Halló, MZP! Megtaláltuk a csalódott fideszeseket, rögtön kettőt is.
Értjük ám: kezdetben mi is a rajongásig szeretett cégekből, iparágakból ábrándultunk ki többször – távoztunk, majd gondoltunk csúnyákat. De visszafelé köpködni, pláne ilyen átlátszó módon egyszerűen méltatlan. Közfeladatot ellátni, politikai vonatkozású szerepet vállalni küldetés, nem pedig egy versenyszférás tucatállás, ahol többnyire arcvesztés nélkül lehet ugrálni cégről cégre.
Ha másért nem, legalább a látszatra lehetett volna adni: „Remek alkalmat szalasztottak el a hallgatásra”, ahogy még Jacques Chirac fogalmazott 2003-ban a vele szemben állást foglaló új tagállamokra utalva.
De nem.
Antall Péter, a rendszerváltás utáni első, egyben demokratikusan választott miniszterelnök, Antall József fia. Az Antall József Tudásközpont vezetője 2015-ben még havi bruttó 2,3 millió forintos tiszteletdíjat vihetett haza, és az általa irányított szervezet 600 millió forintnyi állami támogatást kapott. Aztán az öröm minden bizonnyal fokozódott: 2019-ben a havi átlagfizetése már bruttó 4,6 millió, 2020-ra pedig 6,9 millió forintra emelkedett.
A költekezés nem állt meg itt: a Tudásközpontnál lefolytatott belső vizsgálat számtalan visszaélést feltárt, aminek következtében a kormány tavaly végül megvonta a támogatást az AJTK-tól.
Biztos ettől függetlenül, de Antall Péter januárban már hirtelen egy olyan paródiába illőt kommentelt a Facebookon, amilyet eddig csak az ellenzékiektől várhattunk:
A stílus maga az ember. De biztosan így gondolta 2015 és 2020 között is, csak nem hallgatta meg senki.
Remélem, tényleg előáll majd azzal a sztorival, hogy valakik feltörték a gépét, mert ez így vállalhatatlan. Bár számomra a leginkább elfogadható magyarázat az lenne, hogy kicsit berúgott.
Úgy látszik, Antall Péter mégis újra akarja élni ugyanezt a kínt a nyilvánosság előtt, ha már annak idején lemaradt róla.
Nézzük a másik csalódott fideszest, Szakács Árpádot!
Szakács Árpád elsősorban a Magyar Időkben megjelent húszrészes, Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozata miatt lehet emlékezetes olvasóinknak. De 2019-ben még a MédiaWorks vidéki napilapjainak főszerkesztőjeként vehette át az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat Kommunikációért Nívódíjat az Országház Felsőházi termében; és ugyanabban az évben Lovas István-sajtódíjjal is kitüntették. Személyes megjegyzés, hogy aki a „migránssimogató” kifejezést komolyan leírja, annál eleve komoly stílusbeli gondok vannak, de mindegy.
Szakács már évekkel ezelőtt, 2018-ban és 2019-ben is jobbról kritizálta a kormányt, meglehetősen zavarosan megfogalmazott gondolatokkal és erős szavakkal:
Látjuk, kemény kritikákat fogalmazott meg, de a „saját, tízmilliárdokkal megtámogatott köreink” kitétel egyértelműen jelezte, hogy hova sorolja magát.
Aztán hirtelen történt valami: idén januárban került nyilvánosságra, hogy Szakács alkotói szabadságra ment, a Mediaworks központi szerkesztősége pedig új főszerkesztőt kap.
Mint azóta láthattuk, az alkotói szabadság leginkább abban manifesztálódott, hogy Szakács Árpád nyíltan átsorolt a Mi Hazánkhoz. Az ultrajobboldali, néhol már-már szaniszlós gondolatok mellé pedig erős oltásellenességet és románbarátságot is sikerült társítania.
Ásítunk. Jakab után a Mi Hazánk új aktivistája szerint is irigylésre méltó hellyé vált Románia. Mi azért még maradunk, kivárunk.
Ezt az egyik Mi Hazánk-os tüntetésen elhangzott felszólalásrészletet pedig végképp nem tudjuk összehozni a korábbiakkal:
Hát, mit mondjunk erre... alusisakban nem lehet háborút nyerni, Árpád!
