Nagyjából ekkortájt kezdtek el tényleg hinni abban odaát, hogy a valóban frontális, érvek mentén zajló nyílt vita. Hogy ez mennyire nincs így, azt számtalanszor bizonyították, de főleg a Fidesz bizonyította.
A teljesség igénye nélkül mondjuk Doktor Miniszterelnök Úr az itthoni és a straßburgi Parlamentben. Vagy Doktor Miniszterelnök Úr az évelejei kormányinfókon. Vagy Külgazdasági- És Külügyminiszter Úr a CNN-en. Vagy Külgazdasági És Külügyminiszter Úr a BBC-n. Vagy Külgazdasági És Külügyminiszter Úr az Al-Jazeera-n.
Az idei év sem tartogatott különösebb meglepetéseket, mert ahogy a muciológus végzettségű Donáth Anna se tudta megszorítani Doktor Miniszterasszonyt jogi szakkérdésekben, úgy a szülész-nőgyógyász Cseh Katka is leginkább önmagát járatta le államigazgatás területén az államigazgatást napi szinten gyakorló államtitkárral, Orbán Balázzsal szemben. Orbán Balázsra külön rájár a rúd, mert végül megkapta a jogász végzettségű Fekete-Győr Andrást is, aki már előtte bizonyította, hogy a végzettség és szakképzettség önmagában még semmit sem jelent, ugyanis ügyesen égette rommá magát a színházkurátor-esztéta Gulyás Mártonnal szemben bármiben.
Ilyen előzmények után érdekesnek ígérkezett a volt MÚOSZ-elnök, jelenlegi Népszava főszerkesztő-helyettes Hargitai Miklós és a Mandiner lakáj-propagandistája, Kereki Gergő nézeteltérése. A műsor kezdetektől fogva igazolja azt, hogy miért alaptalan a vitafétis, valamint a baloldaliak azon koholmánya, hogy az érvelés és az ész az ő oldalukon állna. A tények és adatok sokkal inkább Kereki Gergő futószalagján jönnek, aki Sheldon Cooperként igyekszik cáfolni Hargitai önálló estjét a fojtogató magyarországi közállapotokról és a központi cenzúrától, valamint az ellenzéki sajtó függetlenségéről.
Nem nagyon valószínű, hogy mondjuk a LIBE-Bizottság vagy a Deutsche Welle ne tudná ugyanezt, de elég életszerű feltételezés, hogy ez a narratíva valahol külföldön juthatott eszébe valakinek. Hargitai meg a hozzá hasonló szerencsétlenek nyilván ezért nyomatják gondolkodás nélkül, de sajnos ami kiváló ötletnek tűnik a magyar viszonyokat nem ismerőknek, az olyan béna azoknak, akik ismerik őket.
Langleyben, Brüsszelben meg a hasonló helyeken jól eladható ötletnek hangzik, hogy a Népszava nem is baloldali, hanem tulajdonképpen független nap, de ugyanez még a Szemlőhegyen is túl erős ötlet kategóriájába esne egy átivott brainstorming után. Ugyanis mindenki, aki ismeri itthon a Népszavát, az tudja, hogy ez egy erősen baloldali lap, de a gyengébbek kedvéért rá is van írva. Ráadásul 148 éve az, ezalatt pedig volt már bevallottan a munkások, a Szociáldemokrata Párt, majd a Kádár-korban a szakszervezetek lapja, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy keményvonalas komcsik diszponáltak fölötte.
Aligha hiheti itthon bárki, hogy ilyen múlttal és elköteleződéssel hirtelen független lap lett belőle, ahogy Hargitairól is alig hiheti bárki, hogy a Népszabadság megszűnése után a Népszava főszerkesztő-helyetteseként ne lenne elkötelezett baloldali.
Hargitai ugyanis saját bevallása szerint sosem volt a kommunikációs csapatában. Nem, ő csak részt vett néhány megbeszélésén, és független újságíróként, civilként adott tanácsokat, amit az MSZP-s, vagy ekkoriban talán mégis inkább LMP-s politikus meg is fogadott.
Vajon kiket próbálják meggyőzni ezekkel a nyilvánvaló önellentmondó baromságaikkal? A tartótisztjeiket? A finanszírozóikat? Egy biztos, hogy minden kilátástalansága ellenére a vita igenis fontos velük, mert a Normális Emberek szórakozása garantált...