Néhány éve készítettem interjút egy kolozsvári magyar meleg barátommal. Érdekes és tanulságos beszélgetés volt. Akkor úgy éreztem, hogy sok fontos kérdésre választ kaptam, és sikerült lépéseket tennem a jobb megértés irányába.
A szexuális kisebbségekről folytatott diskurzus azóta sokkal intenzívebbé vált a nyugati közéletben. Új szexuális és nemi identitások jelentek meg, és fősodorbeli politikai témává vált a szexualitás, a másság, az elfogadás, valamint a különböző jogok kérdése.
Most egy székely értelmiségi barátomat faggattam annak érdekében, hogy minél többet megtudhassunk arról, hogyan is gondolkodnak az erdélyi magyar melegek a szexuális kisebbségeket érintő legérzékenyebb témákról. Az interjú ezúttal is anonim formában zajlott. Hogy miért? Nem, a beszélgetőpartnerem nem fél, nem tart attól, hogy magyarázkodnia kell. Egyszerűen szeretné a magánügyeként megőrizni azt, hogy kit és hogyan szeret. Véleménye azonban van, amit szívesen el is mondott.
Hogyan tudatosodott benned az, hogy meleg vagy? Első szerelem? Milyen gondolatok cikáztak benned akkoriban?
Pontosan úgy kerültem egyenesbe a szexualitásommal, mint egy átlagos kamasz, csak én sosem hajkurásztam a lányokat. Magától értetődött, hogy ezt nem kell nagydobra vernem. Ha jó szimata van az embernek, meleg kamaszként is megtalálja a párkeresés módját, még internet se kell hozzá. Kudarcaim persze voltak nekem is, de heterónak sem könnyű lenni, mert az ő életük is tele van kudarcos történetekkel. Mesélik. A legmélyebb, legőszintébb beszélgetéseket egy heteró barátommal folytattuk erről. Szerelmes csak egyetemista koromban lettem, és annak tartós, komoly kapcsolat lett a vége.
Van jelentősége a történetedben annak, hogy székelyföldi vagy? A közeg bármiben befolyásolta azt, hogy te miként viszonyulsz a melegségedhez?
Falusi gyerek vagyok, annak minden velejárójával együtt. Átlagos családban nevelkedtem, amelyben gondot fordítottak arra, hogy ne kerüljem az iskolát. De keveredtem rossz társaságba is, aminek meg is ittam a levét. Ez így van rendjén, mindenből tanulni kell.
Aki azt hiszi, hogy a Székelyföld valami rezervátum, ahol a góbékat hagyományokba konzerválják, az sosem járt még a Székelyföldön. Itt is nagyjából akkortól van internet és okostelefon, mint Pest megyében.
A konzervatívabb gondolkodásmód annak felel meg, hogy ez többnyire vidéki közeg, ahol a jó értelemben vett konokság valóban megtartó erő. De hogy mit gondoljak saját magamról, és hogyan viszonyuljak az identitásomhoz, azt én döntöm el, nem a környezetem. Aki felnőttként mindig másra mutogat, az saját magától is menekül.
Hamar sikerült elfogadni a másságod, vagy voltak harcaid magaddal? Téma volt ez a kérdés családon belül? A szüleiddel beszéltél erről?
Minden kamasz gondolkodik a saját szexualitásáról, keresi a helyét, mindegy, hogy meleg vagy heteró. Pontosan annyit vívódtam, amennyit a heteró barátaim, csak ők gyakrabban hencegtek a meg nem történt dolgokkal.
A családban kivártam azt a pillanatot, amikor ezt meg tudtuk beszélni, és rövidre zártuk a dolgot. Volt, aki nem örült, és volt, aki megveregette a vállamat. Nem is vártam egyebet.
Jó, ha az ember tisztában van a lehetőségeivel, és tiszteletben tartja a környezetét, mert mindenkinek megvan a maga igazsága.
Az erdélyi közeg befogadó, toleráns, vagy nem illik melegségről beszélni, elvárják a szemérmes hallgatást?
Nem tudom az erdélyi közegről úgy általában megállapítani, hogy toleráns-e, vagy sem. A toleranciának itt is vannak fokozatai, mint bárhol a világban.
A másságomat nem tolom senkinek az orra alá.
Akiknek tudniuk kell, azok tudják, és nekik nem okoz gondot. Szerintem imponál azoknak is, akik tudják, hogy én tudom, hogy ők tudják, és nem beszélünk róla. Van ebben egyfajta szemérem is, de szerintem ez része a méltóságnak. Ami lényegtelen egy adott kontextusban, arról értelmetlen fecsegni, ami pedig evidens, arról meg minek.
