Szürke zónás lobbizás, korrupció, összeférhetetlenség, offshore-ügyletek – mára megszokott szalagcímek, ha a brüsszeli belső folyamatokról számol be a világsajtó. Rendre ilyen és ezekhez hasonló botrányokról hallani most már évek óta olyan magas rangú európai politikusokkal (José Manuel Barroso, Neelie Kroes, Mariann Fischer Boel) összefüggésben, akik hivatali idejük alatt árgus szemekkel figyelték és egyébként kritizálták mindenféle bizonyítékok nélkül példának okáért hazánk, máskor meg Lengyelország belpolitikai történéseit a jogállamisággal vagy éppen a korrupciógyanúval összefüggésben.
Ám úgy tűnik, hogy Brüsszel elmúlt évtizedekben felsejlő vesztegetési gyakorlata továbbra sincs változóban, ugyanis a legfrissebb hírek szerint Belgiumban vizsgálati fogságba helyezték az EP korrupcióval gyanúsított alelnökét, Eva Kailit, valamint élettársát, az olasz Francesco Giorgit, aki egy belga szocialista EP-képviselő, Marie Arena asszisztenseként dolgozik, továbbá a Fight Impunity (Küzdelem a büntetlenség ellen) nevű, brüsszeli székhelyű civilszervezet alapítója.
Az ügyészség hivatalos közleménye szerint a hatóságok több hónapja gyanúsítanak egy öbölmenti államot az Európai Parlament gazdasági és politikai döntéseinek befolyásolásával, magyarán
a vesztegetők jelentős pénzösszegekkel és értékes ajándékokkal próbálták lefizetni az uniós parlament több magas rangú tagját.
Érdekesség, hogy a hatóságok indokoltnak látták, hogy a fent nevesített „civil szervezet” brüsszeli irodáját is átkutassák, aminek folyományaként a szervezet elnökét, Pier Antonio Panzeri volt olasz szocialista EP-képviselőt, valamint feleségét és lányát is letartóztatták.
Kaili esetének súlyosságát hűen érzékelteti egyébként, hogy nemcsak Belgiumban érték az EP-alelnökét utol a hatóságok, hanem a jelek szerint hazájában, Görögországban is, ahol a nyomozati szervek be is fagyasztották a vagyonát. Mint az a részletekből kiderül, az intézkedés Kaili rokonaira is vonatkozik, valamint a bankszámlákon kívül megtakarításokra, vállalatokra, illetve más pénzügyi vagyoneszközökre is.
S bár az eset kapcsán az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola úgy nyilatkozott, hogy „az Európai Parlamentet érintő korrupciós vádak nem a jobb és a baloldalról szólnak”, mind Kaili esetében, mind pedig az eddigi korábbi vesztegetési, illetve összeférhetetlenségi botrányok kapcsán egytől egyig baloldali érintettségről beszélhetünk.
Mint ismert, Kaili – amellett, hogy a görög Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) egykori képviselője volt – annak a Nemzetközi Kapcsolatok Európai Tanácsa nevű agytrösztnek a tagja, amelynek valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva szintén tagja Soros György tőzsdespekuláns; a fia, Alexander Soros; Dobrev Klára, a DK EP-képviselője; Bajnai Gordon volt miniszterelnök; illetve Karácsony Gergely főpolgármester bizalmasa, Korányi Dávid is.
Ám ha valaki ezek ellenére is úgy gondolná, hogy a brüsszeli korrupció valóban pártszínezet nélküli, annak érdemes felidéznie a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) volt frakcióvezetőjének, Guy Verhofstadtnak a múltbéli kétes pénzügyeiről szóló botrányokat, illetve a „vakcinabiztos”-ként elhíresült, papíron konzervatív, ám a gyakorlatban igencsak progresszív politikát képviselő Stella Kyriakides korrupciós ügyét.
