+895 – A magyarok már akkor kimutatták a foguk fehérjét. Nem bírtak magukkal, az ártatlan dunai bolgárok ellen hadakoztak. A progresszív besenyők megpróbálták az otthonmaradottakat érzékenyíteni, erre a magyarok fogták magukat, és a Kárpát-medencébe migráltak. Ahova amúgy is a befogadó, a különböző kultúrák békés együttélésben hívő bizánci császár hívta őket, enyhítendő a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát is érintő, súlyos munkaerőhiányt.
+899-970 – A migráns magyarok nem akartak integrálódni, mint például a mai szír agysebészek. A Kárpát-medencében gyarmati rabszolgasorba hajtották a békés, toleráns európai románokat, szlovákokat és ukránokat. A gyarmatosítást olyannyira hatékonyan művelték, hogy sem tárgyi, sem írásos emlék nem maradt az őshonos románokról, szlovákokról és ukránokról. De a magyarok nem elégedtek meg azzal, amit a Kárpát-medencében ellophattak, még a fejlett Nyugat békés, toleráns és befogadó országait is kirabolták.
955-ben Augsburgnál aztán a haladók megálljt parancsoltak az akkori fideszeseknek.
+972 – Géza, aki majdnem annyira haladó fejedelem volt, mint amilyen főpolgármester Karácsony, keresztény papokat kért Ottó német-római császártól. Sajnos akkor még a Nyugat sem volt annyira felvilágosult és progresszív, mint ma, a szivárvány helyett a kereszt lett az európai egységes szimbólum. Meg is lett ennek a következménye, a nyugati fehér keresztény férfiak uralma ekkoriban erősödött meg, hogy aztán egy évezreden keresztül vér, könnyek, elnyomás és bináris társadalomépítés vegye kezdetét.
+997–1038 – I. István – akinek a húscafatját mai napig évente körbehordozzák a mucsai magyarok – megalapítja azt a Nagy-Magyarországot, ami megannyi nacionalista hőzöngésnek ad később táptalajt.
+1241–1242 – Batu kán érzékenyítő körutat tett Magyarországon. A magyarok már akkor sem tolerálták a sokszínűséget, ellenálltak a multikulturális társadalom eszméjének. És arról se feledkezhetünk meg, hogy IV. Béla patriarcha egy kisebb, lokális klímakatasztrófát okozva, erdőirtással próbált jogi és fizikai határzárat emelni a magyaroknál sokkal kulturáltabb mongol erők előtt Észak-Szlovákiában. Batu kán tatárjai joggal irtották ki a náci magyarokat. Sajnos csak félmunkát végeztek, maradt még belőlük annyi, hogy kerítést, mit kerítést, kővárakat építsenek, még jobban kiélezve az adófizető munkásosztály és a várakat birtokló tőkés nemesség közötti antagonisztikus ellentéteket.
+1375 – a multikulturalizmus hajnala. Az oszmán-törökök megpróbálták Európát sokszínűbbé tenni, egyúttal megállítani a fasiszta Árpádok déli expanzióját. Fontos tudni, hogy az ottománok hívásra, a Balkán békés és sokszínű nemzeteinek hívására léptek Európa földjére, akik attól féltek, hogy az etnonacionalista, magyarkodó magyarok latin betűkre és a római katolikus hit felvételére kényszerítik őket.
+1456 – a progresszióellenes magyarok Nádorfehérvárnál megállítják a jövőt, legyilkolják a békés, toleráns, Európát sokszínűvé építeni akaró oszmán sereget.
A jórészt igazi keresztények civil, vagyis kereskedelemre és halászatra alkalmas hajóiból álló, ottomán vezetésű folyami határzár illegális feltörése után a hírhedt itáliai szélsőséges Kapisztrán vezetésével a magyar seregek nem vették figyelembe a fürdeni tilos táblát és átkeltek a folyón, amit a neves, egykor román, de hamar a nacionalista magyarok uszályába került Hunyadi orvul kihasznált és jogtalanul lefoglalta a törökök nehézfegyverzetét, amit teljesen szabálytalanul ellenük is fordított. Török oldalon az igazi keresztényekből álló ruméliai hadtest sokáig kétségbeesetten védekezett az emberi méltóságot és a genfi egyezményt figyelmen kívül hagyó magyar tábornoki kar irányította szerb, roma, horvát, cseh, szlovák, ukrán, osztrák, szlovén, olasz és zsidó csőcselék ellen, de végül győzött a túlerő és a sportszerűtlenség.