Milyen a meleg közösség Erdélyben? Neked számít, hogy magyar legyen a párod? Vannak magyar meleg közösségek?
Legyen annyi igényesség bennünk, hogy akivel összekötjük az életünket, azzal próbáljunk a lehető legtöbb szempontból egymásra hangolódni.
Nekem fontos a magyarságom, ezért az is fontos, hogy a párommal magyarul gondolkodjunk egymásról.
Mások másként kötik meg a maguk szövetségét, és ha boldogok, nekem az is rendjén van. Arra viszont se időm, se kedvem, hogy ezen az alapon szervezzem a baráti körömet. Bár természetesen Erdélyben vannak magyar melegekből szerveződő közösségek, baráti társaságok, mint ahogy nekem is vannak barátaim, akik történetesen melegek.
Család, gyerekek? Szeretnél megházasodni?
Mit jelent megházasodni, ha tudjuk, hogy a házasságok éppoly könnyedén felbonthatók, mint ahogyan megkötik őket? Támogatom a bejegyzett élettársi formát, de nem ragaszkodom hozzá, hogy házasságnak nevezzék. Az pedig visszatetsző, hogy a tolerancia nevében egyházakat kötelezzenek ilyesmire. Ha nem fér össze az elveikkel, ne tegyék. Szekuláris társadalomban élünk. Gyereket vállalni ennél is bonyolultabb ügy, de nem zárom ki a lehetőségét, családom pedig van, bár nem én alapítottam. Ettől még az én családom is.
A szexuális kisebbségek tagjaiban van olyan közösségi tudat, miszerint a transzszexuálisok, a melegek, pánszexuálisok és a többi identitás mind ugyan annak a sorsközösségnek a tagjai?
Gyakran a szomszédainkat sem ismerjük, így aztán ez a sorsközösség-dolog szerintem sokkal bonyolultabb ügy. Én ezt az emberi oldaláról közelítem meg.
Ha valakit bántanak az identitása miatt, az érzékenyen érint, jókat szoktam veszekedni ezen az alapon. Viszont azt gondolom, hogy az elfogadásnak is menetrendje van, és ez mindkét félre vonatkozik.
A társadalmat nem lehet erőszakkal megnevelni, hagyni kell, hogy fejlődjön, ez történelmi tapasztalat. Sorsközösséget azzal tudok vállalni, aki magára nézve is kötelezőnek érzi azt, amit másokon, adott esetben rajtam számonkér. Ez nem szexuális, hanem etikai kérdés.
Fehér, keresztény, meleg ember vagy. A melegséged elegendő mentség arra, hogy a liberálisok szemében megbocsátható legyen előbbi két bűnöd? Vagy a modern világ már többet igényel, mint egyszerűen a melegség?
Nekem is volnának igényeim a modern világgal kapcsolatban, ezért nem is fogunk soha közös nevezőre jutni. Az vagyok, aki vagyok, és ez nem függhet az éppen aktuális elvárásoktól, mert csak addig vagyok szabad, ameddig ez így van.
Fogalmi zavart érzek a dologban, ezért visszakérdezek: biztos, hogy liberális az, aki mérlegeli, kinek milyen a bőrszíne, vallása, szexualitása, hogy aszerint viszonyuljon hozzá? Nem inkább a karakterük, az érdemeik vagy a teljesítményük szerint kellene megítélni az embereket?
Persze nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy a gyakorlatban ez nem így működik, mégis kellene valami etalon, amihez mérjük magunkat.
Isten szereti a melegeket?
Ez nem kérdés.
Mi a véleményed az egyház viszonyulásáról, Ferenc pápa megszólalásairól?
Ferenc pápa egyházi vezető, azt mondja, amit az egyháza tanítása szerint mondania kell. Nem is mondhat egyebet, mert nem volna önazonos. Amikor a sajtóban felkapják egyik-másik mondatát, a kontextusról többnyire megfeledkeznek. A médiának is maga felé hajlik a keze, nem csak a szenteknek. Szerintem az egyházak is fejlődnek a maguk módján, hiszen a társadalom részét képezik, ezért nem kell mindent kiprovokálni belőlük. Ostobaság olyasmit elvárni tőlük, amivel a saját elveiket tagadnák meg. Az persze már lelkiismereti kérdés, hogy hite szerint ki hogyan tartja be az egyháza szabályait. Szent Ágoston híres mondása szerint „szeress, és tégy amit akarsz”. Jelezném, hogy ennek az aforizmának is van szövegkörnyezete, azt is el kellene olvasni, mielőtt bárki a zászlajára tűzné!
