"A két nyomozót szarrá ütöttük" - Szilágyi György visszaemlékezései a legvéresebb ultra-balhékra

Azok a boldog 90-es évek! " Megbántották, mondja Sziszi, hogy mi történt. Mi kint voltunk a Feriékkel, nem mentünk be, egy kettős rangadó volt a Stadionban. Kint piáztunk, vártuk azt, hogy vége legyen az Újpest-meccsnek, és kijöjjenek a stadionból, mert tudtuk, hogy bent már nem lehet elkapni a lilá­kat, mert a rendőrök védik őket. Nekünk üzengettek."

Sokan hallottak már az Európa-szerte rettegett fradista 2-es szektorról, akik a kilencvenes évek vadkeleti káoszában tulajdonképpen bármit büntetlenül és nyíltan megtehettek. Magyar, aktív és elfogult szurkolóként kétségtelenül jó volt tudni, hogy a kontinensen akárki ellen eséllyel állhattak fel – ugyanakkor, akinek személyesen is volt velük dolga a meccsen, az azért láthatta, hogy ezek nem szimplán kemény, korrekt huligánok voltak, hanem gyakran félbűnözők.

Fő vezéregyéniségük, Karsai „Hypós” Ferenc már 2010 óta nem él, de Szilágyi „Sziszi” György – a brigád legalább annyira ismert tagja – olyannyira jól van, hogy jobbikos képviselőként azóta már a DK-val és az MSZP-vel közösen próbál kormányra kerülni, befutós közös listás helyen.
Szilágyit az utóbbi hetekben kísérti a múlt: több régi anyag került elő róla, ahol a fradisták Aryan Armyját (Árja Testvériség) és a huhogást mentegeti, de azzal is viccelődött egy hangfelvételen, hogy ne fitymáljuk le az SZDSZ-t.

Újra elővettük hát tinédzserkorunk egyik kedves olvasmányát, amit az időközben szintén elhunyt Som Lajos írt Ferencvárosi Hooligans – A 2-es szektor címmel. Érdekesség, hogy Som Lajos anno III/III-as ügynökként, Professzor fedőnéven jelentett a Kádár-rendszerben. Később, 1995-ben pedig megírta ezt is, de már az érintettekkel önkéntes-bevallásos alapon, interjúkönyvben – ráadásul pont Sziszi ötlete alapján, aki magát szerényen ötletadóként és szakmai lektorként tüntette fel a könyv első oldalain.

Hogy Szilágyi milyen messziről indult, és hol tart most, annak igen szórakoztató és plasztikus vádirata a könyv, úgyhogy kezdjük is az idézgetést!

Hypós és a bokszer esete

– Hát végül is Belgiumban ott volt biztos ami biztos alapon, egy kedvenc kis eszközöm, bokszer néven ismert. Azzal növeli az ember az önbizalmát. Azt én beraktam a csizmámba, mentünk be a pályára. A rendőrök átkutattak én fölényes mosollyal, csak kutatgassák, és akkor csizmát le. Az anyját neki. Hát ez valamit tud. Azt vettem le először amiben nem volt. Próbáltam húzni az időt, csak történik valami. Semmi. Le kellett vennem a másikat is. Kiesett. Félre! Na, akkor elkezdtünk mindenfélét össze-vissza dumálni magyarul, jött a Gyuri a hatalmas nyelvtudásával segí­teni. Az a lényeg, hogy a rendőr húzta föl az én szerszámomat a kezére, hát mondom, a saját kis szerszámommal agyonvág, de végül is az elmaradt, sőt mi több, még a mérkőzést is láttam, beengedtek. A Gyuri addig magyarázott össze-vissza, mindenfé­le nyelven, hogy a rendőr idegbajt kapott, inkább elengedett. 

– A bokszert visszaadták? 

– Nem. 

A leleményes Gyuri hogyan verte át a rendőröket

– Meséld el az Újpest–Fradit, amikor a metrónál volt a balhé. 