+1458–1490 – a román Hunyadi Mátyás vezetésével bezzeg-Magyarország korszaka jött, kár, hogy az európai reneszánsz továbbra is hímsovén, a fehér felsőbbrendűséget hirdeti. Bár még Amerikát nem fedezték fel, Afrikából sem hurcoltak be rabszolgákat, az ekkori fehér európaiak, kiemelten a magyarok a felelősek azért, hogy sem indián, sem néger Leonardo da Vinciről nem tudunk. Mert senki nem akadályozta meg Mátyást, hogy megalapítsa a CEU-t, mégsem tette. Ehhez egy Soros Györgynek kellett születnie! Ebből is látszik, mekkora személyiség Soros, egy évezredben csak egy születik.
+1514 – a baloldal ébredezése. Az elnyomott, kisemmizett román Dózsa György és a mélyszegénységben élő magyarok a társadalmi egyenlőség jegyében megpróbálták igazságosabban újraosztani a javakat. Egyáltalán nem meglepő, hogy az akkori uralkodó osztály vérbe fojtotta a békés tüntetéseket, ezzel is bizonyítva azt a tételt, hogy a nemzetiségi ellentéteket a tőkésosztály gerjesztette a hatalmi pozícióinak megtartása érdekében.
+1526 – a törökök sikeresen megváltoztatták az etnikai és vallási arányokat a Kárpát-medencében. A mohácsi érzékenyítésnek köszönhetően Magyarország sokszínűvé válhatott, a kereszt mellett, na jó, helyett megjelent a félhold. És mit csináltak a fehér európaiak? Miután az amerikai gyarmaton kiirtották az indián őslakosságot, ebben az évben az első, Afrikából induló rabszolgaszállítmány elérte Kuba partjait.
+1541 – soha ilyen jó dolgunk nem volt. Míg a nyugati országrészen a felvilágosult osztrákok nevelték át a magyarokat, a középső országrészen a muszlim törökök miatt gyakorolhattuk a toleranciát és a másság tiszteletét. Kivétel persze, Erdély, akkor még nem a bezzegrománok vezették, látszott is: mindenféle nacionalista, bezárkózó kezdeményezések voltak, magyar ez, magyar az, minden csak magyar. Nagy kár, mert emiatt ismét vissza tudott épülni Magyarország. Erdélyből mindig csak a rossz jött. Kivéve Trianon után a jó románokat, mint Tamás Gáspár Miklós. De ahhoz is kellett a bezzegromán felvilágosodott kommunizmus később.
+1869 – Európa visszatért a fehér ciszheteró keresztény útra, még Buda várát is visszafoglalták a töröktől. De minden rosszban van valami jó, legalább a magyarokat nem engedték szabadjára, nagy szerencsénkre a progresszív osztrákok uralkodtak rajtuk. Amennyire tudták, visszanyesték a mucsai magyar nacionalizmust. Maradhatott volna így, mert akkor ma németül írnának a magyar írók, nem kellene annyi fordító.
+1703-1711 – nem lettek volna magyarok a magyarok, ha meg tudták volna becsülni a jó sorsukat. II. Rákóczi Ferenc fejedelem, vagyis egy tőkés uralkodóosztálybéli nemes vezetésével az akkori fideszesek, akik kurucoknak nevezték magukat, megpróbálták az országot átjátszani a nemzeti erők kezére. Mai napig ezt nevezik szabadságharcnak. Mert nem jó nekik a külföldi tőke, meg a tudás, amit Bécsből kaptak!
+1723 – második esélyként megszületett a Pragmatica Sanctio, amely kimondta, hogy Magyarország elválaszthatatlanul és oszthatatlanul része a Habsburg Birodalomnak. Kár, hogy a magyarok soha egyetlen olyan egyezményt nem tartanak be, amit beleegyezésük nélkül fogadnak el róluk mások. Mert mindig okosabbak akarnak lenni másoknál! Nézzétek meg, mit csinál Orbán: hol hazaküldi az IMF-et, hol kerítést épít, hol törvénnyel akadályozza meg az iskolai érzékenyítést. Nincs mit csodálkozni ezen, ez az öröksége.