A melegséged mennyiben része az identitásodnak?
Pont annyiban, amennyiben a heteroszexualitás része lehet egy heteró identitásának. Történetesen így alakult, de alakulhatott volna másképpen is, és akkor most megúsznám ezeket a kérdéseket. Viccet félretéve: nem viszem a zászlót, mert nem kell magyarázkodnom senkinek azért, hogy van két kezem, két lábam, van szexualitásom. Akinek csak ettől vagyok érdekes, az maradjon tőlem távol.
Az elmúlt néhány évben a szexuális kisebbségek ügye sokkal nagyobb hangsúlyt kap a közbeszédben, a médiában, mint korábban. Segíti ez a meleg közösségeket, a meleg embereket? Elfogadóbb lesz ettől a társadalom? Neked mi a tapasztalatod?
Az értelmes párbeszédre szükség van, a nyomulás szerintem kontraproduktív. Nem attól lesz valami elfogadható, hogy heterók vagy melegek művelik, hanem attól, hogy megérik rá a társadalom, különben csak feszültséget generál. Természetesen legyen szabad elfogadnom azt, amit mások vitatnak, és fordítva: ne legyen kötelező elfogadnom azt, amit viszont másoknak szabad. Szerintem ez a liberalizmus.
Te szoktál felvonulásokra járni? Pride, büszkeség. Egy meleg büszke kell legyen arra, hogy meleg?
Figyelemre méltó, hogy korábban „meleg méltóság menete” volt az, ami ma „pride”.
Ez utóbbi már nem az én ízlésemet tükrözi, de amúgy sem vagyok felvonulós alkat. Egyébként a pride szó egyszerre jelenti a büszkeséget, önérzetességet és a kérkedést, a dölyföt is.
Már megint a kontextussal van bajom, de mindenki eldöntheti, melyiket választja.
Mit gondolsz a melegeket érintő sztereotípiákról? Minden meleg férfit finomnak, finomkodónak ábrázolnak. Ez mintha túlzásnak tűnne. Te például kifejezetten maszkulin karakter vagy.
Ezt akár bóknak is vehetném, de ma már erről sincs közmegegyezés. Vannak viszont szépészeti szalonok, ahol kőkemény heteró pasik fazoníroztatják a szemöldöküket, máshol meg vékonydongájú legényemberek adják a lumberszexuálist. Egyik is, másik is hozzátartozik az utcaképhez. A meleg közösség legalább ennyire heterogén, ezért nem is értettem soha a sztereotípiákat. Meglepő módon a környezetem „haladóbb” tagjainál is tapasztalom a sztereotípiákra fogékony attitűdöt.
Erkölcsös azzal kampányolni, hogy melegek vannak egy pártban?
Szerintem se pro, se kontra nem az, nem is látok benne rációt.
Szégyen egy kampányban „meleglistával” előhozakodni, mert ez magánügy, ha pedig vállaltan meleg politikusként ilyesmit tapasztalnék, én tiltakoznék a leghangosabban.
Hát nem éppen arról szól a toleranciadiskurzus, hogy mindenkinek legyen joga úgy alakítani a magánéletét, ahogy szeretné? Ha nem sért vele törvényt, akkor kinek mi köze hozzá?
Homofób a magyar kormány? Te például sértve érzed magad?
Miért kellene? Magyarországon például a melegekre vonatkozó bejegyzett élettársi kapcsolat 2010 óta működő jogintézmény, miközben
Romániában tavaly szeptemberben utasította el a parlament az erre vonatkozó törvénytervezetet. Mégsem hallottam, hogy a román kormányt homofóbiával vádolták volna.
Úgy szavazták le a kezdeményezést, hogy azt észre sem vették az európai kancelláriákban. Lehet mérlegelni.
Te mit tanácsolnál egy jobboldali formációnak, milyen a helyes viszonyulás a melegeket érintő kérdésekkel kapcsolatban?
Viszonyuljanak empátiával hozzánk, mert az badarság, hogy a melegek „en bloc” elutasítják a konzervatív értékeket. Hadd érje meglepetés azokat, akik sztereotip módon gondolkodnak melegekről, konzervativizmusról, liberalizmusról és progresszióról egyaránt!