– Ez már meccs után történt. Vártuk a metrót, és pont arra jártak az újpesti szurkolók. Elkezdődött a verekedés, ahogy jöttek kifelé, és egyszer csak megérkezett hátulról a rendőrség. Bevittek minket a metró, rendőrségre. Akkor már szidtak, meg minden, de mi azt mondtuk, hogy minket támadtak meg, mi csak védekeztünk. Nem hittek nekünk, amíg nem jött a Gyuri. A rendőrök mondták, hogy itt van egy tanú. A Gyuri közölte, hogy újpesti szurkoló, ő látta, hogy mi történt és, hogy ez nagy igazságtalanság. Két szegény fradistát ütöttek, akikre az újpestiek rátámadtak. Kérdezték, hogy tényleg így volt? Mi azt mondtuk, hogy ezt mondtuk idáig is. Mindjárt elővették azt az újpesti gyereket, akit odáig mosdattak. Hát hogy képzelik maguk ezt? Adja csak ide a személyit. Az meg nem volt. Nincs magánál személyi? Durr. 

– Leleményes, életképes ember az én Gyuri barátom. 

Szilágyi György hogyan lett elismert figura a Fradi-táborban?

– Nézd, én is egy vagyok a többiek közül. De azért ismert­ ember vagyok az Üllői úton és ha a nevemet említed Újpesten vagy  más pályákon, ott is tudják, hogy kiről van szó [...]. Az a társaság, akit láttál velem, mi „Ferencvárosi Hooligánok” vagyunk, akik néha összecsapnak az ellenfél szur­kolóival és az ilyen csatákban lehet bizonyítani és „nevet” sze­rezni magadnak. 

Szilágyi 1995-ben még kommunista módszereket lát a rendőrségnél

– Ha egy rendőr igazoltat, vagy legalábbis a magyar törvényben én úgy tu­dom, úgy van, amikor befejezte az intézkedést, akkor te elkérhe­ted a nevét, a számát és azt, hogy melyik állományhoz, melyik kerületbe tartozik. Ha most, ezt ő köteles neked bediktálni, mert neked állampolgári jogod, állítólag demokratikus ország va­gyunk, és hogyha sérelem ért, akkor feljelenthetnéd ezt a rend­őrt. Na most a kommandóval ilyen nincs. Mert ha egyszer oda­mennék valakitől megkérdezni, hogy hogy hívják, meg mi a szá­ma, biztos, hogy rögtön bevinnének, és még neki is támadtál – azt mondanák. Szóval itt még mindig a kommunizmus van, ez, ha tetszik, ha nem, erőszak és jogtalanság. 

A magyar annyira birka, hogy újra megválasztják a kommunistákat (akikkel szilágyi 2022-ben már közös listán indul)

– Végre megszűnt a kommunizmus, el­telt négy év, aztán megint megválasztották, újra a kommunistá­kat. Erre nem tud az ember mit mondani, mert ez tény. Tehát mindenki itt őrjöngött, végre vége a kommunizmusnak, és erre újra megválasztották a kommunistákat [...]. És láthatjuk, hogy hol tartunk, és most ugyanott tartunk, itt egy szép, erőteljes visszarendeződés törté­nik. Ez visszavezethető arra is, hogy igenis ez a rendőri kom­mandó, ez akkor jelent meg, mióta a szocialisták újra hatalmon vannak. 

A magyar népből kiölik a hazafiasságot

– Szerintem nemcsak a nép a hibás, kiölik a hazafiasságot belőle  [...]. Itt arról tanultál az iskolában, hogy él­jen november hetedike, meg a nagy októberi szocialista forrada­lom, meg mit tudom én, ilyenek. De az embereknek a hatvan százaléka nem tudta, hogy miért harangoznak délben. Amikor egy ilyen magyar öntudatot kiölnek, akkor ott addig ne is várj el­vileg semmit az emberektől, mert amíg nem tudod azt, hogy mi­ért teszel valamit, vagy miért szenvedsz, az gáz. 

