Most meg a volt két ádáz ellenség házasságát és az abból életre kelt szörnyszülöttek hatalomra kerülését nézhetjük élő egyenesben. Antifák, genderisták, transzizék, pc-fasiszták és az őket támogató óriás techcégek, tőzsdecápák. Övék a világ legerősebb szuperhatalma, és hamarosan övék lesz Európa is.
A Mérce nevű neoszocialista internetes lapot olvasgattam, amikor a szemem elé került az alábbi cikk:
New York-i antifasiszták hiúsították meg a washingtoni zavargásokhoz kötődő csoportok gyülekezését Manhattanben
A cikkre jellemző idézetek:
„New York-i antifasiszták széles koalíciója fogott össze….."
"...közösségi önvédelemmel és örömteli ellenállással tiltakozzanak…"
"A tömeges mozgósítást alulról szerveződő antifasiszta és antirasszista csoportok végezték, hogy feleletet adjanak a szélsőjobboldali megmozdulásra…"
„...ha a Proud Boys és más szélsőjobboldali és fasiszta csoportok megjelennek egy olyan városban, mint amilyen New York, akkor nem a kormányzati épületeket akarják megtámadni, s nem is a kormányzati tisztviselőket, hanem a feketéket, a zsidókat, a bevándorlókat, a melegeket és a fogyatékkal élőket, azaz mindenkit, aki az útjukba kerül”
(Kár, hogy a Proud Boys tagjai között tudhat feketéket, zsidókat, bevándorlókat és melegeket - a szerk.)
Szinte bemásoltam az egész beszámolót, mert nem volt az itt idézett részeknél sokkal több szöveg.
A magyar szocialista lap csak arról ad hírt, hogy alulról szerveződött antirasszista szervezetek megakadályozták a szerintük fasiszták általuk erőszakosnak jósolt akcióját. Pont. És hurrá!!!!
Nekem rögtön a hidegháború egyik legsikeresebb kommunista propagandatrükkje jutott eszembe, az un. békemozgalom,
amelyik a nyugati kapitalista országokban akár százezres tüntetéseket is képes volt generálni, a balos értelmiségi körökben, egyetemeken ezen zászló alatt ment a szervezés, ami kiváló terepet biztosított a kommunista titkosszolgálatoknak beszervezésre, valamint felforgató akciók operatív irányítására.
Nem pusztán a hír juttatta eszembe ezt az időszakot, hanem a Mérce cikkének nyelvezete is kellett hozzá. Valamikor az 1970-es években íródtak ilyen beszámolók a Népszabadságban, amikor a világ békét és biztonságot akaró ifjúsága szervezett találkozót (szigorúan alulról), ahova minden égtáj felől elindultak a barátság vonatok, hogy a legaktívabb aggódókat és állambiztonsági kísérőiket az aktuális helyszínre szállítsa. Igen, voltak béke és barátság vonatok, amelyek ennek a nemes célnak áldozták idejüket és energiájukat.
A Mérce dolgozó kollektívája maximum könyvekből és filmekből tudhat bármit is erről a korszakról. Ez önmagában még nem lenne baj, de ha az elméleti tájékozódás, ismeretszerzés erős ideológiai beállítottsággal történik, akkor könnyen előfordulhat, hogy a történelem megismétli önmagát.
Magyarán az, hogy a mai szocialista újságírók, akik demokratikus környezetben, független státuszban írnak egy eseményről, pont úgy fogalmaznak, mint a diktatúra idején kötelező beszámolót író szocialista elődjeik.
Persze lehet kifogást találni a párhuzamban, hivatkozva arra, hogy a jelen antirasszista és antifasiszta mozgalmai mások, mint a kommunista titkosszolgálatok felforgató tevékenységének gyümölcseiként létrehozott békemozgalmak, de ez csak elkenése lenne annak, hogy lényegi elemeiben bizony pont úgy működik ez is, ahogy működött az is. Csak a szereplők mások.
Mert valóban,
- most nem a szovjet világhatalom, hanem a nagytőke áll mögöttük,
- most nem két világosan, földrajzi és politikai szempontból is jól elkülöníthető világhatalom áll egymással szemben, hanem a fejlett világ szinte minden országában megerősödött idióta eszmerendszer, a balliberalizmus nyer teret, és teremt polgárháborús helyzetet,
- most nem a dolgozó nép kegyeiért folyik a verseny a kapitalista és a kommunista rendszerek között, hanem a legmodernebb technológiák felhasználásával a népet veszik rá arra, hogy ne magáért, hanem nem létező 72 nemi identitásért álljon ki.
És persze még sorolhatnánk a különbségeket múlt és jelen között, de a lényeg akkor is ugyanaz, ami volt: