Tóth Gabi sajnos eltolta.
Állíthatja persze, hogy ő is bejárt egy utat, beszélhet spirituális élményekről, a számára fontos értékekről - rossz spirituális utat és rossz értékeket választott. Épp ezért a Mindenkiről Ítélkezni Jogosult Értelmiségi Grémium (a továbbiakban: MÍJÉG) kiemeli az énekesnő hitvallásának nem őszinte, érdekelvű karakterét.
Tóth Gabi kérhetett volna tanácsot tapasztaltabb emberektől, akik elmondják, mi a helyes spirituális út, helyes megtérés, helyes hitvallás, mik a helyes értékek.
Tóth Gabi jobban tette volna, ha a következőket teszi:
- Egy rövidke buddhista kitérő után megtér a kabbalizmushoz, Madonnának (mármint az énekesnőnek!) csinál egy házi oltárt, és meggyónja, hogy miként segítették sajátos spirituális tapasztalatokhoz bizonyos pszichoaktív szerek. Kinyílt a tudata, és a szellemvilágban egyesült Gaia földanyával. Kicsit belekósolt az okkultizmusba is, Madame Blavatsky revelatív erővel hatott rá. Minden vallásból azt fogadja el, ami neki tetszik.
- Be kellett volna nagyjából mostanság jelentenie, hogy áttér a mohamedán hitre, és az afgán nők hangja kíván lenni (ha már az afgán nőknek erre nincs lehetőségük, mivel ki sem látszanak a Pacmanből).
- Örökbe kellett volna fogadnia legalább tíz szíriai gyereket (vagy felnőttet, a fene tudja ezt megállapítani az útlevelekből).
- Nyekeregnie kellett volna az egyházon belüli visszaélések miatt és tetemre hívni az egyházat (az könnyfakasztóan bátor dolog az Úr Kettőezer-huszonegyedik Évében), majd elmondania, hogy mindenki önmaga istene, és mindenki szabadítsa fel magát napjaink legnagyobb elnyomó gépezete, a Nagy Római Parázna intézménye alól.
- El kellett volna zarándokolnia a MÍJÉG legfontosabb képviselőihez, örök hűséget esküdni nekik, és mindenben hallgatni rájuk.
- Folyamatosan, imamalomszerűen dicsérnie kellett volna Puzsér Róbert hivatásos fikázógépet, amiért fáradhatatlanul keresi a választ a „lehet-e más a politika“ kérdésére az mszp.hu-n az MSZP honorjából.
Tóth Gabi megtérése sajnos nem hihető, mert a hihetőségről a MÍJÉG dönt most is mindörökké. Bár a kereszténység épp a legmegdöbbentőbb megtérésekről szól (Tóth Gabi a fasorban sincs Szent Pálhoz vagy Szent Ágostonhoz képest),
a MÍJÉG által honosított vallás csak egyetlen megtérést tud elfogadni hitelesnek: amennyiben a báránykák a MÍJÉG-hez térnek meg, megtartják az ő parancsolataikat és elismerik őket isteneiknek.
Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint elismerést kicsikarni a MÍJÉG-ből. A MÍJÉG istenei szigorú istenek, az Ószövetség istene is csak irul-pirul.
A MÍJÉG készséggel nevelte volna a „butuska vidéki fruskát“, ha az elfogadja Egyházuk hatalmát, de Tóth Gabi sajnos más utat választott: kiáll dalolni a dologtalan, kövér vagyis a pedofil papok ünnepén, és közli, hogy büszke a magyarságára. (Ez utóbbi kijelentés azonnali exkommunikációhoz vezet a MÍJÉG-ből, így most már hiába is teperne a csaj. Azt úgy kell mondani, kedves Gabi, hogy „világpolgár vagyok, az egész világ a hazám, tele van a szívem szeretettel, dögöljön má’ meg Orbán Viktor“. Talán kezdetnek megteszi.)
A MÍJÉG kiszámítható reakcióján túl hálaistennek ezúttal nem halljuk azoknak a konzervatívok fintorgását, akiknek már a South Park is megakadt a torkukon, és akik szerint csak tisztességben megőszült filozófok és keménykalapos urak képviselhetik a „konzervativizmust“, és csak csuhások a kereszténységet - a MÍJÉG részéről talán még érthetőek ezek az elvárások, mert így reménykednek abban, hogy egyik csoport sem jelent rájuk veszélyt.
Demokráciában nincs kulturális siker tömegkultúra és popkultúra nélkül - ezt a fejleményt lehet szeretni vagy nem szeretni, attól még igaz marad.
A MÍJÉG képviselői azért szurkálják fekete miséken a Tóth Gabi babát, mert tudják, hogy a tetovált csajnak az ő szekerüket kéne tolnia, kedvenc védett kisebbségeiket kellene babusgatnia, és most főleg fullba kéne tolnia az elembétékú sztorit, követelve, hogy a gyereke hadd hallgasson szoknyás-bőrös virslis figurákat az óvodában. Azért sivalkodnak, mert ők is tudják, hogy jobb hírnöke aligha lehetne az Eucharisztikus Kongresszusnak - és talán a nemzeti ügynek is (fanyalgóknak megjegyzés: édes mindegy, totálisan érdektelen, mit csinált Tóth Gabi korábban).
A MÍJÉG képviselői nem véletlenül szeretnék azt elhitetni velünk, hogy a hagyomány változatlanságot jelent, és csak búval bélelt nosztalgikusok, keménykalapos pipázók és csuhások képviselik azt. Így kényelmes a célpont.
A hagyomány nem változatlanság, hanem átadás.
Az átadás módja pedig sokféle lehet, a tetovált énekesnő az Eucharisztikus Kongresszuson az egyik - és jelenleg lehet, hogy az egyik legjobb. Több tetovált énekest, celebet az Eucharisztikus Kongresszusokra!
Akik pedig nem hisznek Tóth Gabi hitvallásának őszinteségében, azok tegyék fel maguknak a kérdést: mi lett volna az egyszerűbb, könnyen csúszó út az énekesnő számára? Ha az Eucharisztikus Kongresszuson vállal fellépést, vagy ha beáll a haladók legkedvesebb ügyei mellé, és a szoknyás bőrös virsliket reklámozza?
A kérdés költői. Ha utóbbit tette volna, Tóth Gabi még mindig tehetséges lenne, a MÍJÉG imádná. Érdekelvű „megtérésről" akkor beszélhetnénk, ha az énekesnő a MÍJÉG-hez tér meg.
Tóth Gabinak csak egy dolgot tudunk tanácsolni, ami tapasztalatainkból és toleráns, könyörületes keresztény hozzáállásunkból fakad:
szarja le őket magasról.
Hadd ordítsanak addig, míg elmegy a hangjuk.
