Az előző részekből:
- A Soros-birodalom fő ukrajnai helytartója a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány (International Renaissance Foundation), ami nem titkoltan az ország minden területét behálózta: a politikusokat, a pártokat, a médiát – de megírtuk, hogy körülbelül 300 ezer veteránt tartott készenlétben „átképzés” címszóval.
- A Soros Alapítvány és a cseh Tomaš Fiala által – aki „mellékesen” az ukrán Transparency International igazgatótanácsában is jelen volt –, alapított Dragon Capital nevű brókercéggel közösen hozták létre az Új Ukrajna Alapot (New Ukraine Fund) a majdani forradalom után.
- A Dragon Capital és Fiala pedig büszkén kereskednek ukrán hadikötvényekkel: vásárolhatunk náluk 2022–2023-ban lejáró papírokat hrivnyában 10% fölötti, dollárban 3,7%, euróban 2,5%-os hozamokkal. A kötvényeket az ukrán állam bocsátja ki, de a Dragon mint széles nemzetközi és erős amerikai kapcsolatokkal rendelkező alap hirdeti és árulja ezeket az értékpapírokat.
- Soros és az ukrajnai háború finanszírozása közötti összefüggésekről Orbán Viktor miniszterelnök is beszélt pénteki rádióinterjújában, valamint a Facebookon is posztolt:

A békét kell finanszíroznunk, és nem a háborút. A háborús uszítókat pedig vissza kell szorítani! [...] Most már teljesen nyilvánvaló, hogy vannak olyan üzleti körök, amelyek érdekeltek a háborúban. Soros György szimbolizálja őket: nyíltan beszél arról, hogy a háborút meg kell hosszabbítani, el kell nyújtani. Ezek háborús uszítók, akik keresni akarnak a háborún...
kapcsolódó
-
Soros ukrán embere katonai kötvényekkel nyerészkedik a háborún
Soros György néhány napja még a civilizációnkat féltő írást tett közzé az orosz-ukrán háború kapcsán, ám az alapítványa által is támogatott ukrán szövetségese mégis katonai kötvények kereskedelmével nyerészkedik a véres harcokon.
És akkor most vegyük sorra, hogy kik is állnak a többi szervezet mögött!

Annyit elárulhatunk, hogy itt is csupa körbe- és összefonódásra lehetünk figyelmesek: Közép-Európából ismerős lehet Ivan Mikloš és Tomaš Fiala neve; de vannak itt az ukrán politikából érkező, majd oda visszatérő „civilek”, a nemzetközi biztonsági szolgálatokba bekötött emberek, volt nagykövet – és persze világhíres húzónevek, mint például Francis Fukuyama vagy Giovanni Kessler.
A SAGSUR és Ivan Mikloš (Strategic Advisory Group for Supporting Ukrainian Reforms)
A SAGSUR cikornyás megnevezése magyarul kb. annyit tesz, hogy Stratégiai Tanácsadói Csoport az Ukrán Reformok Támogatására. De ne azt nézzük, hogy hívják őket, hanem inkább azt, hogy kik állnak mögöttük, és mit tesznek!
Ivan Mikloš... a magyar fülnek többszörösen is ismerősen cseng a név: nemcsak a magyar eredetű vezetéknév miatt, hanem mert az urat már a politika világából is jól ismerhetik a rutinosabbak:
privatizációs miniszter is volt Szlovákiában, tehát bőven van gyakorlata egy közép-kelet-európai ország javainak kiárusításában.
Mikloš 2014-ben az Ukrán Nemzeti Reform Tanács és a VoxUkraine nemzetközi tanácsadói testületének tagja, 2016 áprilisáig az ukrán pénzügyminiszter, a külkereskedelmi és gazdaságfejlesztési miniszter főtanácsadója. 2016 áprilisától az ukrán miniszterelnök tanácsadói testületének elnöke és a SAGSUR társelnöke volt, majd a később tárgyalt Gazdasági Stratégiai Központ (Centre for Economic Strategy, CES) főembere.

