Szék- és asztalhossz - új politikai metakommunikáció jelent meg a világpolitikában

Érdekes időket élünk, na. Négy példát hozunk ennek bizonyítására.

A politikai tárgyalások eszköztárban eddig ismeretlen fogalom volt a székek számában és asztalok hosszúságában mért véleményközvetítés. Éppen ezért háború sújtotta világunkban lassan meg kell tanulnunk a kommunikáció új válfajait.

El kell sajátítanunk például a megfelelő politikai üzenetet hordozó helyszínek kiválasztásának módozatait, és meg kell ismernünk a lakberendezési tárgyakkal kifejezhető álláspontok egyre szélesedő választékát.

Úgy tűnik, hogy új és komoly jelentőséggel bíró kormányzati pozíciók vannak kialakulóban, mint az „ingatlanválasztási főtanácsadók” és a „lakberendezési kormánymegbízottak” státuszai. A két szakma együttes alkalmazásával – még mielőtt egyetlen szó elhangzana a tárgyaló felek között – kifejezhető a partnerrel szemben képviselt baráti, de az ellenséges viszony, az alá- és fölérendeltség is. Nem beszélve arról, hogy ezzel a technikával a különböző országok vezetői közötti megbeszéléseken tolmácsra sincsen szükség, mert mielőtt még megszólalnának a felek, pontosan fogják tudni, hogy valójában mit is remélhetnek a másiktól.

A fentiek igazolására négy rövid példával szeretnék élni, amelyek ékes bizonyítékai a metakommunikáció eme sajátságos és egyre terjedő tendenciájának. Természetesen bizonyos esetekben nincs mögöttes szándék a tárgyakkal, helyszínekkel jelzett üzenetek mögött, de alkalmazásuk mégis ragadós, akár a légypapír.

  • Időrendben az első markáns, a „politikai lakberendezés” üzenetét hordozó esemény 2021. április 6-án történt, amikor a török elnök Ankarában fogadta az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökét. A tárgyaló gondosan előkészített fókuszában két szék volt elhelyezve és jobbról, illetve balról a „még futottaknak” két szófa. A két széken „aki kapja, marja” alapon a török elnök, Recep Tayyip Erdogan és a Tanács elnöke Charles Michel foglalt helyet, Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek jobb híján a baloldali, a török külügyminiszternek pedig a jobboldali szófán jutott hely. A fogadó fél egyértelmű üzenetét nem szükséges magyarázni, a török „lakberendezési kormánymegbízott” feltételezhetően soron kívüli jutalmazásban részesült az elnökasszonyból jogos felháborodást kiváltó metakommunikációs „varázslatáért.” Az Európai Bizottság elnöke a következő találkozóra – hogy elkerülhesse az ehhez hasonló végtelenül kínos pillanatokat –  nagy valószínűséggel visz majd magával egy kinyitható és kényelmes tábori faszéket, hogy a török „vendégszeretet” fokozását elkerülhesse és még véletlenül se csöppenhessen olyan megalázó helyzetbe, hogy a vendéglátóitól előzetesen már megtapasztalt szófás eligazítása után ismételten, csak egy kis hokedli legyen számára odakészítve az esedékes vélemény csere idejére.

