A magyar labdarúgó-válogatott történelmi győzelme is bizonyítja, hogy a végén mindig Doktor Miniszterelnök Úrnak lesz gaza. Sírjatok csak, libernyákok!
Szomorú napja volt tegnap Farkasházy Teddynek, a román nép pártján álló Fekete-Győr Andrisnak, a semmirekellő főpolgármesterünknek és a többi nemzetellenes libernyáknak.
A kiöregedő balliberális gyűlölködők tegnap este ismét egy rohadt fájdalmas pofont kaptak - közvetve - Doktor Miniszterelnök Úrtól, hiszen annyi év stadionozás és a focisták fizetése miatti sírdogálás után tegnap az összes károgó libsi megkapta a választ arra a kérdésre, hogy miért volt érdemes támogatni a magyar labdarúgást.
Pontosan az olyan esték miatt érte meg támogatni, mint amilyen a tegnapi is volt, amikor az ország egy emberként ünnepelte a magyar válogatott sikerét.
Persze tudjuk, hogy nem mindenki örül a saját nemzeti válogatottja sikerének sem. De ez szerencsére a kisebbség.
Nevetséges volt az a momentum is, hogy Fekete-Győr Bandi, Kunhalmi Ági és a mi drága főpolgármesterünk is eltanulták csütörtök estére az új múlt írásának képességét legújabb szövetségesüktől, a Jobbiktól, hiszen igen rövid idő alatt változott meg a magyar fociról alkotott véleményük a győzelem után.
De legalább ugyanennyire átlátszó volt Karigeri harcos kiállása a stadionok ellen, majd utána a tegnap esti elérzékenyülő hangú írása a kitartó küzdelemről. De lehet, hogy valamelyiket a Gál J. gépelte.
A fenti bukásokon meghatódó mémgyárosok meg is örökítették ezt az élethelyzetet:
Nem ismerős valahonnan?
És persze emlékeztették is Fegyőrt a román nép felé tett gesztusaira is:
És persze arra is, hogy politikai karrierjét a Nolimpia-kampányra építette:
Ha rajtatok múlna, nem csak magyar csapat nem lenne, de önálló Magyarország sem.