Október első hetének legmeghatározóbb belpolitikai eseménye, hogy a tanárok bérrendezési követelésének támogatására és az ezekkel kapcsolatos akciókra érkezett méltatlanul kicsinyes megtorlásokra válaszul több tízezer ember részvételével tömegtüntetés szerveződött a kisebb-nagyobb lokális tiltakozásokból.
A baloldal mindenféle egyéb váddal együttesen kéri számon a kormányt támogató sajtón, hogy tudatosan agyonhallgatják vagy kritizálják a tiltakozást és résztvevőiket.
A Kontrának szerencsére nincs semmiféle megfelelési kényszere, és megerősíthetjük: nincs semmiféle utasítás vagy elvárás ennek kapcsán velünk szemben. A tanárok bérének rendezése egy jogos és arányos követelés, az lenne brutális infláció és energiaár-emelkedés nélkül is, így meg pláne.
Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyire észszerű most demonstrálni,
de vannak köztünk olyanok, akik szerint teljesen észszerű és normális az utcára vonulás. Különösen azt követően, hogy munkabeszüntetéssel demonstráló pedagógusokon helyi tankerületi vezetőség pitiáner, kontraproduktív csendőrködéssel akart erőt demonstrálni. Biztosan meg lehet indokolni, miért volt ez szabályos, de a megélhetésükért kiálló tanárokat kirugdosni vállalhatatlan.
A tiltakozóknak nem dolguk mérlegelni követeléseik életszerűségét és arányosságát. Többek között erről is szól a demokrácia.
Elvárják az őket fizető munkáltatótól – amely tulajdonképpen az állam – hogy oldja meg a kérdést.
Valahogy.
Nem elvárható középiskolás diákoktól, pedagógus-szakszervezetektől, hogy gazdaságpolitikai akciótervet dolgozzanak ki, államháztartási hiánycélokat vizsgáljanak felül, adóterhek növelésével járó gazdaságot lassító folyamatok kockázatait mérlegeljenek, amelyek mind szükségesek ahhoz, hogy békeidőben ki lehessen dolgozni egy ilyen követelés teljesítésének feltételeit. Ez a kormány feladata.
Levegőből azonban nem lehet gulyáslevest főzni, akár éhesek vagyunk, akár nem.
Ugyanis most – minden ellenkező irányú híreszteléssel ellentétben – nemcsak erre nincs pénz, de más, ugyanilyen vagy akár ennél fontosabb dolgokra sem. Kivéve, ha találunk forrást, elvonunk más területekről finanszírozást, vagy növeljük a közterheket.
Melyik ujjunkba kéne harapni?
A tiltakozókkal szemben nem tudunk és nem is akarunk jogos kritikával élni, ám a tüntetésekre szokás szerint élősködőként rátelepedő, politikai hasznot remélő ellenzéki pártoktól – elméletileg – elvárhatnánk kicsivel hozzáértést. Ők ugyanis nemrég még az ország vezetésére ajánlkoztak, biztosan van tehát a gyakorlatban megvalósítható javaslatuk a szankciók által generált válságra.
Ezzel szemben a valóságot jól illusztrálják az alábbi baloldali pártok javaslatai:
- A Jobbik 50 százalékos azonnali béremelést követel a pedagógusoknak, de az már nem világos, hogy miből.
- Az MSZP a „Rezsistop”-nak csúfolt, többek között áfacsökkentést is tartalmazó költekező programot javasolt.
- A Momentum eddig nem igazán villantott semmi hasznosat, viszont FeGyőr ismét elővette az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, Cseh Katalin pedig azzal dicsekszik, hogy a telefonos töltőkábelekre vonatkozó egységes szabályozást sikerült elfogadtatniuk az EP-ben. Ezenkívül bamba vigyorral az arcukon, fotókkal gondosan dokumentálva masíroznak a diákok és tanárok között, sütkérezve a kölcsönzött népszerűségben.
- Karácsony Gergely városvezetőként kicsit más helyzetben van, kénytelen érdemben foglalkozni a nehézségekkel: a szemétszállító dolgozók munkabeszüntésére reagálva a kormányra mutogatott (véletlenül sem a főpolgármester felelőssége az elégedetlenségük), emellett Facebookon kérdezi követőit, megfelelő reakció-e a fővárostól a mostani helyzetre, ha idén nem tesznek ki adventi díszfényeket közterületekre.
- A DK (Dobrev Klára) egy képpel félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy a Gyurcsány-klán számára erre (mint minden korábbi problémára is) csak Orbán távozása jelenthet megoldást. A kormány leváltása ugyanis automatikus forrásbővülést jelentene, ugye?
Micsoda meglepetés!
Szeretnénk segíteni a sokszor bukott baloldalnak ebben is!
A Kontra szeretne a parlamenti ellenzéknek muníciót biztosítani, hogy ne csak üres követelőzéssel, hanem valódi javaslatokkal állhassanak elő a tanárok bérének azonnali, jelentős emelésére.
- Idén háromszor is emelte a nyugdíjakat a kormány. Orbán Viktor többször is jelezte, hogy becsületbeli ügynek tekinti a nyugdíjak értéken tartását, de ez az ellenzéket nem kell hogy érdekelje. Varga Mihály tájékoztatása alapján több mint 600 milliárdba kerül ez az országnak. Felvethetné például Gyurcsányné Aprev Klára árnyékminiszterelnök, hogy vonják el az emelést – visszamenőleg. Ezt a pénzt rögtön oda lehetne adni a tanároknak.
- Bár a baloldal az extraprofit-adótól is prüszkölt, most talán megértették, hogy erre miért volt/van szükség. Ki lehetne vetni a kis- és nagyvállalatokra tanáradót! Ezen kívül még meg lehetne emelni az áfát mondjuk 32 százalékra, az biztos segítene. Hogy a magyar gazdaság fejlődésének motorjaként funkcionáló külföldi beruházások mögötti tőke milyen sebességgel menekülne ettől, valamint mennyi idő alatt rogyna térdre a magyar kkv-szektor, az most mindegy. Azonnal teljesíteni kell a pedagógusok követelését, ezzel lehet most szavazatokat szerezni!
-
Forrás: AFP - A közintézményekben, iskolákban, hivatalokban, de még a kórházakban is tovább lehetne még csökkenteni a téli hőmérséklet-normát. Ha mindenki beéri azzal, hogy az állami fenntartású intézményekben csak átlag 15 fok van, simán lehet bérfejlesztést végrehajtani.
- Végleg meg lehet szüntetni a rezsicsökkentést. Az ellenzék által sokat magasztalt Szent Piac majd megoldja az emberek rezsiköltségének problémáját. Fizessen mindenki piaci árat, szegény és gazdag egyaránt, akkor majd beköszönt az igazi egyenlőség, ráadásul a tüntető tanárok követeléseit is lazán lehetne teljesíteni.
