„Szegény Laci, ha most élne, de közénk lövetne!”
Az idézett mondat Rajk László 1956-os újratemetésén hangzott el egy anekdota szerint. Arra utal a történet, hogy Rajk László vezetőként részese volt azon gyilkos kommunista rendszer felépítésének, amelynek áldozatává vált.
Karácsony Gergelyre is igaz lehetne ez, csak fordítva, hiszen ő a hatalom megszerzése érdekében hangoztatott vádakat, amelyek mindegyikét elköveti azóta, hogy megválasztották városvezetőnek.
Túlárazásokról, csókos vállalkozókról és fakivágásokról hadovált a kampányban, majd vezetőként milliárdokkal megdrágult beruházás, csókos vállalkozók és fakivágások kísérik a tevékenységét.
Magyarán, ha most lenne helyhatósági választás, akkor a másfél évvel ezelőtti Karácsony ott állna esetlen lakliként a városháza előtt, a feladattal megbízott aktivista által helyszínre hozott biciklire támaszkodva, és kappan hangján próbálna úgy tenni, mintha őszintén felháborodna a fakivágások és túlárazások miatt.
De nem csak azért nem lehet igaz a történet, mert Karácsony nem kettő, hanem csak egy ember, így nem tüntethet maga ellen, hanem azért sem, mert a magát függetlennek hazudó ellenzéki média, amely annyira elnyomottá vált, hogy ma már csak a nyilvánosság 60-70 százalékát uralja, addig volt aktív ezekben a kérdésekben, amíg Karácsony nem érte el a célját, a hatalmat. Vele szemben már nem féltik a fákat és a közpénzt annyira. Márpedig a kampányoló, tüntető és vádaskodó Karácsony soha nem nyert volna, ha a ’független’ média nem segíti őt ebben teljes erőbedobással, szigorúan a pártatlanság és objektivitás jegyében.És mivel nevezhetjük a főpolgármester választási sikerét a ’független’ média édes gyermekének, így érthető, ha ők nem tudnak elfogulatlanul eljárni vele szemben.
Nem is lenne ezzel semmi baj, ha korrekt módon felvállalnák a napnál is világosabb elköteleződésüket. Helyette viszont eljátsszák ezt a ’független’ bohóckodást, illetve azzal szembeállítva, a gusztustalan lakájmédiázást.
Érdemes csemegézni az ellenzéki média cikkei közül, hogy mikét tálalják egy fideszes vezetésű önkormányzat vagy az állam azon projektjeit, amelyeknél időközben emelkedett a költségvetés összege, és miként Karácsony vagy valamely más ellenzéki vezetésű település esetében ugyanezt.
Az előbbieknél minden esetben túlárazásról és csókos vállalkozókkal való mutyikról írnak, míg az utóbbiak mindezt a vádaskodást megússzák.
- A Lánchíd esetében a hvg.hu egyenesen spórolásról ír, mert a Váralagút felújítását lemondta Karácsony, de azt nem említik meg, hogy a hídfelújítás viszont 5 milliárddal több lesz, mint amennyi Tarlós idejében lett volna.
- Az Index pedig úgy tálalta az ügyet, hogy valami viták ugyan vannak a költségeken, de végre elindul a felújítás. Ugye, milyen visszafogottak most.
Ha mindezt összevetjük bármely állami beruházás körüli (elleni) sajtóhadjárattal, akkor nagyon látványos eredményt kapunk:
felejtsük el azt a hangzatos szlogent, hogy a sajtó a hatalom ellenőrzésének eszköze. Lófitty! A sajtó egy politikai fegyver, amelyiknek a markolata nem a nép, a polgárok kezében van, és a csöve nem minden hatalomra, hanem csak arra mutat, amelyik ellenérdekelt a markolatot tartó kéz tulajdonosával.