Sziszi és a buzi Lantos

– Akkor nekem utazási irodám volt, jelentkezett nálam az útra a Lantos István, aki a mai napig a Rádió sportosztályának a munkatársa. Jelentkezett nálam azért, hogy ő felülne az autó­buszra, befizette a részvételi díjat, és le akarja írni a ferencvárosi szurkolókról az igazat. Mindenki normálisan fogadta, fölszállt a buszra, kiutazott velünk Dániáig, majd utána ő már nem velünk jött vissza, hanem a csapattal. Jelen volt a balhénál. Fölszállt a repülőre, hazajött, és megjelent egy olyan újságcikk, ami telje­sen más volt, mint ami ott történt. Lefestett minket egy hullarészeg társaságnak, aki kiözönlött a buszból, mindenkit pro­vokált, össze-vissza ver, és saját magunknak köszönhettük azt, hogy balhé volt. Ő azt írta le, amit a közvélemény elvárt tőle. Hozzá kell tenni, hogy a Lantos azóta amikor mi a közelében va­gyunk, az Üllői úti stadionban, egy riportot nem tud elkészíteni, mert attól kezdve megy, hogy buzi Lantos, és ez belehallatszik szépen a mikrofonba. Nem egy mérkőzés után, legutoljára a ké­zilabda-mérkőzésen, amikor bajnok lett a Fradi női kézilabdacsa­pata, akkor a hátsó kijáratokon menekült ki a stadionból. 

Kint várták a lilákat, mert bent már nem lehet elkapni őket

– Megbántották, mondja Sziszi, hogy mi történt. Mi kint voltunk a Feriékkel, nem mentünk be, egy kettős rangadó volt a Stadionban. Kint piáztunk, vártuk azt, hogy vége legyen az Újpest-meccsnek, és kijöjjenek a stadionból, mert tudtuk, hogy bent már nem lehet elkapni a lilá­kat, mert a rendőrök védik őket. Nekünk üzengettek. 

Felálltak az angoloknak meg a németeknek is

– Volt angol válogatott meccs, és akkor valaki a Blaha Lujza téren dobálta a kukát az angolok­ra. Nem fogod elhinni, hat angol kergette a háromszáz fős magyar tábort. És hanyatt-homlok menekült a háromszáz magyar. Meg­állt anno akkor a Fradi táborból hat darab ember, és fölállt ve­lük bokszolni. Kajakból. Tízperces boksz volt. Győztünk. A németeknek is felálltunk – meséli Sziszi. 

Kaptak a szlovák nyomozók is Pozsonyban

– Kifizettük a szállást, meg mindent, csináltak nekünk rögtön ka­ját, italt. Mindaddig, amíg meg nem érkezett két nyomozó, két civil ruhás pali, akik megtalálták a két legkisebb embert, a Pisti­két, meg a kis Sziszit! Kialakult a verekedés, a két nyomozót szarrá ütöttük. Az egyik kivette a pisztolyt és lőtt két riasztólö­vést, azt hitte, hogy ettől futás lesz, de álltak mellette az embe­rek, hogy mi van, te mi a faszt csinálsz, mit lövöldözöl. Ők be­rohantak a Skodába, és eltűztek ezerrel. 

Magánvélemény: a radikális szurkolással, sőt, az ustawkával (tehát az előre lebeszélt, fegyverek nélküli, korrekt boksszal) nincs baj, és a fradista csoportok is keményen megdolgoztak azért – a válogatottat képviselve is –, hogy elismerjék őket külföldön is. Hypósék és Szilágyiék ráadásul mindig távolságot tartottak az általuk csak szutykoknak nevezett vandál fradistáktól, akik sokszor céltalanul törtek-zúztak a városban meccsek után.

Bár ahogy hallhattuk, Szilágyi még 2017-ben sem bírt magával, amikor Dömötör Csabát a Parlamentben veréssel fenyegette meg – talán egyfajta nosztalgiahullám kaphatta el, ez kicsit árnyalja a korrekt huligán eszményképét.

Gyere ki, úgy nyakon baszlak, hogy leszáll a fejed!

A fő baj itt mégiscsak az árulással van, és azzal, ahogy most, lassan harminc évvel később Szilágyi simán képes a Gyurcsány-vezette DK-val vagy az általa 1995-ben még csak kommunistaként emlegetett MSZP-vel szövetségre lépni, csak hogy a borzasztó Fideszt leválthassák végre.

Tessék, Kálmán Olgával és Dobrev Klárával szövetkezni meg közösen pózolni az azért nem gyenge... Vajon a táborban mit szólnak hozzá?