+XIX. század első fele – ha bárki azt képzelné, hogy a magyarok végre lenyugodtak, és élvezték a mégiscsak haladóbb szellemiségű osztrákok vezetését, az nagyon téved. Budapest nem Bécs, sajnos, a magyarok újból nacionalista-soviniszta húrokat kezdtek el pengetni. Mindenféle intézményeket alapítottak, a Nemzeti Múzeumot például, hogy L. Simon Lászlónak is legyen munkahelye. De legalább az egyetlen valamirevaló költő szlovák volt, Petrovics. A magyar írók, mint Jókai, sematikus nőalakokat teremtettek, ki is fogják venni majd a kötelezők listájáról, ahogyan azt Tóth Krisztina progresszív aktivista javasolta.
1848–1849 – a magyar történelem szégyenfoltja. Még a leghaladóbb magyarok is megbolondultak valamitől, egyszerre akarták elütni a progresszív osztrákok segítő-nevelő kezét, és végleg gyarmati sorba száműzni a békés, toleráns és európai románokat, szlovákokat, ukránokat, horvátokat és szerbeket.
Akkor még nem volt NATO, így a haladó osztrákok nem tudták lebombáztatni Budapestet, de szerencsére a magyarokra hívhatták az oroszokat. Megérdemelték a leckét.
+1867 – Deák addig mind csűrte-csavarta a dolgokat, hogy a magyarok ismét kaptak egy esélyt a türelmes és toleráns európai vezetőktől. Kiegyezésnek hívták. Azt hiszitek, hogy a magyarok éltek ezzel az eséllyel, és megváltoztak? Szerencsére az osztrákok hamar rájöttek, hogy a magyarok csak ellopják a bécsi forrásokat, a maradékot pedig betonba és szennyező iparágakba fektetik, ezért – amint megtehették – ki is léptették a trianoni cikkely szerinti eljárás nyomán Magyarországot a monarchiából.
+1914–1918 – Dehogy változtak. A magyar métely még az egészséges osztrákokat is bűnbe vitte. Az egész világ lángba borult a magyarok miatt! Onnan is lehet tudni, hogy a magyarok voltak a fő bűnösök, mert Trianonban Magyarországot büntették a legjobban: elveszítette területének kétharmadát, lakosságának több mint felét. A világbékét kötő európai és amerikai vezetők csak nem tévedhettek ekkorát! A tévedhetetlenségüket pedig mi más bizonyíthatná, hogy csak egy helyen, a magyarkodó magyarok nyomására tartottak népszavazást, ahol többségbe kerültek a populisták – Sopronban. Máshol a tudós kobakok és a művelt, nyugati politikusok rajzolták meg a határokat, hiszen tudjuk, a népszavazás intézményét a határok módosítására csak olyan autokrata diktátorok vetik be, mint Putyin Krím esetében.
+1919 – az első igazi baloldali kormány Magyarországon. A Tanácsköztársaság, mély sajnálatunkra, rövidéletűnek bizonyult. De a baloldali progresszió magva legalább elvettetett, később sikeresen szárba is szökkent.
A lángos is megfizethető volt. A gazdaság pedig szárnyalt, rengeteg ma is a baloldali közélet részét képező család akkor alapozta meg a gazdaságát, ami persze nem igazi gazdagság, hiszen nem cselédet tartottak, csak személyi szolgálót, és a hatalmas, több emeletes budai házacsakáikat csak a felületes, továbbá rosszindulatú szemlélő nézheti zöldövezeti villának.
1920–1944 – a magyar történelem vészkorszaka. Nem elég, hogy Horthy Miklós állami rangra emelte az antiszemitizmust, még a németeket is rávette arra, hogy kiirtsák a zsidókat. Ismét lángba borítottuk a világot, ártatlan európaiak és amerikai millióinak életébe került az, hogy revizionista eszméktől fűtve Horthyék vissza akarták foglalni a korábban jogosan elcsatolt ős-morva, ős-román és ős-jugoszláv területeket.
