Uniós költségvetés: a Soros-hálózat meghosszabbított kezei ismét Brüsszelig érnek

Hiába küzd egész Európa jelenleg a koronavírus második hullámával, a brüsszeli bürokrácia újfent bebizonyította, hogy valódi problémákra nem képes, s nem is akar megfelelő válaszokat adni. Bénultságát és politikailag korrupt mivoltát leplezve Brüsszel kénytelen másra hallgatni, s ahogyan néhány évvel ezelőtt a migrációs válság kellős közepén Soros György és a hálózata vált a szervezet legfőbb tanácsadójává, úgy most is, az uniós források jogállamisághoz kötése kapcsán is kísértetiesen hasonló kép rajzolódik ki előttünk.

Néhány évvel ezelőtt, miután Európa józanabbik fele ráeszmélt arra, hogy az Angela Merkel német kancellár által 2015-ben meghirdetett „Wilkommenskultur” súlyos társadalmi, valamint nemzetbiztonsági válságba sodorta a kontinenst, joggal nyújtotta be a számlát Brüsszelnek, hogy az valamilyen átfogó megközelítés keretében találjon megoldást mind a határvédelemmel és a nemzetbiztonsággal összefüggő kérdésekre, mind pedig az Európában több százezerre becsült kallódó illegális migránsok helyzetére.

Ahogyan idén a koronavírus-járvány kezeléséhez – vagy inkább nem kezeléséhez - hasonlóan, úgy a bürokrácia fellegvára a migrációs válság idején sem tudott érdemi segítséget nyújtani a tagországoknak. Ahogyan az uniónak egyedül Soros György és az általa jegyzett terve jelentett kiutat az akkori válságból, most ugyanezt láthatjuk.

A pandémia okozta válsághelyzetet kihasználva, a filantrópnak mondott tőzsdespekuláns a saját hálózata révén igyekszik politikai nyomást gyakorolni az általa nem kedvelt országok vezetőire, miközben javaslatának, a nagyösszegű örökhiteleknek köszönhetően az igénylő országokat az uzsorához hasonlóan, egy permanens adósságcsapdába sodorná.

Mi több, miként néhány évvel ezelőtt is összeesküvés-elméletnek, valamint kitalációnak nevezték a migránspárti politikusok a Soros-tervet, úgy jelen helyzetben is hasonló kihívással állunk szemben.

Ahhoz, hogy fokozzuk ez ügyben tisztánlátásunkat, érdemes feltárni, hogy már önmagában az uniós források jogállamisági feltételhez való kötésben mekkora szerepe volt a Soros-hálózatnak. Ugyanis a közvélekedéssel szemben nem a senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták fejéből pattant ki ez a kezdeményezés.

Soros NGO-i, azaz „civil” szervezetei ugyanis már egy jó ideje kemény lobbimunkát folytatnak Brüsszelben a jogállamisági és egyéb feltételrendszerek bevezetése érdekében, melyek által a „nem kívánatos” tagországoknak az egyébként befizetéseik miatt alanyi jogon járó forrásait megkurtíthatják.

Köztudomású, hogy a Soros-hálózat brüsszeli lobbija elsőként a 2012-től hatályos alkotmánymódosítás 2011. áprilisi elfogadása után vált láthatóvá, ám a direkt politikai nyomásgyakorlás kézzel fogható nyomai nem sokkal a migrációs válság után rajzolódtak ki igazán. A DC Leaks internetes kiszivárogtató oldal 2016-ban hozta a nyilvánosságra azt az Open Society Foundations által összeállított, belső felhasználásra készült listát, amelyen Sorosék összesen 226 európai parlamenti képviselőt tartottak nyilván – köztük magyarokat is - megbízható szövetségesekként, majd 2017-ben a LIBE Bizottság jelentése nyomán megszületett Sargenti-jelentés elkészítésében is több olyan NGO segédkezett, amelyek elsősorban a külföldről támogatott magyarországi szervezetek átláthatóságát célzó hazai törvény elfogadása miatt szenvedtek érdeksérelmet.

