Mostanában szignifikánsan emelkedett a törvényes hatalmat fenyegető ellenzékiek száma. A jelenség sajnos nem új keletű, hiszen a baloldal folyamatosan félreérthetetlen gesztusokkal emlékezik kéjesen saját terroristáira, finoman fenyegetve bennünket, hogy az általuk alkalmazott módszerek egyik napról a másikra visszatérhetnek.
Mielőtt igazán megijednénk ettől, fontos leszögezni, hogy a magyarországi baloldal ezt természetesen leginkább kétségbeesésből teszi. Elkúrták, nem értettek hozzá, és a választópolgárok tetemes része szerencsére nem kér belőlük soha többé. Saját tehetetlenségük és tehetségtelenségük generálta dühükben ilyenkor Vadai Ágnestől, Fekete-Győr Andráson át Zsurzsán Anitáig és Jámbor Andrásig
visszalebegnek valami általuk nemesnek és felemelőnek tartott forradalmi korba, ahol a tetemes többséget szó szerint értelmezve válogatás nélkül végezhetnék ki mindazokat, akik merészelnek nem olyanok lenni, mint ők.
Ilyenkor illedelmesen, de határozottan emlékeztessük őket arra, hogy ez bizony kétélű fegyver, amitől ők sokkal jobban félhetnének, mint mi!
Augusto José Ramón Pinochet Ugarte
Bemelegítésnek kezdjük rögtön a nagy chilei röptetővel. Természetesen fontos beismerni, hogy amit Tábornok Úr tett (a címeket mindig kitüntetően mindig emeljük ki ilyen formában, attól hülyét kapnak a mindig minden hagyományt buta babonának bélyegző, és ezért azt erőszakkal eltörölni igyekvő kommunisták) az tényleg mélyen elítélendő, hiszen a tengeri hulladéklerakás ma már meglehetősen visszás és kellemetlen fogalom. A úszó kommunista szemét nagy mennyiség és kedvező áramlati viszonyok esetén akár Kuba-méretű szigetté is összeállhat és évtizedekig mérgezhet, de azért a cél maga természetesen érthető és nemes volt. Ne feledjük megemlíteni, hogy Elnök Úr nemcsak nagy takarító, de gazdasági sikerember is volt. Ez a másik terület, ami bassza a kommunisták csőrét, ők ugyanis minden ilyen nemes felvirágoztatási kísérletbe belebuktak. Hát, Pinochet meg nem, komcsikáim!
Joseph Raymond McCarthy
A komcsik örökös hivatkozási alapja a jogállamiság. Emlékeztessük őket arra a szép korra, amikor a szenátusi bizottságok még nem Gulyás Gergelyt magyaráztatták, hanem a mindenféle nemes baloldali eszmékkel kokettáló zenebohóc-művészembereket. A komcsik egyébként nem is a művészpályáról való eltanácsolástól, hanem attól a szörnyű sorstól rettegnek igazán, amit a korszak igazi komcsi példaképei, a Rosenberg-házaspár szenvedett. Biztos jó ötletnek tűnik unatkozó belmanhattani éttermiségiként kommunista világmegváltósat játszani, csak mint a példa bizonyítja, nem biztos, hogy az is. Ja, és a zenebohócokra visszatérve, senki ne higgyen ám a szomorú szemmel elsírt hazug komcsi rágalmaknak! Szenátor Úr senkit nem vádolt meg ártatlanul, ugyanis a korszakban John Waynen, Charlton Hestonon és a következő hősünkön kívül a Hruscsovnak díszvacsorát adó hollywoodi slepp tényleg egytől-egyik veszedelmes kommunistákból állt! ;)
Ronald Wilson Reagan
Elnök Úr korának Trumpja volt. Minden rossznak elhordták. Volt buta, tehetségtelen, nehéz felfogású, kormányzásra alkalmatlan személy, de az az igazság, hogy ő nem bizonyos kommunistákat, hanem az egész szerencsétlen kócerájt iktatta ki, amit a mai napig nem tudtak neki megbocsátani. Szerencsére ezt, remek humorát ismerve, nem is igényelné. Ja, és ne felejtsük el, hogy Elnök úr nemcsak teljes értékű elnök, de szabadon szárnyaló művész is volt. Tudjátok, olyan művész, aki nem volt olyan, mint a művészek többsége. Tehát, ha igazán idegesíteni akarjuk őket, akkor valami népszerű és köreikben sikkes zenebohóc helyett nyugodtan vállaljuk fel, hogy kedvenc politikusunk egyben kedvenc színművészünk is, és szólítsunk nyugodtan Művész Úrnak! A kívánt hatás nem marad majd el, ígérjük!
Tótprónai és blatnicai Prónay Pál
Hogy büszkélkedjünk némi hazaival is, remekül illik a sorba a mindig minden komcsit azonnal összerezzentő Prónay Pali bácsi neve is. A fehérterror, mint terminológia alapból olyan dolog, ami jól hangzik, és akár igény is lenne rá, de a McCarthy-bizottság tevékenységéhez hasonlóan alapvetően reaktív dologról van szó. Nevezhetjük-e terrornak a vastag porréteg után okvetlenül bekövetkező takarítást? A szemetesvödör telítődése után végbemenő szükségszerű ürítést? Hát a nap végi tisztálkodást? Maximum a kosz, szemét és mocsok szemszögéből. Pali bácsiék afféle korabeli problémamegoldó-Wolfként járták a vidéket, problématérképeket készítettek, és a segítségükkel feltárt problémákat jól látható helyekre akasztották ki. Nem is nagyon volt belőlük, amíg 45 után vissza nem hurcolták őket.
Pol Pot
A kommunizmus természetéből kifolyólag szerencsére egyáltalán nem törvényszerű, hogy kívülről benyúlva kell bemocskolni a kezünket, ha kommunistákat akarunk kordában tartani. Maguk a kommunisták a legalkalmasabbak erre a feladatra, hiszen sose feledjük, attól, mert valaki kommunista, még lehet értékes, szimpatikus, hasznos tevékenységet végző ember. Igen, a kambodzsai parasztságot sanyargatni meg fél Kínát éhen halasztani már ott és akkoriban kicsit túlzásnak tűnt. Olyasmi ez, mint a matematikában, amikor negatívat szorzunk pozitívval. Csak rajtunk múlik, hogy mindkét tényező negatív legyen, és a végeredmény egyből pozitívvá változik, ha a nincstelen kambodzsai parasztság helyett az örökké okoskodó, jobb világra vágyakozó, társadalmi igazságtevő éttermiséget csúsztatjuk a megfelelő helyre.