1945–1949 – nehezen találtunk vissza a helyes útra. Kellett pár év, amíg a Moszkvában tanult kommunisták átvehették a hatalmat, és végre minden és mindenki a helyére került. A kommunizmus eszméje jó volt, megmondta Lukács elvtárs is, a gyakorlat kissé félresikerült, mert a magyarok ezt se tudták jól csinálni. Rákosi elvtárs és Kádár elvtárs túl puhányak voltak a visszahúzó erőkkel szemben, és csak Nagy Imrét és társait végezték ki az 1956-os államcsíny és ellenforradalom után. Recsket is túl hamar zárták be.
Ha a XX. század második felében kivégzik az összes Orbán vezetéknevű magyart, akkor ma nem itt tartanánk.
1968 – valamiféle reformtörekvések indultak el, de már megint gellert kapott a történet. Nincs miért csodálkozni, a magyarok nem az igazi ’68-asokra figyeltek. Pedig ha onnan veszik át az ideológiai útmutatást, ma legális lenne a pedofília, nem lenne kérdés a homoszexualitás és a transzneműség sem. Miközben a világ izgatottan Párizsra és a párizsi egyetemisták követelte emberi jogi fejlődésre figyelt, Magyarország suttyomban megszállta Csehszlovákiát és kijárási tilalmat rendelt el Kassán. Mikor a világ felébredt, a magyarok rögtön kimenekültek Csehszlovákiából és hagyták a csehszlovák nemzetet tovább menetelni Európába, ahova Csehszlovákia mindig is tartozott, csak a magyarok húzták keletre a Nagy-Morva Birodalom és az trianoni döntés között eltelt, a csehszlovák nép történelmének távlatából nézve rövidke ezer év alatt.
1994 – a magyarok négy év hátrányba kerültek a szomszédos országokhoz képes, és csak azért, mert 1990 után a fasiszta MDF alakított kormányt. Antall József „tizenötmillió magyar” miniszterelnökeként gyakorlatilag elszigetelte az országot, megsértve a bezzegrománokat. Szerencsére Horn Gyula elvtárs vezetésével a balliberális oldal kivakarta a szarból az országot, jó sok külföldi tőkét vonzottak be. Később Medgyessy Péterék december 1-jén helyrekoccintották az okozott sérelmet.
1998 – a második vészkorszak. Orbán Viktor először került hatalomba. Gyorsan felélte a balliberális oldal által megalapozott gazdasági fellendülés tartalékait, koronaúsztatásra herdálta el a közvagyont, 2002-re a csőd szélére sodorta Magyarországot. Utána hiába vették fel a NATO-ba, majd később az EU-ba is Magyarországot, a tehetséges Gyurcsány Ferencék már nem tudták teljes mértékben eltakarítani az Orbán okozta romokat. Pedig 2004. december 5-én egyértelművé tették, hogy mi, akik itt élünk, európaiak vagyunk és nem magyarok.
2006 – a FideSS kiszivárogtatta Gyurcsány Ferenc igazságbeszédét. Természetesen meghamisították. A felültetett és feltüzelt magyarok a békés rendfenntartókra támadtak. Számtalan rendőr sérült meg, az anyagi kár jelentős. De a demokrácia és a jogállam sértetlen maradt, mivel maga Gyurcsány Ferenc irányította szakszerűen a rendőrség munkáját, aki ennek köszönhetően odaadóan, tetőtől talpig humánusan végezték a munkájukat, azzal sem törödve, hogy beazonosíthatatlanság okán később nem kaphatják meg azt a társadalmi és anyagi elismerést, amit megérdemeltek azért, mert a testükkel védték a fasisztáktól Göncz Árpád hagyatékát, a modern és nyugatos Magyarországot.
2010–2021 – Orbán mindent ellopott. Diktatúrát vezetett be, megszűnt a médiapluralizmus, nincs szólásszabadság. A diktátor szögesdróttal zárta körbe az országot. A mélyszegénység alatti szinten élő kilencmillió nyolcszázezer magyar éjszaka, titokban jut hiteles információhoz, már ha Demszkyéknek sikerül kinyomtatni az internetet. Az LMBTQ+-mozgalmat üldözik. De a progresszió győzedelmeskedni fog! Még a szörnyű diktatúra ellenére is sikerült 2019-ben haladó polgármestereket választani Budapest és más települések élére, repedezik a diktatúra fala. A tehetséges Gyurcsány Ferenc vezetésével 2022-ben győzni fogunk! Már ha Brüsszel, Berlin és Washington is úgy akarja.
