egy hozzáértő szakember elbeszélget vele, és rendes pszichoterápiát végez. Jó kérdéseket tesz fel, és rendesen a mélyre ás, nem pedig rögtön hormonkészítményt ír fel neki: egy gyerek nem tudja egyedül kimondani vagy elhatározni, hogy a motorháztető alatt mi nincs rendben...

A transzszexualitás egy fertőző társadalmi jelenség, és ugyanúgy kellene kezelni, mint a mentális zavarokat.

Helenának a saját bevallása szerint szerencséje volt: bár kicsit mély (persze lehet, hogy nem ettől) a hangja, szép fiatal nő lett, kicsit még fogyott is, és csupán egy kis szakálla nőtt. Időben kiszállt, bár hogy gyereke lehet-e valaha, azt nem tudjuk.

A transz közösség fordítva is összezár: ha kilépsz, nem bocsátják meg.

Helena a (vissza)váltás után többször kapott régi ismerőseitől gyalázkodó üzeneteket: miért támadta őket így hátba, hogyan képzeli ezt. Mindezt azért, mert egészséges lány létére rájött, hogy ő valójában lány.

Minden transz ismerősömnek van valami mentális vagy viselkedési zavara, a legtöbbször szerfüggősége is.

A nemi visszafordulás fogalma idén kezdett betörni a köztudatba. Helene ébredésekor, 2018-ban csupán egyetlen blogposztot talált a témában, idén tavaszra azonban trend lett ebből az Egyesült Államokban.

A legjobb barátai közül (ez még biztos a tumblres társaság) többen is nemet akartak változtatni, de azóta hozzá hasonlóan meggondolták magukat. Persze ebben is van üzleti lehetőség: egyre több a nemváltoztatási, de a nem-visszaváltoztatási igény is!

Ez az egész kicsit a mellnagyobbító, majd visszakicsinyítő műtétekre emlékeztet.

Az internet tett igazán tönkre... most újratanulom, milyen emberként élni.