Úgy tűnik, az Brüsszeli Bürokrata Birodalom már nem csak a helyes és hatékony járványkezelés kivitelezésével, de a valóságértelmezés feladatával sem képes megbirkózni.
A több, mint egy éve velünk élő koronavírus-járvány harmadik (egyes vélemények szerint van, ahol már a negyedik tart) hullámának csúcsán ugyanis ésszerű lenne az emberéletek védelmében zárójelbe tenni olyan morális és gazdasági különvéleményeket, amelyek különbséget tesznek oltóanyagok között.
Ahogy Szlávik János is mondta: az a jó vakcina, amit már megkaptunk.
Teljesen mindegy, hogy kinek mi a véleménye a Lajtától keletre eső nagyhatalmakról (Oroszország, Kína), ha onnan lehet, akkor onnan kell biztosítani a védekezés forrását.
Egész Európa halasztja a nyitást, sőt, újra a kényszerű bezárkózást választják.
- Németország bejelentette, hogy április 18-ig meghosszabbítják az eddigi intézkedések hatályát, sőt, húsvétra országos zárlatot rendelnek el.
- Franciaország több régiójában és Párizsban egy hónapos lezárás mellett döntöttek, mely több, mint 21 millió embert érint (a létfontosságú üzleteken kívül minden bezár, 10 kilométeres körzeten túl nyomós ok nélkül senki nem mehet).
- Olaszország, Belgium, Lengyelország, Spanyolország, mind-mind tagállami hatáskörben döntöttek úgy, hogy az átoltottság növekedése nem képes felvenni a versenyt a különböző mutációk miatt egyre gyorsabban és sokszor súlyosabb tünetekkel támadó vírussal és be kell zárkózniuk.
Neeeeeeeem.
Az uniós intézményrendszer döntésképtelen, de egyúttal nagyképű elitjének mintapéldánya, Thierry Breton belső piacért felelős biztos vasárnap megjelent nyilatkozata szerint az Uniónak semmi szüksége az orosz vakcinára a nyájimmunitás megszerzéséhez.
- „Ma nyilvánvalóan látszik a kapacitásunk, hogy június elejére 300-350 millió adag vakcinával lássuk el a tagállamokat, tehát július közepére a teljes kontinensen megvalósul a védettség”.
2020 év eleje óta 897,671 halálos áldozatot követelt Európa-szerte a járvány.
Breton úrnak bizonyára nem tagállamok közötti kereskedelmi tényező havonta 20-30 ezer ember halála annak érdekében, hogy ne juttassa bevételhez az általa mélyen megvetett orosz rezsimet.
Az oltóanyag fejlesztés és kereskedelem a gyógyszergyártók óriási, előre nem tervezett „jutalomjátéka”, függetlenül attól, hogy orosz, indiai, izraeli, vagy amerikai érdekeltségről van szó. Történetük legnagyobb nyereségét könyvelhetik el a vakcinákat kifejlesztő cégek, annyit kérhetnek az oltóanyagért, amennyit nem szégyellnek (ki látott már szégyenlős gyógyszergyárat?).
Tehát az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett vakcinák köre is bizonyára tisztán szakmai alapon állt össze (bár az Astra Zeneca brit fejlesztésű, az uniós szakhatóság által elismert oltóanyag körüli bizonytalanság egyesek szerint árnyalja ezt a képet), de kétségtelen, hogy az egyes termékek előnyben, vagy hátrányban részesítése és ennek kommunikációja mögött állhatnak komoly, milliárd eurós nagyságrendű gazdasági érdekek.
De itt biztosan nincs ilyesmiről szó, a francia járványügyi szakember bürokrata nagyherceg szakmai alapon, egész következetesen elutasítja a keleti oltóanyagok beszerzésének ötletét.
Hoppá, nem!
Thierry Breton nem régóta ilyen finnyás.
Március 5-én például még azt nyilatkozta: rendben van, ha a tagállamok vásárolnak a szerből.
- „Egy globális világban „teljesen normális”, hogy Sebastian Kurz osztrák kancellár azt mondja: az unió nem támaszkodhat kizárólag az európai oltásokra”
(szerencse, hogy a Magyar Hírlap megőrizte a cikket, a függetlenobjektív, brüsszeli Politico oldaláról már eltűnt a hír).
Szűk két héttel később pedig még a Szputnyik vakcina minőségét méltatta az európai oltásigazolás koncepciójának bemutatásán.
- „Az Európai Unió oltási stratégiájában a koronavírus ellen szereplő oltóanyagokon kívül számos jó vakcina létezik, közéjük tartozik az orosz fejlesztésű Szputnyik V oltóanyag is.” (forrás: 888.hu)
Fogalmunk sincs, mitől fordult 180 fokot az uniós biztos véleménye, nem is igazán érdekel minket.
Remélhetőleg a tagállamok nem fognak arra várni, hogy a vízfejbe visszatérjen az ész és polgáraik életének védelmében, Kurz osztrák kancellár (de elsősorban Orbán Viktor) példáját követve felismerik, hogy
