A forradalmak természete, hogy a fennálló rend megdöntésére törő, a regnálókkal szemben érdekelt fél maga köré csődíti az elégedetleneket, hogy rajtuk keresztül elhozza a saját sikerét. A vörösök a többségnek (bolsevikoknak) hazudták magukat, a francia forradalmárok a népnek, ahogy az őszirózsások is,
de valahogy mindig kiderült, hogy csak egy új, még szűkebb és semmiképp sem legitim elitről van szó.
Ezek rendre kihasználják a társadalom leszakadó rétegeit: parasztokat, munkásokat vagy épp a tanárokat, akiknek a követeléseik általában jogosak. Az elégedetlen „osztály”, „réteg” tehát örökké létező, adott. Már csak a népvezérek hiányoznak, a tehetségtelen, önerőből általában sikertelen, a saját osztályuk által is megvetett sötét alakok. Azért sötétek, mert – főleg a legújabb kori agitátorok – általában kétes ügynökháttérrel megtámogatva érkeznek hatalmakat döntögetni, gondoljunk csak Leninre...
Vannak még a Robespierre-ek, a Desmoulins-ok, a Kun Bélák, Rosenfeld Matyik, akik a fent említett körülmények nélkül tehetség nélküli senkik. De ne csüggedjünk, a jelenkornak is megvannak ezen alakjai! Azzal a kivétellel, hogy hatalomról ezek már nem is álmodnak!
Rájöttek, hogy a valós rezsimdöntés helyett sokkal jobb befektetés a folyamatos agitáció, hiszen sokkal jobban meg lehet élni, ha nem dől meg a rendszer, hanem folyamatosan „ellenzéki” pozíciót lehet felvenni. Nincs felelősség, nincs áldozat, de pénz az bizony sok van!
Molnár Áron, a saját nevével életre hívott mozgalom, a noÁr atyja, ugyanolyan tehetséggel igyekszik betölteni ezt a piaci rést, mint a színészkedést. Ugyan a Filmalaptól érkezik a bevételének nagyobb része, vagyis magától a gonosz és fasiszta Orbán-rezsimtől (nem igazán értekm hogy miért jut Áronkára előbb pénz, mint a tanárokra), de nem elég neki a sok-sok guruló Orbán-rubel, újabb babérokra tör, most éppen a ruhaiparban!
A közös szimbólumrendszerek, identitást adó öltözködés és szubkultúra a forradalmak egyik legfontosabb alapja. Áron olvasta Szrgya Popovicsot, aki hosszan erről ír könyvében. Csak azt felejtette el, hogy ha az alulfizetett rétegek élére akar állni, akkor nem biztos, hogy a belpesti közép-felső és felső osztály kereseti lehetőségeit kellene megcéloznia saját márkás ellenállásával, a tizenhétezer (!) forintos pulóverekkel.
Ez már a sajátjainak is sok volt, de Áronban a kapzsiság nagyobb, mint a lelkesedés az ügy iránt, amiért harcol, és nem átallt kioktatni a sajátjait, hogy a tizenhétezer forintos kapucnis pulóver bizony olcsó!
Hát így jártunk, a XXI. század első negyede nem adott nekünk valós forradalmárokat. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy a tombol a tehetségtelenség, és mindez olyan mélyen gyökerezik, amit nem érdemelnek meg a pedagógusok – a béremeléssel ellentétben.
Reménykedjünk, hogy helyzetük mihamarabb javul, és akkor majd ők is szert tehetnek egy-egy darabra a noÁr-kollekcióból.