Előbbi brüsszeli botrány kapcsán érdemes aláhúzni, hogy Verhofstadt az átláthatatlan pénzügyi haszonszerzés, valamint lobbizás világában kifejezetten kipróbált szereplőnek számít, ugyanis első kézből haszonélvezője volt egy olyan, 2016-os uniós javaslat elsöprésének, amely előírta volna, hogy azon EP-képviselők, akik az uniós fizetésükön kívül egyéb kifizetőhelyek bőkezűségét is élvezik, legyenek arra rákényszerítve, hogy az átláthatóság jegyében mondjanak le a külsős juttatásaikról.
Az ebben masszívan érintett Verhofstadt – aki egyébként Magyarország egyik legrutinosabb és legméltánytalanabb kritikusa a légből kapott korrupciós vádak tekintetében – ennek köszönhetően az évi 105 ezer eurós (átszámítva mintegy 37 millió forintos) képviselői fizetése mellett továbbra is megtarthatta azokat a külsös tisztségeit, amelyekért havonta akár 13 és 25 ezer euró közti összeget kapott, ami éves viszonylatban 108 millió forintnyi „külsős”, azaz harmadik fél általi juttatásnak felel meg.
Ám az imént említett Stella Kyriakides brüsszeli főbiztos még egy ennél is nagyobb összeg kapcsán sem tudott érdemben elszámolni, miután kiderült, hogy egy, az Unió számára mind gazdasági, mind pedig logisztikai értelemben kifejezetten hátrányos feltételek mentén megkötött vakcinabeszerzési szerződést követően egy olyan közösen tulajdonolt bankszámlára érkezett megközelítőleg 4 millió eurónyi pénzösszeg, amelyet Stella Kyriakides és férje, Kyriakos Kyriakides neve fémjelez.
Mint az a részletekből kiderült, a kizárólag nyugati gyógyszergyárakkal együttműködő vakcinabiztos esete azért keltett végül gyanút, mert az állami tulajdonban – és egyben szanálás alatt – lévő Ciprusi Szövetkezeti Bank révén érkezett meg a Kyriakides házaspár számlájára a 4 milliónyi euró, amelyet a számvevőszék a „politikai kitettség” okán hivatalból végül vizsgálni kezdett. Az elemzés eredménye szerint a tranzakció „visszás” minősítést kapott, mivel annak jogcíme hitelként szerepelt annak dacára, hogy a vagyonbevallások szerint sem a „vakcinabiztos” Stella Kyriakides, sem pedig a férje nem rendelkezett olyan tőkegaranciákkal, amelyek egy ekkora összegű hitelkonstrukciónál a hitelező részéről megkövetelendők lennének.
A korrupció passzív megfelelőjének minden ismert jelét magán hordozó tranzakcióval a nemzetközi média – többek között a görög, a holland, illetve a lengyel sajtó – is foglalkozott, ám a Brüsszel által politikailag megzabolázandó országok (Magyarország, Lengyelország) ügyeinek mesterséges napirendre tűzése után valahogy mégis más lett az establishment legnagyobb dilemmája.
Jelesül, hogy mondvacsinált aggodalmak miatt miként tudnának pénzügyi csatornákon keresztül kísérletet tenni a politikai zsarolásra egy-egy tagország kapcsán. Csakhogy – ahogyan azt az elmúlt évtizedben már megszokhattuk – Brüsszel erkölcsi magaslata ismét omladozni kezdett, miután az imént említett példák után most éppen az EP-alelnöke, családja és közvetlen munkatársai is vizsgálati fogságban töltik idejüket vesztegetés gyanújával.
Amennyiben a bürokraták a jövőben sem lesznek hajlandók leszívni a jelenlegi establishment korrupciós mocsarát, nem az lesz a legnagyobb kérdés, hogy vajon a kelet-közép-európai térség tagországaihoz hogyan viszonyul majd Brüsszel, hanem hogy ez a régió szeretne-e hosszú távon lealacsonyodni egy ennyire átláthatatlan és korrupt módon működő intézményhez.
