A kommunisták mind szavaznak, legyünk ott mi is!
A rendszerváltás utáni első szabad választások idejéből származó, mára történelmi emlékké vált Fidesz-szlogen üzenete aktuálisabb, mint valaha.
Az elmúlt hónapokban az ellenzéknek sikerült elérnie, hogy már a saját támogatóik is legfeljebb egy szoros vereségben, a kétharmados Orbán-kormány elkerülésében mernek reménykedni.
Nem szabad azonban fellélegezni és a győzelmet biztosra venni, akkor sem, ha most úgy tűnhet: a nemzeti oldalnak magabiztos esélye van a folytatásra.
A számok és statisztikák ugyanis nemcsak megtévesztőek lehetnek, de eredményezhetnek kényelmes és veszélyes választói magatartást is: minek fárasszam magam a szavazással, ha Márki-Zay Péternek úgysincs semmi esélye?
Sajnos, ha a kormánypárt támogatói közül a kelleténél többen gondolkodnak így, az ellenzék pedig mobilizálni tudja a passzív szavazóit, az utolsó pillanatban könnyen fordulhat a kocka.
Ezért nagyon fontos, hogy egymásban és önmagunkban is tudatosítsuk:
El kell menni szavazni, és mind a listán, mind egyéniben a Fidesz–KDNP-szövetség mellé kell tenni az X-et. Legyen akár szimpatikus a helyi ellenzéki jelölt, vagy ha esetleg egyik vagy másik fideszes politikus miatt egy viccpárt támogatásával támadna kedvünk Orbán Viktornak „üzenni”, fontos látnunk, hogy soha ilyen nagy tétje nem volt még annak, ki alakíthat kormányt április harmadika után.
Éppen ezért összeszedtük, miért is fontos, hogy mindannyian ott legyünk a szavazófülkékben, és két szavazattal támogassuk a Fidesz–KDNP jelöltjeit:
- Az eddigi választások társadalom- és gazdaságpolitikai víziókról, prosperáló világgazdasági körülmények között megvalósítható programokról szóltak. Bár a magyar választópolgárok bölcsessége ezekben a boldogabb békeidőkben sem engedte a bukott baloldalt a kormányrúdhoz, de azért azt elmondhatjuk, hogy még akár négy évvel ezelőtt is jobban megengedhettük volna magunknak a kísérletezés luxusát. Hátha Gyurcsányék mégis jól csinálnának valamit annak ellenére, hogy egyszer már a tönk szélére sodorták az országot. Most azonban két olyan világméretű válság kellős közepén járunk, amelyek politikai és gazdasági aspektusaik mellett a puszta életünkre és biztonságunkra is közvetlen hatással vannak. Az ukrán háború az elmúlt évtizedek egyik legközelebbi és legsúlyosabb konfliktusa, ahol nagyon fontos, hogy a nemzetközi nyomásnak megfelelő rutinnal, higgadtsággal és a nemzeti érdekek tudatában álljunk ellent. Minden szolidaritási érzelem ellenére olyan ember kell az ország élére, aki tudja: ebből a háborúból ki kell maradnunk.
Forrás: AFP - Nem szabad továbbá elfelejteni, hogy a COVID–19-világjárvány sem csengett le teljesen. Kína egyik legfontosabb nagyvárosát, Shanghait teljesen lezárták, mert rövid idő alatt több fertőzöttet találtak, mint a járvány eddigi teljes időszakában. Könnyen lehet, hogy előbb-utóbb Európában – így hazánkban – is újra felüti a fejét egy újabb mutáció, és létfontosságú, hogy az esetleg szükséges védekezést egy jól megszervezett, rutinos, egymáshoz és az ország polgáraihoz lojális kormány irányítsa.
Koronavírus-szűrőprogram Forrás: MTI/Komka Péter - A baloldal ellenzékben is folyamatosan bizonyítja, hogy előszeretettel kér (és kap is) külföldről segítséget, támogatást. Ez pedig soha nincs ingyen. A hazai ellenzék Brüsszelben mószerolja a kormányt, a miniszterelnök-jelöltjük múltja meg hemzseg a külföldi érdekek és elköteleződések jeleitől, a nemzetközi liberális sajtó és celebek pedig úgy tolják a magyar kormány elleni propagandát, mintha fizetnének nekik érte. (Vajon fizetnek érte?) Ne felejtsük el, hogy a baloldal kormányra kerülése esetén a nagyvonalú segítségért mindenki benyújtja majd a számlát, és Magyarország ismét a multicégek, a brüsszeli bürokraták, az NGO-k és a nemzetközi baloldali hálózat játszóterévé válik.
- Bár a szivárványkoalíció előszeretettel hangoztatja egységét és szervezettségét, a kampányból és az azt megelőző előválasztási versengésből mindenki számára egyértelművé vált: a baloldali pártok és politikusaik gyakran legalább annyira utálják egymást, mint a Fideszt. Akik pedig jóban vannak, nem szövetségesi, hanem hűbérúr–jobbágy-viszonyban dolgoznak (lásd Gyurcsány Ferenc és megszelídített pincsikutyája, Jakab Péter esetét). Szó sincs arról, hogy a baloldal választási győzelme esetén egy sokszínű koalíciós kormány jönne létre. A várhatóan legnagyobb frakcióval rendelkező DK és főnöke, Don Gyurleone diktálná a tempót az ideig-óráig szuverénnek tűnő bábkormányfőnek, Márki-Zay Péternek, aki valószínűleg észre se venné, hogy úgy táncol, ahogy Feri fütyül. Abban pedig a választók többsége valószínűleg egyetért, hogy soha többé Gyurcsány-kormányt!
Vasárnap reggel tehát a reggeli kávé és tojásrántotta után vegyük fel a szebbik ruhánkat, sétáljunk el a szavazókörbe, és a fentiek tudatában adjuk szavazatunkat Orbán Viktor csapatára!
Minden más döntéssel kockáztatjuk az ország jövőjét.
