Megszokhattuk már, hogy az esélyegyenlőségi mozgalmaknak álcázott, baloldali véleménydiktatúra sajátosan szelektív elvek alapján oszt áldást és átkot.

Ahhoz, hogy egy átlagos, amerikai, politikailag közömbös (vagy nem kellően felvilágosult/érzékenyített) középosztálybeli fehér állását veszítse, az egész világ előtt pellengérre kerüljön és neve mellé rasszista fekete pont kerüljön egy életre, nem kell gyűlölni semmilyen bőrszínt.

Emlékezzünk csak vissza: tavaly nyáron, a Black Lives Matter mozgalomból kiinduló utcai harcokba torkolló zavargások közepette Manchesterben egy fiatal srác és párja elveszítették az állásukat, mert egy Premier League mérkőzés alatt repülőgéppel egy A FEHÉR ÉLETEK SZÁMÍTANAK feliratú molinót húztak el a stadion fölött repülőgéppel. A fiatalember munkaadója közleménye szerint nem tolerálják a rasszizmust!

De a sport világában egyébként is mind a mai napig az számít különleges, hírértékű eseménynek, ha valaki a mérkőzés előtt nem hajt térdet szimbolikusan tiszteletet adva a feketék egyenjogúságért folytatott küzdelmének.

Ezzel szemben mindenféle következmény nélkül lehet fehérekkel szembeni gyűlöletnek helyet adni, még csak csomagolni sem kell azt.

Az amerikai Georgia államban található Mercer Egyetem teológus professzora, bizonyos Chanequa Walker-Barnes írt egy fohászt, melyben mindenféle burkoltságra való törekvés, vagy kétértelműség nélkül teszi egyértelművé, hogy a következmények nélküli rasszizmust a színes bőrűek privilégiumának tartja.

A hitelméletet oktató kishölgy a Mindenhatóhoz fordul még több gyűlöletért. Irodalmi igényességre való törekvés nélkül az ima első oldala így szól:

A megviselt, fekete nő imája

• "Édes Istenem, kérlek segíts nekem gyűlölni a fehéreket! Vagy legalább az akaratot, hogy gyűlölni vágyjam őket! De ha mást nem, hát add, hogy ne érdekeljenek sem egyénileg, sem közösségi szinten! Nem akarok törődni félrevezetett, rasszista lelkükkel, nem akarom hinni, hogy megváltozhatnak és rasszizmusuk elmúlik.
• Nem a velünk szövetséges, antirasszista fehérekre gondolok, akik egész életükben küzdenek az elnyomás ellen – akik heteken keresztül állnak őrt börtönök előtt, ahol fekete nőket és gyermekeket öltek meg, akik több városban is nyilvánosan kiálltak a rendőri túlkapások ellen.
• Nem őket akarom gyűlölni. Nem is a fekete hitközségekkel szemben erőszakot elkövető, fanatikus, erőszakos rasszistákat akarom gyűlölni. Őket már nem kell, hisz ők mind a pokolban égnek.”

Az álszent, ostoba szörnyűséget aligha lehet összeegyeztetni bármilyen, önmagát keresztényként meghatározó, hívő ember lelki világával, ráadásul nyilvánvaló önellentmondás is.

Hiszen hogy is akarhat valaki gyűlöletért fordulni Istenhez, aki még nem érzi magában azt? Ki vágyik ilyesmit érezni? A gyűlölet igazságot tesz? Egyáltalán: ki az a sérült, torz lélek, aki papírra vet egy ilyen kívánságot, még ha szimbolikus értelemben teszi is azt? 

Ő az:

Az eredetileg pszichológusként, valamint afrikai-amerikai és afrikai tanulmányok szakértőként is végzett teológus professzor írása nagy vihart kavart az országos sajtóban.

Rasszizmusellenes emberi jogi mozgalmak és szervezetek tucatjai emelték fel szavukat a vállalhatatlan gyűlölködés ellen. Az esettel kapcsolatban természetesen megszólaltak Walker-Barnes professzor egyetemi munkatársai és diákjai is, akik egyénileg és testületileg is elhatárolódtak a méltatlan kirekesztéstől. Az egyetem etikai bizottsága azonnali hatállyal felmentette oktatói tevékenysége alól és vizsgálatot indított, melynek eredménye akár jogviszonyának megszüntetése is lehet.

Ja, nem. Ilyen nem történt.

A rasszista hitoktató kishölgy mellett kiálló, támogató levélen és az esetről szóló sajtóhíreken kívül nincs nyoma bármilyen következménynek.

Valamilyen emberi jogi kitüntetésre, esetleg Nobel-békedíjra viszont feltétlenül számítunk!

Minden fekete élet számít, főleg, amelyik a fehéreket is gyűlöli?