A minap látott napvilágot egy tanulmány, amely igazat adott a „konteónak”: a Pfizer mégis okozhat bizonyos egészségügyi problémákat, főként a nőknél. Amikor az első hírek felröppentek az új típusú vakcináról, mindenki csak legyintett, pedig lehet, hogy tényleg nem ártott volna, ha nem a lakosságon „tesztelik” azt.
Ahogy sok betegség, úgy a COVID önmagában is képes megborítani a hormonrendszert, ami amúgy is olyan bonyolult, hogy egy részét a tudomány a mai napig sem érti teljesen. Ha erre ráengedünk egy kvázi kísérleti vakcinát, aminek az endokrinológiai hatása nem ismert, akkor az eredmény pontosan az, ami Clancyék dolgozatában is megjelent.
Ezekről pedig nem hogy nem tájékoztatta a nagyérdeműt a WHO, hanem aki esetleg kételkedni mert a fél év alatt elkészülő oltóanyagokban, azt azonnal a társadalom perifériájára szorították. „Nem vállal felelősséget a társadalomért” és „oltásellenes”.
Ha tudta az egészségügyi világszervezet, hogy ezek a mellékhatások vannak, miért nem szólt? Ha pedig nem tudta, akkor hogyan bocsáthatta forgalomba? Ja, hogy a Pfizer részvényesei például kiváló kapcsolatot ápolnak az amerikai szenátus egyes tagjaival? Ugyan, ez csak összeesküvéselmélet!
Oltásellenesség lenne megkérdőjelezni a vadonatúj technológiák ráengedését egy vadonatúj vírusra? Ismeretlen ellen nem biztos, hogy az ismeretlen az igazán jó megoldás.
A biológiai szabadság mindenkinek jár, és senki nem lesz attól konteós, mert valamit nem adat be, vagy egyáltalán kérdéseket mer feltenni a dologgal kapcsolatban. Az pedig, hogy díjeső jár egy ennyire kétes vakcina fejlesztőjének, ismét csak legitimációs kérdésekhez vezet.
