Pukli István? Sándor Mária? Rémlik valami? Nem? Nem az Ön hibája. Ők mind epizódszereplői egy irtó gyenge közép-európai produkciónak.
Nagy Blanka és Pankotai Lili neve talán még mond valamit, ennek azonban semmilyen jelentősége nincs. Ugyanaz a minőség, mint az előző kettő esetében, a különbség mindössze annyi, hogy ők sokkal kínosabb produkcióval léptek a széles nyilvánosság elé, így emlékük tovább kísérti a magyar közélet jobbat érdemlő részét.
De kik is ezek az emberek, és mi a történetük közös tanulsága?
Nos, Sándor Máriát a „fekete ruhás nővér"-ként ismerte meg az ország. Valamikor 2015 környékén ápolónőként arról posztolt a közösségi médiában, hogy fekete ruhában tüntetett munkahelyén az egészségügyi dolgozók méltatlan bérhelyzete ellen. Arra akarta felhívni az emberek figyelmét, hogy az egészségügy helyzetének rendezése nem tűr halasztást.
A támogatható kezdeményezésből végül az lett, hogy a fekete ruhás nővér ellenzéki-baloldali rendezvények főszónoka, legfőbb attrakciója, mutatványa lett. Mint egy szakállas nő vagy egy bűvész.
Egy idő után azonban kínossá vált személye, így szépen lassan margóra került, majd úgy dobta el magától a baloldal, mint egy használt zsebkendőt.
Pukli István a kőbányai Teleki Blanka Gimnázium igazgatójaként a 2016-os tanártüntetések egyik reklámarca lett. Pukli és a kockás ing jelképpé vált. Őszintesége azonban megkérdőjelezhetővé vált, miután kiderült, hogy éveken keresztül az MSZP tagja és a szocialista párt ifjúsági szervezetének lelkes aktivistája volt. Zuschlag János is harcostársaként hivatkozott rá, akinek tudnia kellett, hogy honnan származik a szocik ifjúsági szervezetének pénze. Később kiderült, hogy Pukli nagypapája ávós volt. Kiváló pedigré, ilyenből azonban éppen elég volt a baloldalon, így létszámon felülivé vált. Egy idő után ezért kínossá vált személye, szépen lassan margóra került, majd úgy dobta el magától a baloldal, mint egy használt zsebkendőt.
Nagy Blanka. Talán még emlékeznek az olvasók: ő az, aki borzasztóan kínos, buta, primitív megnyilvánulásaival vált egy csapásra a baloldali nyilvánosság sztárjává. Olyan bátor kijelentéseket tett, hogy Áder János b.ssz. arcon magát. Naná, hogy azonnal egy baloldali politikai celebbé vált. Néhány hétig.
A DK és Széll Bernadett is használta egy picit, majd a Momentumnál kötött ki, ahonnan aztán kitették. A távozás okát sokféle módon magyarázták, a legvalószínűbb azonban az, hogy
egy idő után kellemetlenné vált a személye, így szépen lassan margóra került, majd a baloldal úgy dobta el magától, mint egy használt zsebkendőt.
Pankotai Lili történetében minden éppen úgy működött és ment végbe, mint Nagy Blanka esetében. A különbség mindössze annyi, hogy Lili még nem vett részt DK-nagygyűlésen, nem beszélgetett a fényképek elkészítésének erejéig sem Széll Bernivel, és a Momentum még nem rúgta ki.
Belőle talán még ki lehet majd valamit csikarni. Egyszer még kérnek tőle valamit az öt perc hírnévért. Persze Pankotai Lili már most kínossá vált minden magára valamit is adó baloldali ember számára, a pártoknak azonban nem nagyon van mit veszteniük, így akár még használhatják is alkalomadtán.
A plusz egy szereplő valamilyen M(áté). A 444 próbált meg valakit csinálni belőle, egy napig pörgött is a neten a két, amelyen egy grimaszoló szakállas srácot letepernek a rendőrök. Egy este erejéig hős volt. Akkor úgy tűnt, hogy megszületett a „rabszolgatörvény” elleni népi felkelés szimbóluma. Egy újabb csillogószemű fiatal.
Aztán kiderült, hogy a kis véglény órákig provokálta a rendőröket, míg végül bevitték, illetve a civil forradalmár imázsa is leolvadt róla, mikor kiderült, hogy amúgy családilag kommer mozgalmárokról van szó.
Pedig jól esett volna végig nézni, ahogy M.-et eldobja magától a baloldal, mint egy használt zsebkendőt. M. azonban megúszta.
A tanulság? Semmi. Nincs tanulság. Csak így tovább, baloldali ellenzék!
