Kontra: Miért maradt el a „vörös hullám”?
Matthew Tyrmand: A republikánusok épphogy visszaszerezték a képviselőház irányítását, a szenátusban azonban – ahogy hónapok óta mondtam – nem tudtak többséget szerezni. Volt persze néhány elképesztően szoros meccs, még a hagyományosan demokrata államokban is, de sajnos a teljes képet elnézve a republikánusok közel sem szerepeltek olyan jól, mint amire számítottak.
A vártnál rosszabb eredménynek több oka van, de talán az egyik legfontosabb maga Trump. Ugyanis személyesen választotta ki a jelölteket, akik közül többen erőtlennek bizonyoltak, például OZ, Masters és Bolduc (New Hampshire államból).
Trump azt akarta, hogy róla szóljon az egész, és úgy gondolom, a választok ebbe már belefáradtak. Trump nem tudja összefogni a tábort, hiszen sok jobboldali, valamint mérsékeltebb, inkább középre húzó szavazónak már elege van belőle. Sajnos emellett a Dobbs-féle abortuszellenes döntés is mobilizálta a demokrata bázist. Minderre pedig rátesz egy lapáttal az egy hétig tartó „levélszavazat-szüretelés”, amit Arizonában és Nevadában láthattunk.
Kontra: Történtek-e csalások a választáson? Ha igen, lett-e bármelyikből bírósági ügy?
Matthew Tyrmand: Eddig sajnos egy esetről sem tudunk, ahogy bíróság elé került volna a dolog. Többek közt azért nem, mert a 2020-as választásokkal ellentétben most nem voltak gépleállások, rendszerhibák. Idén inkább a levélszavazatokkal játszadoztak. Sokszor még a szavazás lezárta után is, ami – mint kiderült – hiába tisztességtelen, mégis törvényes.
Most tehát az a feladatunk, hogy államról államra a törvényhozáson keresztül mossuk tisztára a voksolás menetét. Talán az arizonai kormányzóválasztás körüli visszaélésgyanús eseteket perre tudjuk vinni. Kari Lake [republikánus képviselő] rendkívüli népszerűségnek örvend, míg ellenfele a hihetetlenül gyenge és szinte alig kampányoló Katie Hobbs, a szavazások tisztaságáért felelős államtitkár volt. Talán nem véletlen, hogy amikor szándékosan elkezdték lassítani a szavazatszámlálást, hirtelen megfordult a verseny. És ez még nem minden!
A legnevetségesebb az volt egészben, hogy a voksszámlálást vezető adminisztrátor, aki folyamatosan tájékoztatta a sajtót, maga is egy radikális baloldali aktivista.
Mint kiderült, az illető a demokrata politikusok és ügyek komoly pénzügyi támogatója és szervezője. Üdv 2022 Amerikájában!
Kontra: Mit kéne ahhoz tenni, hogy a demokrata szavazók is rájöjjenek, hogy ez abnormális?
Matthew Tyrmand: Ha okosak lennének, nem lennének baloldaliak. Nézzétek meg Pennsylvaniát, ahol
egy bona fide növény nyert (Fetterman).
Persze nem ez volt az első eset, hogy hasonló szellemi képességű jelöltre szavaztak – ugye Biden –, és ezek után meg fogják tenni 2024-ben is. Ez egy szekta. Egyszerűen nem értem, hogy értelmes emberek mégis hogy kerülhetnek
ezek közé a radikális, elképesztően buta, lelkileg kiherélt istentelen zombik közé…
Nekünk viszont azokra kell koncentrálnunk, akik inkább középre húznak, ők még menthetők.
Kontra: Volt egyáltalán esély arra, hogy a republikánusok megnyerik a midtermet?
Matthew Tyrmand: Hát legalább a képviselőházat sikerült bevennünk, ami a legfontosabb abból a szempontból, hogy a törvényhozáson keresztüli harcot itt tudjuk megvívni. Meg tudjuk akadályozni a demokraták ártalmas törvényeit, és olyan bizottságokat tudunk létrehozni, amelyek ellenőrizni tudják az irányíthatatlan radikális, baloldali képviselőket. A szenátus igazából ezeket nem befolyásolhatja, szóval nincs minden veszve.
Kontra: Ki nyerhetné meg a 2024-es elnökválasztást? Trump, DeSantis? Esetleg Tucker Carlson?
Matthew Tyrmand: Ahogy számolom már legalább tizenketten indulnak az elnökjelöltségért vívott küzdelemben. Messze DeSantisnak vannak a legjobb esélyei, hiszen neki vannak a legjobb eredményei, sőt, neki van a legnagyobb esélye arra is, hogy átcsábítsa Trump támogatóit.
A tíz másik név között nincs ott Tucker, ő nem indul. Miért is tenné? Az egy dolog, hogy ő az amerikai jobboldal legkarizmatikusabb és egyik legmeghatározóbb arca, de nincs affinitása a politikához. Ha mégis indulna, akkor azzal eldobná ezt a pozíciót, amit évtizedek alatt épített fel.
Trump viszont egy politikai élőhalott. Fáradt, és a legdurvább Trump-hívőkön kívül mindenkinek elege van már belőle. Várják, hogy átadja a stafétabotot. Ha ő nyerné a jelölti versenyt, akkor egy rendkívül gyenge, béna kacsa lenne az első pillanattól kezdve. Vezetésével a republikánus tábor nem tud tovább nőni, mivel nem tud új embereket megszólítani. Sőt, inkább csak elidegeníti ezeket a szavazókat.
Főleg, miután belerúgott DeSantisba közvetlenül a mostani választások előtt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban még a legnagyobb trumpisták körében is, hiszen azt látták, hogy a vezetőjük sem az országgal, sem a párttal nem törődik, csak saját magával. Holott messze a floridai kormányzónak vannak a legjobb eredményei, és neki van a legnagyobb befolyása a republikánusok között. Pompeo egyébként szintén indul, és talán ő is nyerhet.
