- Mindezt azután mondja a 444 főszerkesztője, hogy bebizonyosodott, a vezető internetes közösségi platformok ideológiai alapon, durván korlátozzák a szólás- és véleményszabadságot. (Az is igaz, hogy nem az övét, hanem a politikai ellenfeleiét.)
- Mindezt azután mondja, hogy nemrég az USA hivatalban lévő elnökét dobták ki ezekről a felületekről, elvéve tőle a lehetőséget, hogy a mára elsődlegessé vált kommunikációs csatornákon védekezzen a vele szemben megfogalmazott vádak ellen.
- Mindezt azután mondja, hogy az elmúlt években az orrunk előtt, egyre nyíltabban jelentkeznek be a magántőke legjelentősebb szereplői a politikai hatalom átvételére. Talán pont Zuckerberg beszélt arról néhány éve, hogy a nagyvállalatok jobban vezetnék a világot, mint a politikusok.
Szép, beszédes szimbóluma van Uj Péter mondatának, amiben egy választással mandátumot nyert politikai erő képviselőjét veti össze, egy amerikai óriásvállalat tulajdonosával, a szólás- és véleményszabadság ügyében. Az utóbbi javára.
Ő, aki állítólag minden rezdülésében a demokráciáért tesz, olyasmiről beszél, ami a demokrácia szöges ellentéte, hiszen annak alapja, hogy választott politikai erők döntenek a szólásszabadságról, és ha nem jól teszik a dolguk, akkor a népnek lehetősége van választás útján jobb ’ügygazdákat’ megbízni.
De kiadni ezt olyanok kezébe, akikre soha senki nem szavazott, és így nem is lehet visszavenni tőlük a megbízást, az pontosan a demokrácia halálát jelenti.
Mégis ezt tartja jobbnak Uj.
Persze érthető a 444 főszerkesztőjének álláspontja, hiszen a munkáját és megélhetését pont az egyik legaktívabban politizáló nagytőkés, Soros György támogatja. Az ő szemszögéből valóban jobb helyen van a szólásszabadság azoknak a kezében, akiktől pénzt remélhet,
ráadásul ezek a szponzorok nincsenek kitéve a választási kockázatoknak, nem lehet őket leváltani, így bármit is tesznek a szólás- és véleményszabadsággal, vállrándítva azt lehet mondani, hogy ez kérem magántőke, azt csinál vele, amit akar.
Mondják is az erről szóló vitákban érvként.
Magyarán, Uj Pétert, a 444 főszerkesztőjét, aki magát a demokrácia elkötelezett hívének és szószólójának tartja, nem zavarja, hogy éppen most élőben követheti azt, ahogy a technológiai óriásvállalatok hazavágják a demokráciát, és megteremtik az eddig csak utópisztikus filmekből ismert új világrendet, a nagyvállalatok uralmát. Nem csak nem zavarja, hanem üdvözli és él a lehetőséggel, hogy ennek a folyamatnak a szerinte nyertes oldalán legyen.
A botrányos mondatot Gulyás Márton Partizánjában adta elő, amikor azért ültek össze Veiszer Alindával és Gergely Mártonnal, hogy a Klubrádió ügyéről beszélgessenek. Nem érdemes hosszan idézni a véleményeket, mert a nevek és a műsor ismeretében az ember álmából felzavarva elmondja, hogy milyen mondatok hangozhattak el.
Hogy jutottunk ide?” (Ez a címe a beszélgetésnek.) „Szörnyű állapotok uralkodnak Magyarországon.” „Azt hittük, hogy ez már nem történhet meg, aztán mégis.”
Arról is esik szó, hogy nagyon kevés olyan újságíró van manapság, aki egzisztenciális áldozatot vállal a szakmája érdekében.
Ezt is Uj Péter veti fel, aki modern kori mártírként egyenesen Soros és Zuckerberg oldalán ’kockáztatja’ az egzisztenciáját.
Kétségtelen, hogy ő egy igazi hős!