A magyar-angol válogatott mérkőzésen tapasztalt szurkolói viselkedéstől hangos a világsajtó. A brit sajtó színe-java deklarálta kollektíven bűnösnek Magyarország lakosságát néhány szurkoló viselkedése okán, sőt, egészen példátlanul magas szintről is érkezett kritika: megszólalt az angol miniszterelnök is
Tegyük egy kicsit félre most azt a nyilvánvaló tényt, hogy Anglia nem csak a labdarúgás, de az erőszakos, fajgyűlölő futballhuliganizmus bölcsője és mind a mai napig legfontosabb fellegvára.
Bár pont a britektől a szélsőséges szurkolói magatartás számonkérése enyhén szólva is álszent megnyilvánulás, ez a cirkusz valójában nem a színesbőrű játékosok sértegetéséről szól.
A Telex hozta le Haász János, az Index egykori főszerkesztő-helyettesének véleménycikkét, mely egyáltalán nem meglepő módon veti fel a térdelés - mint sportdiplomáciai fegyverletétel eszközének - megfontolását a magyar válogatott játékosai és vezetése számára. Nem gondoljuk, hogy a szerző a BLM Kulturkampf-Aufteilung szóvivője, ugyanakkor a gondolatmenete egyszerre elgondolkodtató és ijesztő.
A Telex szerzője úgy gondolja, hogy a nemzeti büszkeség rituális öncsonkítását bármely vélt, vagy valós lelkiismeretfurdalásra rá lehet (és rá is kell) illeszteni. Könnyelmű és bűnös struccpolitika nem térdelni, ennek elmaradása saját országon belül és kívül felhalmozott adósságaink tagadása. Orbán Viktor voltaképpen azért nem támogatja a térdelést, mert – ha nem is szimpatizál – de hallgatásával cinkosságot vállal az ordas eszmékkel.
Az Állatfarm aktualizált jelszava ma így hangzik: „Két térd jó, két láb rossz!”
A „valódi kultúrnemzetek” sportolói tehát a versenyek és mérkőzések előtt saját himnuszukat hallgatva térdelnek a feketék elnyomása elleni erőfeszítésekkel való szolidaritásukat kifejezve.
- Határozatlan ideig.
- De addig biztos, amíg a tökéletes jogegyenlőség utópisztikus ideája valósággá nem válik.
- Vagyis örökké.
Térdelnek ázsiaiak, feketék, fehérek, pancser és zseniális játékosok, rasszisták és liberálisok.
A nemzetközi progresszív-baloldali-liberális elit kiválasztott magának egyet a világban – a múltban és jelenben – történt súlyos igazságtalanságok közül és rátolta az egész világra a felelősséget.
Ennek vezeklésében pedig nincs pardon.
A civilizáltság fokmérője, hogy egyes országok mennyire teszik magukévá ezt a rituálét. Sportesemény elején állva maradni ma legalább olyan súlyos kulturális hiányosság, mintha valaki a vasárnapi ebéd közben az orrából kipiszkált takonygumót eszegeti.
Vajon tényleg kötelező minden, nyugatról jött kezdeményezéshez gondolkodás nélkül asszimilálódni?
A gyorséttermekkel, szénsavas üdítőitalokkal és farmernadrággal ellentétben a kollektív fehér bűntudat nem szabadon választható exportcikke a liberális Amerikának. A szimbólum lehetne barátságosabb is (vakarhatnánk például az orrunk hegyét együttérzésünk jeléül), akkor is aggályos lenne a jelenség.
De a BLM és az őket lelkesen követő progresszív értelmiségi elit térdelteti a világot. Ez pedig túlmegy a szolidaritás eszméjén.
- Térdelni egyet jelent a kiszolgáltatottsággal.
- Térdeltetni a kivégzőosztag előtt szokták az elítéltet.
- Mikor szolidaritást vállalunk, nem a "szemet szemért" elv alapján keressük a szimbolikus elégtételt, hanem az elesetteket emeljük fel magunkhoz.
Kivéve, ha valakinek szálka a szemében a nemzeti büszkeség.
Márpedig a baloldal deklaráltan le kíván számolni a nemzetállamok szerintük idejétmúlt koncepciójával.
És a legjobb, büszkeséget amortizáló szimbólum mi más lehet, mint a nemzeti csapatok saját országuk himnusza közbeni térdre kényszerítése?
Nincs itt szó szolidaritásról, ez erőfitogtatás: a nemzetek térdeljenek a baloldali véleményterror tekintélye előtt.
Amikor tehát a miniszterelnök egy rádióinterjúban tapintatosan úgy fogalmaz, hogy kultúránktól idegen ez a „gesztus”, akkor a lehető legtapintatosabban és békülékenyebben közelíti meg a kérdést. Térdelni és térdelést várni egy olyan országban, amelynek semmi köze a feketék rabszolgasorba taszításához egyszerű tapintatlan agresszivitás. Nem sokban különbözik ez a minta az angolszász gyarmatosítók kultúra-exportjától sem.
