Most, hogy elértük a négymilliós átoltottsági küszöböt, és a kormány felelős járványkezelési stratégiájának köszönhetően az ország nyitása révén fokozatosan fellélegezhetünk, ideje áttekinteni a Gyurcsány vezette kényszerkoalíció pártjainak járványkezeléssel kapcsolatos sorozatos tévedéseit, valamint szándékos hazugságait. Mindezt annak érdekében, hogy végre meghúzhassuk a mérleget:
számíthattak-e valaha a magyar emberek az ellenzékre egy válság esetén?
Az a tény, hogy Magyarországon a legalább az első védőoltást megkapók száma elérte a négymilliót, megkezdődhetet az ország, és ezzel együtt a szolgáltatások fokozatos megnyitása, az elmúlt másfél év korlátozásainak tükrében akár történelmi sikernek is nevezhető. Hosszú, embert próbáló út vezetett idáig mindenki számára, különösképpen azoknak, akik a koronavírus okozta megbetegedés frontvonalába kerültek, akár, mint elszenvedők, vagy akár, mint gyógyítók.
Azonban az egészségügyi dolgozók, valamint a járványkezelésért felelős kormányzati szervek heroikus küzdelmét – ahogyan azt az elmúlt évtizedben már oly sokszor megtapasztaltuk – ismét beárnyékolja az ellenzék álságos, dilettáns és hullarabló mentalitású testtartása. Most éppen a vendéglátóhelyek sikeres terasznyitása volt az apropó, azonban
az elmúlt hetek-hónapok tanúsága szerint a Gyurcsány-koalíció valójában sohasem állt a járványkezelés helyzetének magaslatán.
- Amikor tavaly ősszel kulcsfontosságú volt, hogy a pandémia harmadik hullámának bekövetkezte előtt a lehető legtovább nyitva maradhassanak a szolgáltatások annak érdekében, hogy munkahelyek tömkelegét óvhassa meg a kormány, az ellenzék drákói szigorral zárt volna, sőt, a budapesti főpolgármestert delegáló törpepárt, a Párbeszéd politikusa, Szabó Tímea még kis híján a nyugdíjasokat is eltiltotta volna a tömegközlekedés használatától, pusztán az óvintézkedésekre hivatkozva.
- Majd amikor novemberben a kormány a járványügyi szakemberekre hallgatva szigorításokat vezetett be országszerte, az ellenzéki pártok képviselői tetemes pálfordulások közepette hirtelen a nyitásról kezdtek el a választópolgárok felé kommunikálni, sok esetben tudatosan aláásva a hatékony járvány elleni védekezést azzal, hogy lelkiismeret nélkül gerjesztették a gazdaságilag leginkább kitett szektorok szereplőit.
A koronavírus harmadik, s az elterjedt vírusmutánsok miatt egyben talán a legpusztítóbbnak számító hulláma közepette mind az MSZP, mind pedig a Momentum politikusa is azzal kezdték támadni a kormányt, hogy itt lenne az ideje a nyitásnak.
- Emlékezetes, a Momentum elnöke, Fekete-Győr András egy februári interjú keretében többek közt azt nyilatkozta, hogy pártja az „észszerű nyitás” mellett áll - jelentsen ez akármit is egy épp felfutó ívet produkáló megbetegedési index tükrében.
- Ám az MSZP EP-képviselője, Ujhelyi István sem volt rest, aki többek között azt követelte, hogy a vendéglátóipari vállalkozókra való tekintettel a kormány e szolgéltatások működését kezdje el teljes körűen engedélyezni.
- Az emberéletek kapcsán tanúsított közönyt a Jobbik politikusa, Dudás Róbert sem tagadta meg, amikor a pandémia tombolásának kellős közepén egy, a közösségi médiában tett bejegyzése alapján a szolgáltatások szabályozott megnyitását követelte.
Azonban az ellenzék pálfordulásából úgy tűnik, egy felvonás kevés volt, hiszen most, hogy még az uniós sztenderdek alapján is éllovas magyar vakcinastratégiának köszönhetően megkezdődött a kijárási korlátozás tilalmának időbeni kitolása, valamint a vendéglátóhelyek terasznyitása.
Szabó Tímea már a következő szavakkal illette a kormányfőt a Parlamentben:
„mikor az orvosok látták a maszk nélküli tömegeket a teraszokon, kétségbeestek, hogy három hét múlva kezdődik minden előlről.”
- Orosz Anna, aki annak a Momentumnak a képviselője, amely az „észszerű nyitás” mellett kampányolt néhány hónapja, már a „teraszok korai nyitása” miatt aggodalmaskodott.
- Mi több, az a Jobbik, amely a nyitásért gyűjtött aláírásokat még márciusban, e hónap elején már azt állította közlemény formájában, hogy a szakemberek szerint teljesen indokolatlan a lazítások bejelentése.
A magyar közélet kitartó követői számára azonban aligha bírnak meglepetéssel e véleményfordulatok tömkelege, hiszen az ellenzék és a következetesség, mint fogalmak, ritkán járnak kéz a kézben. Elég, ha csak felidézzük, mennyire nehezen szabadul a Gyurcsány-vezette kényszerkoalíció a nép által ráaggatott „oltásellenes” jelzőtől, miután az elmúlt hetekben-hónapokban azzal kürtölték tele a magyar nyilvánosságot, hogy
- meg fogják akadályozni, hogy Orbán Viktor az Európai Unióban orosz vakcinákkal kísérletezzen a magyarokon;
- emberkísérlettel egyenértékű az orosz és a kínai vakcinák használata;
- valamint, hogy az orosz vakcinát akkor sem adatnák be, ha engedélyeznék.
Mindezek ellenére a baloldal – állítása szerint – mindvégig az oltakozás pártján állt, képviselőik soha sem voltak oltásellenesek. Csakhogy, ahogyan a többi ellenzéki kifogás, ez az érvrendszer is már régóta elbukott.
Ugyanis hat évvel ezelőtt, egy egészen más természetű, ám súlyosságában hasonló horderejű válsággal nézett szembe Magyarország, nevezetesen a tömeges migrációval. Emlékezetes, Orbán Viktor 2015-ben az európai politikusok közül szinte elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a nagyszámú és kontroll nélküli bevándorlás társadalmi, valamint közbiztonsági káoszt fog eredményezni Európa-szerte.
S ahogyan jelenleg, a koronavírus okozta válság közepette sem tudtak a magyar emberek az ellenzékre számítani, úgy hat évvel ezelőtt is cserben hagyták őket a kormánykritikusok.
- Az MSZP hol álproblémának nevezte a krízist, hol pedig azért kritizálta a kormányt, mert a kommunikáción kívül nem tett eleget a helyzet megfékezésére;
- a Jobbik hol a határzár jogosultságát kérdőjelezte meg, hol pedig azt sugallta, hogy éles lőszert kellene alkalmazni a határon;
- a Momentum a kényszerbetelepítés kapcsán „kompromisszumos javaslatok” kisdolgosával volt elfoglalva,
- míg a DK kollektív rasszizmussal vádolta a magyar kormányt.
Mindezek fényében túlzás nélkül kijelenthető, hogy legyen szó bármilyen krízisről, migrációs vagy éppen egészségügyi természetűről, az ellenzék rendre azzal van elfoglalva, hogy a magyar emberek megsegítése, vagy - abszurd esetben - akár képviselete helyett, a saját politikai érdekeit és hatalmai törekvéseit szavatolja. Ennek pedig intő jelnek kell lennie minden ellenzéki szimpatizáns számára most is és a jövőben is.
(A szerző a Századvég vezető elemzője)