Szőke László, az Erdélyi Médiatér Egyesület médiahálózatának fejlesztési igazgatója pert vesztett Parászka Borókával, a főállású botrányhőssel szemben. Az ítélet szerint az alperesnek 1000 euró kártérítést kell fizetnie Parászkának, amiért állítólag halálosan megfenyegette őt.
Az azóta törölt posztban Szőke se többet, se kevesebbet nem mondott annál, mint hogy:
Hogy az Olvasók nem találják a fenyegetést az idézett szövegben? Nem az Önök hibája. A román bíróság mindennek ellenére Parászkának adott igazat, a román igazságszolgáltatás szerint ugyanis a fenti szöveg kimerítette a fenyegetés kategóriáját.
A román bíróság legendásan elfogulatlan és precíz fordítói úgy adták vissza a szöveget, hogy az alátámassza a vádakat. Mert ilyen a jó minőségű jogszolgáltatás egy demokratikus országban.
Tudni kell, hogy ebből a virágzó jogállamból származik az Európai Ügyészség vezetője is, akinek antikorrupciós tevékenysége alatt olyan embereket hurcoltak meg, mint Markó Attila magyar parlamenti képviselő, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, de rajtuk kívül a marosvásárhelyi katolikus gimnázium igazgatóját is elővették "tiltott iskolaalapításért".
Így történhetett meg, hogy miközben a szöveg kontextusából egyértelműen kiderül, hogy a szerzőnek mi a szándéka, mégis elmarasztalta őt a bíróság.
Nincs a szövegben semmi kétértelműség, csak úgy lehet Szőke szavait értelmezni, hogy NEM akarja, és nem is javasolja azt, hogy bántsák a Parászka névre hallgató zülledményt.
Nem, valóban senki nem akarja Parászka Borókát bántani. Nem nehéz rájönni, hogy Parászka is valakinek az áldozata. Valamilyen súlyos lelki sérülést hordoz magában, ez az oka annak, hogy úgy és azt kommunikálja, amit megszoktunk tőle.
Parászka Boróka a tankönyvi példája a figyelemfüggő személynek, aki sem gyermekként, sem nőként nem kapta meg azt a minőségű és intenzitású odafigyelést, amire szüksége lett volna.
Hosszú ideje vonja magára a világ figyelmét a különböző botrányaival.
Egy súlyosan sérült torz lélek, aki valószínűleg tovább sebzi a körülötte élőket, így teremtődnek újabb és újabb Parászka Borókák. Elképesztően szomorú, hogy senki nincs a környezetében, aki melléállna abban, hogy begyógyítsa a sebeit, és egészséges emberként tekintsen a világra.
Nincsenek jó szándékú segítők körülötte. Sőt. A magyarországi baloldal gátlástalanul fel is használja ezt a meghasonult nőt arra, hogy az aljasságot egy erdélyi emberükkel mondassák ki.
Mintha egy megháborodott lelkésszel íratnának egyházgyalázó cikkeket.
Lám, ő is azt mondja. Tehát igaz.
Persze nincs az a médiafigyelem, amely enyhíthetné Boróka hiányérzetét. Sőt. Ahogy idősödik, egyre érdektelenebb lesz a véleménye, egyre kisebb hullámokat vet az, amit leír vagy a rádióban elmond. Egyre éhesebbé, egyre kétségbeesettebbé válik.
Az pedig sokat elárul Parászka erkölcsi érzékéről, hogy Szőke Lászlót úgy perelte be, hogy tudatában volt annak, hogy az udvarhelyi újságíró semmiféle vétséget nem követett el. Semmit. Vastagon a szólásszabadságon belül van a véleménye.
Joga van ezt gondolni, joga van ezt leírni a közösségi médiában anélkül, hogy ezért bíróságra kelljen mennie. Nem buzdított senkit arra, hogy bántsák Parászkát, csak kifejezte sokak véleményét azt illetően, hogy a sok éves gazemberségért mit érdemelne a nő.
Én magam persze hozzá nem érnék Parászka Borókához, indulattal legalábbis biztos nem. Ha az élete függne rajta, akkor legyűrném az undorom, és kezet nyújtanék neki.
Szőke László bejegyzésének van egy részlete, amely szerintem megszívlelendő:
„Néha gondolkodom, hogy kell-e figyelnünk rá. Nem.”
Parászka Boróka tombolásában mi magunk is együttműködő partnerek vagyunk, ha azon csámcsogunk, hogy éppen mit mondott. A hölgy beteg, nem eredehanem ndően gonosz. Pontosabban fogalmazva nem szándékosan gonosz, lelki kényszer hajtja.
Legyünk vele szemben megbocsátóak, egyszerűen a helyén kell kezelni a jelenséget.
