„Nem unalmas nektek ezt az LMBTQ gyerek-érzékenyítő összeesküvés elméletet szajkózni?”
A minap hosszú beszélgetésbe bonyolódtam egy alapvetően higgadt, saját tájékozottságára igényes, alapvetően apolitikus, de szociálisan érzékeny, liberális világnézetű ismerőssel. Mindenféle személyeskedés nélkül tudtunk arról egymással beszélgetni, kinek mi az személyes viszonya a „hagyományos” homoszexuális kapcsolatokon túlmutató LMBTQ+ jelenségekkel, különös tekintettel a kiskorúaknak köznevelési intézményekbe szervezett tematikus programokról (ezt ő felvilágosításnak, én érzékenyítésnek neveztem).
A békés egymás mellett élésre való törekvés jegyében megállapítottuk, hogy ennek megítélése alapvetően ízlés és világnézet kérdése, ahol egymásra erőltetni véleményünket hiábavaló próbálkozás lenne.
A vita valódi ütközéspontja azonban az volt, vajon a gyermekvédelmi (általa homofóbnak nevezett) törvény valós jelenséget akar-e szabályozni? Hiszen az iskolákba nem szerveznek transzvesztita felolvasóesteket, vagy kötelezően ajánlott érzékenyítő kurzusokat.
- Egyébként de.
- Csak Magyarországon nem.
- Még nem.
Addig biztosan nem, míg a választók többsége olyan kormánynak szavaz bizalmat, amely világossá tette, hogy az ilyen jelenlétnek óvodákban, iskolákban nincs keresni valója.
Más a helyzet Amerikában. Viszonylag könnyű ráakadni olyan hírekre, melyekből látható, hogy egyenes az út a fakultatív programlehetőségektől a kötelező érzékenyítésig.
Mindkettőre kerestünk egy-egy tanulságos példát.
A Drag Queen Story Hour fantázianevű szolgáltató kifejezetten óvodásoknak, kisiskolásoknak szervez genderfluid témájú, szórakoztató köntösbe álcázott „felvilágosító” felolvasásokat, ahol a kicsik első kézből értesülhetnek róla, hogy a saját (vagy bárki másé) nemi identitásuk tetszés szerint alakítható.
A brooklyni közkönyvtár ifjúsági és családi szolgálati igazgatója szerint a travi felolvasóest „…mókás és fontos program, mely a gyermekek öltözködési és viselkedési lehetőségeinek sokszínűségét ünnepli. Arra bátorítja a kicsiket, hogy lépjenek túl a nemi előítéleteken és merjék saját magukat megismerni…”
Ilyen felolvasások egyre nagyobb számban történnek könyvtárakban, könyvesboltokban, nyári táborokban, iskolákban, napközikben. Iskolakezdés környékén rögtön nyolc eseményt is találunk a szolgáltató weboldalán. Az Egyesült Államok szinte minden részében van már olyan szolgáltató, aki igény szerint tudja biztosítani a férfinő mesedélutánt.
Hogy ezt hogy kell elképzelnie a gyermekvédelmi törvény fölöslegességét hirdető, liberális polgártársainknak?
-
Az óvodásoknak mesét olvasó drag queen nem létezik, nem tud bántani!
-
Az óvodásoknak mesét olvasó drag queen:
A drag queen jelenség egyébként igen sajátos színfoltja az LMBTQ közösségnek (erről igény szerint Alföldi Róbert rendezésében az Őrült nők ketrece színházi előadáson keresztül szerezhet a legegyszerűbben közvetlen tapasztalatot a Nyájas Olvasó).
Az elsősorban szórakoztatás céljából nőnek – méghozzá provokatívan erős sminkkel és ledér ruhával – öltözött férfiak jellemzően éjszakai mulatókban varieté műsorokkal, zenés-énekes előadásokkal szórakoztatnak felnőtteket, ezekbe a night clubokba gyerekeket nem is engednek be.
Tehát nem is valódi, önmagukat transzneműként meghatározó emberek beszélnek saját sorsukról, sajátos ízlésű felnőttek szórakoztatásával foglalkozó, hivatásos bohócok győzködik a gyerekeket, hogy a női ruhába bújt férfi vicces, normális jelenség.
New Jersey államban pedig már nem csak lehetőség, hanem kötelesség is az érzékenyülés. Mivel a felnőtteket legfeljebb multinacionális óriáscég munkaadóik kötelezhetik (és szokták is) ilyen jellegű programokban való részvételre, az LMBTQ lobbi számára a leghatékonyabb, ha a fogékony ifjúságnak teszik megkerülhetetlenné az ilyen jellegű fejtágítást.
A 2020-2021-es tanévtől kötelező program külön kurzusokat és a hagyományos iskolai tárgyak tematikus kiegészítését is lehetővé kötelezővé teszi. Történelemórán például külön kell beszélni a rózsaszín háromszöggel megkülönböztetett, német koncentrációs táborokba zárt és később meggyilkolt homoszexuális áldozatokról. Ha egy fontos irodalmi alkotás szerzője meleg volt, arról beszélni kell, függetlenül annak relevanciájától. A programtól az aktivisták azt várják, hogy minden diák foglalkozzon ezzel a kérdéssel.
A homoszexuális életformával szembeni távolságtartás szerintük ugyanis tudatlanságból fakad.
A gyermekvédelmi törvény tehát nem a jelen állapot szabályozására készült. Lehet azon vitatkozni, hogy kinek tetszik, ha egy borostás, erős sminkkel és parókával felszerelt bohóc arról beszél ovisoknak, hogy a kisfiúból bármikor lehet kislány. De amíg a többség másképp nem dönt, addig ez iskolákban és óvodákban ne történhessen meg.
