Zelenszkij elnök a davosi Világgazdasági Fórumon elhangzott beszédében valami olyasmire utalt, hogy Magyarország számára fontosabb a pénz, mint Ukrajna.
Nos, az ukrán elnök megfogalmazása némileg pontatlan.
Egyrészről nem az olaj mint matéria fontos számunkra, hanem az olajnak az a tulajdonsága, hogy némi kémiai kezelés után üzemanyaggá alakítható át. Nekünk pedig benzinre és gázolajra van szükségünk. Ha az ukránoknak vannak elfekvőben olcsón eladandó készleteik, úgy azt szívesen becseréljük orosz olajra vagy némi jó magyar forintra.
Tehát a leghatározottabban vissza kell utasítanunk Zelenszkij szavait!
Szó sincs róla, hogy mi, magyarok rajonganánk a kőolajért. Az ukrán elnök összekeveri Magyarországot Amerikával. Nekünk nem az olaj fontos, hanem az, hogy a járműveinkbe megfelelő minőségű és mennyiségű üzemanyag kerüljön, és ennek előállításához pedig a lehető legjobb áron jussunk hozzá az alapanyaghoz.
Nos, ha így nézzük, akkor Zelenszkij mégsem kevert össze semmit, mi, magyarok jelen helyzetben tényleg ugyanúgy viselkedünk olajügyben, mint Amerika. Az országnak szüksége van az olcsó fekete aranyra, így saját érdekeinket követve üzletet kötünk bárkivel, hogy hozzájussunk. Tényleg tiszta Amerika ez az ország. Így már nem lehet senkinek kifogása a magyar álláspont ellen.
Ne feledjük közben el, hogy Ukrajna hozzánk hasonlóan orosz energiahordozókkal működteti saját hadigépezetet. Mindössze annyi a különbség, hogy az ukránok nem közvetlenül az oroszoktól vásárolnak, hanem valamelyik közvetítőországon keresztül kapják a véres gázt és a még véresebb olajat.
Ilyen körülmények között azt kell feltételeznünk, hogy Zelenszkijnek fontosabb a háború folytatása, mint az ukrán nép sorsa. Megtömi Putyin zsebét olajrubellel, amivel a háborút finanszírozza.
A magyaroknak amúgy nagyon fontos Ukrajna biztonsága. A magyar kormány már réges-régen kifejezte, hogy hazánk stratégiai érdeke Ukrajna létezése. Nekünk ugyanis az a legjobb, ha egy pufferállam foglal helyet köztünk és az oroszok között. Biztonságunk garanciája Ukrajna léte. Isten tartsa meg őket még sokáig! Hogy mekkora területen, azt már a Fennvalóra bízzuk.
Mi több, nekünk, magyaroknak Ukrajna jóléte is elemei érdekünk. Nemcsak azért, mert szegény országok szomszédságában élni egyáltalán nem egy vonzó perspektíva, hanem azért is, mert 150 ezer kárpátaljai magyart tartanak túszként Ukrajnában, akik éppúgy elszenvedik Ukrajna nyomorát, mint az ukránok és az Ukrajnában élő közel 10-15 millió orosz.
Végül gondoljuk át egy másik szemszögből a háború és Ukrajna támogatásának kérdését!
Amennyiben az orosz ajkú ukrán elnöknek fontos lenne Ukrajna biztonsága, legalább annyira, mint a magyarok számára, akkor az ukrán nép most nem állna egy kilátástalan fegyveres konfliktusban Oroszországgal. A magyarok ugyanis nem vívnának Amerika nevében háborút Oroszország ellen. Nem áldoznánk fel gyermekek, nők, idősek és fiatal katonák életét annak érdekében, hogy Amerika eret vágjon a nagy medve testén.
Sőt, a minden négyzetméterében magyar tulajdonú Kárpátaljáért sem vonulunk háborúba. Pedig a magyar területi igények sokkal jogszerűbbek lennének, mint az ukránok vágyakozása, hogy a Krímet vagy a keleti megyéket visszaszerezzék az oroszoktól. Meg kellene tanulnia Ukrajnának is lemondania erről-arról a nagyobb jó érdekében! Nem olyan nagy dolog ám, nekünk az első majd a második világégés után is el kellett viselnünk a területcsonkítást.
De hát miért is emlegetem ezt, hiszen ott tetszettek lenni a tolvajok között! Ugye milyen rossz az áldozat szerepében lenni?
Ha jól számolunk, akkor a háború előtt a 40 milliós országból 10 millió ember menekült el a nyomor elől. A háború kitörése óta újabb 6 millió. (Érdemes elgondolkodni azon, hogy Ukrajna békeidőben is legalább annyira reménytelen helyzetben volt, hogy többen vándoroltak ki az országból, mint a háború óta). Amennyiben az ország orosz etnikumú lakosságát nem számítjuk (és nyomos okunk van leszámítani) akkor tulajdonképpen Ukrajnában annyian élnek, mint Magyarországon. Csak egy sokkal nagyobb területen. Nem kell úgy ragaszkodni a területekhez!
Persze lehet, hogy tévedek, lehet, hogy az ukrán elnök szavai mögött nem volt semmiféle támadó szándék. Akkor viszont a magyar külügyminiszter szavaival kell felelnünk Zelenszkij üzenetére:
„ha az, amit Zelenszkij Davosban mondott, azt jelenti, hogy »Köszönjük nektek, magyarok, hogy befogadtatok több mint 720 ezer menekültet, köszönjük, hogy ellátjátok őket, köszönjük, hogy munkát adtok nekik, köszönjük, hogy felajánlottátok 130 ukrán gyerek gyógykezelését, köszönjük, hogy felajánlottátok a sebesült ukrán katonák kórházi ellátását, köszönjük, hogy ezer ukrán fiatalnak készek vagytok ösztöndíjat adni, köszönjük, hogy készen álltok egy iskolánk, valamint egy óvodánk újjáépítésére, és köszönjük, hogy segítetek a belső menekültek elszállásolásában«, akkor a válaszunk az, hogy szívesen, és ezután is segíteni fogunk”.