Forrás: AFP

  • A következő jeles esemény 2021. december 13-án történt, amikor is a francia elnök, Emmanuel Macron hazánk Francia Nagykövetségének valamelyik raktárhelyiségében fogadta egyesült ellenzékünk küldöttségét. A szolgálatban levő „ingatlan választási főtanácsadó” és a „lakberendezési kormánymegbízott” a helyszínről készült fotó tanúsága szerint hibátlan összhangban dolgoztak egymás kezei alá. A lepusztult szobára – melyben szivárványosainkkal tárgyalt Macron úr – még az ingatlanhirdetési portálokon is csak jelentős árengedménnyel lehetne bérlőt találni. Az 1970– 1980-as évek hazai bútordivatjának csúcsdarabjaival telerondított helyiség nemhogy diplomáciai beszélgetések színterének, de vidéki, renoválás előtti vasútállomás restijének is csak nagy jóindulattal lenne nevezhető. A „lakberendezési kormánymegbízott” annyiban is kitett magáért, hogy a találkozóra kizárólag a francia és az uniós trikolórt helyezte el gondosan a tárgyaló felek mögött, a magyar az maradt a raktárban.
  • Forrás: AFP
  • Elérkeztünk a legmulatságosabb és a mémgyártáshoz kiapadhatatlan muníciót szolgáltató politikai metakommunikáció következő, de valószínűleg nem utolsó állomásához, a tárgyalóasztal nagyságában rejlő lehetőségek kincsesbányájához. 2022. február 1-én Vlagyimir Putyin Moszkvában fogadta Orbán Viktort. A találkozón egy „csatahajó” méretű asztalnál foglalt helyet a két vezető és üzeneteiket a távolság miatt vélhetően csak kellően emelt hangerővel tudták eljuttatni egymáshoz. Mielőtt a „lakberendezési kormánymegbízott” gondosan előkészített munkáját dicsérhetnénk és az Orbánnak szóló „tudd, hogy hol a helyed” orosz üzenetét vélnénk felfedezni a nem mindennapi körülményeket elemezve, szögezzük le, hogy csupán egészségügyi megfontolások húzódtak a valóban szokatlan vendég fogadtatás hátterében, ami nem más, mint a COVID-dal szembeni szigorú távolságtartási szabályok betartása és betartatása, ahogyan ezt utóbb az orosz elnök is megerősítette. Természetesen a hazai baloldali média Orbán körön kívül helyezését látta az asztal hosszában megtestesülni. Gúnyolódásuk hulláma csak akkor hagyott alább, amikor Orbán után minden más európai és tengerentúli politikai vezetőt is hasonló körülmények között fogadott az orosz elnök.

Forrás: AFP

  • Ennek a történetnek van egy további leágazása is, amely feltétlenül szót érdemel, mégpedig az, hogy a háború kitörése óta az orosz elnök a napokban utazott először külföldre. A vele szövetséges Türkmenisztánban tette tiszteletét, ahol tárgyalásaihoz egy akkora asztalhoz ültették le, melynek közepébe egy 50 méteres feszített víztükrű medence gond nélkül elférne, és hozzá képest az Orbán-Putyin találkozó asztala csak a fent jelzett versenymedence lábmosójának méretével vetekedhetne. A türkmén „lakberendezési kormánymegbízott” megfelelési kényszerében az Oroszországgal való baráti szövetség jeleként egy akkora asztalt ácsoltatott Putyin tiszteletére, hogy annál helyet foglalva szinte biztos, hogy csak nagy hatótávolságú walkie-talkie-val lehet bármilyen eszmecserét érdemlegesen lefolytatni. Bár valószínűbb, hogy a baráti szövetséges félt a retorziótól, hogy csak egy „emberhez méretezett” asztalnál fogadja Putyint, és biztos, ami biztos alapon túlteljesítette a feladatát.

Forrás: AFP

Összegzésként talán leszögezhető, hogy a politikában a helyszínválasztásnak, a berendezések milyenségének és minden egyéb dekorációnak meg vannak a sajátos metakommunikációs üzenetei. Ezeket helyesen dekódolni, levonni belőlük a megfelelő konzekvenciákat, és minden esetben adekvát választ adni rájuk, az viszont már a nemzetközi diplomácia írott és íratlan szabályaira tartozik.

Remélem nem jutunk odáig, hogy az orosz elnök következő magyarországi látogatásakor az eszmecsere helyszíne úgy lesz a Balaton északi és déli partja, hogy Putyinnak Badacsonyból kell majd Fonyód irányába harsognia gondolatait és Orbán Viktornak meg Fonyód-Bélatelepről a Badacsony felé süvölteni a sajátjait. Ennél kézenfekvőbb megoldás, ha egyszerűen csak felhívják egymást telefonon.