Ilyen „civil” szervezet volt példának okáért a magyarországi K-Monitor Közhasznú Egyesület is, amely Soros György pénzét felhasználva töretlenül a magyarok ellen uszít Brüsszelben, továbbá illegális bevándorlók jogi értelemben vett védhetetlen helyzetén próbál enyhíteni.

Hogy Soros meghosszabbított kezei, amelyek szakadatlanul a magyar kormány megbuktatásán, valamint megszégyenítésén fáradoznak, mennyire magasra képesek nyúlni Brüsszelben, hűen érzékelteti az a szeptemberben kiadott tanulmány, amelyet a leplezetlenül politikai munkát végző „civil” szervezetek európai platformjaként működő European Partnership for Democracy (EPD) készített.

A kis híján ötven – köztük a magyarországi K-Monitor - NGO közreműködése által létrehozott több mint 70 oldalas tanulmány nem meglepő módon nemcsak sok tekintetben valótlanságokra épülő kritikákat, aggodalmakat fogalmaz meg az európai jogállamiság helyzete kapcsán, hanem számos helyen konkrét, uniós szintű döntéshozatali javaslatokat is tesz, amelyek között valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva megtalálni olyan érveket is, miszerint az uniós források kifizetését bizonyos jogállamisági feltételekhez kellene kötni.

Amennyiben valakinek ezen érvrendszer nem csengene ismerősen, ajánlanám figyelmébe a német soros elnökség szóvivőjének, Sebastian Fischernek és az Európai Parlament költségvetési delegációjának egyik vezetőjének, Petri Sarvamaa-nak azt az egy hónappal ezelőtti Twitter-bejegyzését, miszerint a nyári uniós költségvetési megállapodást felrúgva, mégis sikerült beleerőszakolni az EU-s pénzekről szóló egyeztetésbe a jogállamisági feltételek klauzuláját. Ráadásul nem elhanyagolható szempont az sem, hogy

a Soros-féle „civil” szervezetek által összeállított, uniós kifizetések feltételekhez kötéséről szóló tanulmány megbízója nem volt más, mint maga az Európai Bizottság.

Azon túlmenően, hogy immár világosan láthatjuk, Brüsszelben a politikai tanácsadásért az Open Society Foundations hálózata felel, érdemes megemlíteni, hogy

a tanulmány nagyban számol azzal az EU-s költségvetésből félretett összeggel, amelynek segítségével megvalósulhatna 2021 és 2027 között az ún. „Jogok és értékek program”, mintegy 841 millió euróból (átszámítva ez alulról súrolja a 300 milliárd forintot).

Arra a kérdésre, hogy mégis miből állna ez a 300 milliárd forintos, brüsszeliták által megálmodott program, választ kapunk a tanulmányban. Mint olvasható, e kezdeményezésnek köszönhetően Európa-szerte ujjáépülhetne a „jogállamiság kultúrája”, különös azon „civil” szervezetek segítségével, amelyek kapacitásait többek között ebből az összegből is megnövelnének.

A fent említettek tükrében

nemcsak egy előre megfontolt akcióterv kibontakozását láthattuk, hanem kézzel foghatóvá vált az a cselekvési láncolat, amelynek keretében az Európai Bizottság politikai megrendelést adott  Soros-hálózatának annak érdekében, hogy az uniós költségvetés körüli vitában Brüsszel hivatkozási alapként használhassa az NGO-k által tett megállapításokat, ajánlásokat.

Az ártó politikai szándék súlyosságát pedig csak tetézi az a két, Soros György által a napokban személyesen jegyzett publicisztika, amely hazánk és Lengyelország megbüntetéséről, valamint a költségvetés kapcsán a jogállamisági feltételekhez való ragaszkodásról szólt.

Miként néhány évvel ezelőtt hazánk Lengyelországgal egyetemben derekasan helyt állt a kényszerbetelepítésekről és migránskvótákról elhíresült első Soros-tervnek, úgy most is úgy tűnik, hogy

mi, Európa fenegyerekei, ismét megálljt tudtunk parancsolni az antidemokratikus és idegen érdekeknek. Ezzel pedig kiváló lehetőséget teremtettünk arra, hogy Brüsszel mutogató ujját végre a saját intézményrendszere felé fordítsuk.

A szerző a Századvég vezető elemzője