Fontos szimbolikus üzenetet küldött pár nappal ezelőtt a világnak Mark Zuckerberg, a Facebookot és számos más meghatározó, az IT-szektorhoz tartozó vállalatot tulajdonló META nevű kaliforniai óriáscég alapító-vezérigazgatója.
Facebookos profilképét egy olyan portréra cserélte, ahol széles mosollyal néz felfelé, a cégcsoport egyik talán kevesebb médiafigyelmet kapó, mégis meghatározó üzletágának legújabb termékével, az Oculus Meta Quest Pro virtuálisvalóság-szemüvegben.
Mikor a közösségi médiaszolgáltató 2014-ben igen tekintélyes összegért felvásárolta a VR-fejlesztések éllovasának számító vállalkozást, sejteni lehetett, hogy ennek célja nemcsak a befektetői elvárásoknak való megfelelés azáltal, hogy a céges vagyont diverzifikálják, hanem a social media iparág jövőjének útkeresésében való irányválasztás is.
Az a tény, hogy a META első embere személyes profilján dicsekszik az egyik – egyébként tőkeerősség és árbevétel szempontjából nem is a legerősebbek közül való – cégének legfrissebb sikerével, azt is jelezheti, hogy
egy jelentős lépéssel közelebb kerültek a digitális tartalomszolgáltatói trendek saját elgondolásuk szerinti átrendezéséhez.
2010 és 2021 között ennek az iparágnak a felhasználói köre több mint háromszorosára nőtt, egészen pontosan 0,97 milliárdról 3,09 milliárdra. A Föld lakosságának 40 százaléka ma már használ valamilyen típusú közösségimédia-felületet. A szektort uraló, jellemzően amerikai tulajdonló techóriások nem is csinálnak titkot abból, hogy mi, felhasználók nem ügyfeleik, hanem termékeik vagyunk az általuk fejlesztett, szinte ördögien kifinomult platformoknak.
A bevételt valójában reklámfelületek megteremtésével, bővítésével és értékesítésével generálják (ezért tud a Facebook iszonyatos profit mellett is „ingyenes” lenni). Ennek hatékonyságát a személyre szabott üzeneteken kívül a legjobban azzal lehet növelni, ha a minél több felhasználót minél gyakrabban, minél hosszabb ideig a képernyőhöz tudják láncolni.
Az emberek többségét érő digitális impulzusok mennyisége és intenzitása feldolgozhatatlan mértékben megnövekedett. Ennek is köszönhető, hogy a korábban jellemzően szöveges tartalmakat előbb képekkel, majd videókkal és szűrőkkel, filterekkel, emojikkal, effektusokkal felturbózott „félvalósággal” váltották fel. Az Instagram, a TikTok a felhasználók önképének eltorzított, leegyszerűsített, fogyaszthatóvá tett kivetülései. És ez bizony egyre jobban működik, a számok magukért beszélnek: zabáljuk egymás digitális hazugságait, mint a cukrot.
Mi lehet a következő lépés?
A legegyszerűbb úgy maximalizálni a hirdetések célpontjainak figyelmét, ha elérjük, hogy a valóságuk és a digitális világ egyre inkább összemosódjon. Most sem vagyunk ettől olyan messze, mint azt szeretnénk. Tömeges jelenség – még Magyarországon is –, hogy emberek az utcán sétálva, autót vezetve, ebédjük, vacsorájuk közben, gyermeküket ringatva olyan mélyen elmerülnek okostelefonjuk nyomkodásában, hogy minden külső ingerre szinte gépiesen, tudati jelenlét nélkül reagálnak. A Mátrix című sci-fi disztópiavilága ehhez képest csak technológiai különbség, önként és örömmel hagyjuk hátra egyre gyakrabban a való világot mindenféle robotdiktatúra nélkül is.
Mark Zuckerberg birodalmának potenciális jövőbeni zászlóshajója tehát nem egy új médium fejlesztése, hanem az okoseszközöket esetlegesen felváltó, a felhasználót a digitális térbe újabb szintlépéssel növelt ingerekkel bilincselő eszköz.
Ha egy okosszemüvegen egyszerre látjuk a valóságot és a közösségimédia-platform ajánlatait, animációit, személyes preferenciáinkhoz fejlesztett tartalmait, akkor jó eséllyel minden motivációnk megszűnik, hogy a valóság lényegesen ingerszegényebb környezetébe vissza akarjunk térni. A META nem siet sehová, ennek a változásnak a léptéke nem években, hanem generációkban mérhető.
Szürreális, gonosz jövőkép ez?
Nézőpont kérdése.
Mindennek motivációja most is ugyanaz, mint a techcégek esetében mindig: az emberek befolyásolására való képességből származó elképesztő hatalom és a megszámlálhatatlan mennyiségű pénz.
