Belga lapok a napokban nyilvánosságra hozták azt a videófelvételt, amelyen az látszik, ahogy Szájer Józsefet, az egykori fideszes EP képviselőt letartóztatják a belga rendőrök. Miközben videóról szóló magyar sajtóbeszámolók hömpölygését figyeltem a közösségi médiában,
az jutott eszembe, hogy mindenféle relevancia nélkül, csak és kizárólag kéjből aláznak porrá egy embert.
Mióta ugyanis Szájer lemondott a képviselői mandátumáról, azóta nem közszereplő, így ami a napokban a kárára történt a haladó médiában, az nettó dögevés. Szerencsére a magyar baloldali médiamunkások nem annyira finnyások, hogy a csontokról lógó cafatokat veszni hagyják, a magyar média rosszat akaró része debil heherészés mellet csámcsogta újra az ügyet.
Kérdés nélkül forgatták meg újra a kést abban az emberben, aki már többszörösen megfizette az árát a vélt és valós bűneinek.
Szájer sorsa komoly tanulságokat hordoz magában: a progresszió részéről nem létezik kegyelem, a küzdelem akkor ér véget, ha teljesen kizsigerelték az ellenségeiket. Mondhatni járulékos veszteség, hogy a Fidesz elleni gyűlöletkeltésre használt téma és az eszközök a mocsárból előcsalogatják a homofóbiát.
Ilyenkor a cenzúra keze is finomabban jár el, megmagyarázhatatlan okokból egyetlen gyűlölködő megjegyzést sem törölnek a kommentek közül. A melegellenes uszítás ilyenkor egy európai fénytörést, egy magasztosabb értelmet kap.
A liberális média Szájer esetében nem tekintette magánügynek valaki szexuális orientációját, inkább részt vettek a lincselésben. Szájer bűne, hogy sikeres jobboldali politikus volt, így esélye sem volt a megértőek és toleránsak megértésére és toleranciájára.
Szájer ügye abból a szempontból is tanulságos, hogy senki nem mentheti meg magát pusztán azzal, hogy egy kisebbségi csoport tagja. Nem elég például melegnek lenni, lehet valaki férfiként a legnagyobb péniszrajongó Brüsszeltől Vilniusig, nem számít semmit, ha nem azt gondolja, amit a liberális fősodor.
Ebben a viszonyulásban van valami egészen sátáni: csak annak a másságát tartják a progresszívek érvényesnek és védendőnek, aki tanúságot tesz az értékek gyűlölete mellett.
Ott kell lenned a parádén meztelenül, ki kell állnod a házasság és családellenes mozgalom mellett, gyűlölnöd kell a hagyományos értékeket! Különben semmit nem ér a másságod!
Szájer bár közismerten meleg volt, a jobboldali közösség nem vetette ki magából. Miért is tette volna? Teljességgel a magánügye, hogy szabadidejében kikkel és milyen formában van együtt. Ezt a szabadságot a magyar alkotmány minden magyar ember számára biztosítja, és ez így van jól. Két – de akár több – felnőtt ember szabad akaratából bármikor, mindenféle megkötés nélkül párként vagy élettársként élhet együtt Magyarországon, ez a világ legtermészetesebb dolga. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a család és a házasság intézményét ki kell üresíteni, hogy a szavak jelentésüket veszíthetik politikai kényszerek hatására. Ezt Szájer is így gondolta, attól függetlenül, hogy ismeretlen pasasokkal verődött össze némi szexre.
Nem vagyok prűd, azt azonban el kell mondanom, hogy Szájer magatartása az én ízlésemtől is távol áll. Még heteró változatában sem pártolom az ilyen műsort. A véleményemnek azonban ebben az esetben nincs is jelentősége! Engem sem érdekel, hogy Szájer mit gondol az én párkapcsolati életemről és én sem zavarom őt az én véleményemmel az övét illetően! A magam részéről pedig nem azért szavaztam a Fideszre az EP választások alkalmával, hogy a brüsszeli képviselők olyan normák szerint éljenek kint, mint én, hanem azért, hogy megvédjék a határon túli közösségemet, megvédjék a templomainkat és a kultúránkat. Úgy általában védjék meg a magyarok érdekeit. Szájer jó munkát végzett. A munkaidején kívül pedig felőlem azt tett eddig is, amit csak akart. Mint szavazó, mondhatni úgy, mint a munkaadója elégedett voltam a munkájával. Aztán hagyta magát kinyírni.
Mert ugye senki számára nem kell bizonygatni, hogy Szájert levadászták?
kapcsolódó
-
Beszéljünk végre a lényegről: ezért vadászták le Szájer Józsefet
A személyes történet fájától nem látjuk a külpolitikai erdőt.
Bizonygatni valóban nem szükséges, valamilyen megmagyarázhatatlan okból a mindig kérdező, mindig kételkedő sajtó mégsem jár utána a lebukás hátterének.
Miközben Brüsszelben minden nap több tucat olyan orgiát tartanak, mint amilyenen Szájer lebukott, éppen azon a bulin ütött rajta nagy erőkkel a rendőrség, amelyen a mi politikusunk is részt vett. Véletlenül éppen a közelben tartózkodott egy tv stáb is, akik mindent gondosan rögzítettek.
Az is általánosnak mondható, hogy egy exkluzív party szervezője készségesen mesél a hatóságoknak és a sajtónak. Mesél a politikai kapcsolatairól, szaftos részletekről, amelyek mind jobboldali politikusokat érintenek. A mondókája ugyan gyakran megváltozik, ez azonban nem vet fel kérdéseket a szavahihetőségét illetően.
Furcsa érzéseket ébreszt bennem az a tudat is, hogy valamelyik európai ország titkosszolgálata arra kaphatott utasítást, hogy tegyenek tönkre egy kellemetlenné vált politikust. Azok a szolgálatok, amelyeknek az lenne a feladata, hogy a terrortámadásokat megakadályozzák, megvédjék az európai polgárokat az életüket fenyegető erőszaktól, azok politikai leszámolásokban vesznek részt főtevékenységként.
A nemzetbiztonság őrei, akik az egyszerű polgárok titkaiba is bepillanthatnak, azok az egyik megválasztott képviselő legszemélyesebb magánügyéből kötelet fontak, a nyaka köré tekerték, majd felakasztották vele. Egy képviselőt a szemünk láttára zúztak porrá, a magyar sajtó progresszív része pedig lelkesen asszisztált a műsorhoz.
Vajon gyakran vesznek részt politikusok ellehetetlenítésében a valódi jogállamként számontartott országok titkosszolgálatai? Nem tudok nem gondolni arra az esetre, amikor nem olyan régen az osztrák kormány egyik vezető politikusát buktatták meg egy csalással, miközben az ügy szintén a sajtó aktív közreműködésével zajlott.