2019-ben, még vezetése alatt a SAGSUR könyvet jelentetett meg az ukrán reformokról „Ukrajnai reformok a Méltóság Forradalma után: Mit tettünk, miért nem többet – és mi következik” címmel, ehhez Mikloš egy fejezet írásával járult hozzá „A reformok politikai gazdaságtana: Politikai rendszer, irányítás és korrupcó”.
Még egy kis ízelítő, hogy mennyire elfogult a könyv – az anyag nagy szerencsénkre a neten is fellelhető:
2013-14-ben az ukrán tüntetők az országot (nemcsak az erőforrásokat, hanem a jövőjét is) kifosztó Janukovics-rezsimmel szemben tüntettek.
A szavak hatalma: csak a „dignity” szó (méltóság) 63-szor található meg a dokumentumban.
Ivan Mikloš továbbá az ukrán think-tank szervezet, a Gazdasági Stratégiai Központ társalapítója – mindezt a bécsi CEU honlapjáról tudhatjuk meg, ahol óraadó professzor. Wikipédia-oldala alapján a Bilderberg-csoport 2005-ös találkozóján is részt vett.
Ivan Mikloš: a reformokhoz vízió, akarat és bátorság kell!
- az átmeneti recesszió normális (nahát, Bidenék is pont ezt mondják az inflációról, hogy „transitory”);
- az emberek nem akarnak reformokat, félnek az újtól – ez is normális (Szia, Feri!);
- csak a régi rendszeren nyerészkedő csoportok állnak ellen a gazdasági változásoknak;
- a reformokhoz vízió, akarat és bátorság kell.
Arról, hogy ez a minden bizonnyal kiváló és hasznos tanácsokat osztogató szervezet, a SAGSUR mire vitte, bántóan keveset találunk az interneten. Ám Mikloš mostani megbízatásainak alapján joggal feltételezzük, hogy a csapat hiátusra vonult, és más NGO-k kötelékében hirdetik a reformok szükségességét. De erről később.
BRDO (Better Regulation Delivery Office), akik az űripartól kezdve a kannabiszon és a méheken át az olajig mindenhez értenek
Újabb nehezen fordítható név: a Jobb Szabályozást Megvalósító Iroda, de a működésük a korábbiakhoz képest már jóval kézzelfoghatóbb, amit büszkén hirdetnek honlapjukon.
2015 óta léteznek NGO-ként, hogy az ukrán kormányt „támogassák” közép- és hosszú távú reformok implementációjával, hogy az üzleti környezetet fejlesszék politikai instabilitás közben is. Küldetésük: kulcsszerepet játszani Ukrajna európai demokráciává alakításában, jó vezetéssel és erős gazdasággal.
- 63 piackutatási projekt különféle állami területeken
- 166 új jogszabály meghozatala, köztük BRDO-szakértői ajánlásokkal
- 1245 jogszabályt hatályon kívül helyeztek, amit idejétmúltnak vagy szükségtelennek nyilvánítottak
- 5 egyedi online eszközt hoztak létre vállalkozóknak, közszolgáknak és önkormányzatoknak
- 2015 és 2020 között összességében 25 milliárd hrivnyát takarítottak meg kkv-knak és 5,5 millárdot a kormányzatnak.
Számos reformban működtek közre az alábbi területeken: építőipar, energetika (az olaj- és gázmezők hozzáférésének reformja, bioüzemanyagok, közüzemi hálózatok), szabályozók (egységes e-rendszer engedélyekhez), űripar, az alkoholos italok piaca, infrastruktúra (szállítmányozás, vasút, taxitársaságok), mezőgazdaság és élelmiszer-biztonság (kannabisz!, öntözés-csatornázás, méhek) és az IT & telekommunikáció (külföldi IT-sok egyszerűsített foglalkoztatása, nyilvános e-beszámolók) terén.
A vezetőség tagjai közül említést érdemel a COO (működésért felelős igazgató), Olga Kravcova, aki az ukrán Digitális Transzformációs Minisztériumnál tanácstag és osztályvezető az AI (mesterséges intelligencia) jogi területén, majd 2017 és 2019 között a reformokért felelős minisztérium kabinetirodájában dolgozott.

Jana Horiunova az állami hírügynökséget (információs hivatalt) támogatja, köztük az üzleti „Nyomozóportál” létrehozásával, fejlesztésével. Az ukrán miniszterelnök mellett dolgozott a közszféra és a vizsgálat/nyomozás digitalizációs reformján 2019 és 2020 között. Érdekesség, hogy a Szabad Európa Rádiónál is eltöltött 2,5 évet még 2014-től.
És kik a támogatók? Főleg az EU és nemzetközi adományozók, de biztos függetlenek! Például az Európai Unió, az Egyesült Államok, Svájc, Németország, Hollandia, a WHO, a Világbank vagy az Európa Tanács.

A Transparency International Ukraine (TI Ukraine), vezetőségében az izraeli biztonsági hivatal volt profilozójával
Küldetésük a korrupció szintjét lejjebb szorítani Ukrajnában.
Itt a BRDO-val szemben nem hivalkodnak annyira donorjaikkal (mármint a támogatókkal), de kis kereséssel megtalálhatjuk őket: a mecénások között van a KSE (az ukrán Közgazdasági Egyetem), az EU, a holland kormány, a Für die Freiheit, a brit nagykövetség és persze a Soros alapította Újjászületés Alapítvány is. De nincs hálózat szerencsére.
Az igazgatótanács (board) összetétele itt is megér egy alaposabb szemrevételezést: 2020 végével Tomas Fiala és José Ugaz távoztak, de itt van nekünk a 2017 óta az Európa Tanácsnál, az OSCE-nél (OSCE: Organization for Security and Co-operation in Europe) és az ENSZ-nél dolgozó Andrij Visnyevszkij. Még érdekesebb Andrij Rozsdesztvenszkij, aki az UCU (Ukrán Katolikus Egyetem) Vezetői Centrumának ügyvezető igazgatója, és az lvovi UCU-n tanít, korábban pedig profilozóként és elemzőként szolgált Izrael biztonsági szolgálatában, specializációja a terrorizmusellenes ügyek voltak.
Szintén a vezetőség tagja Matthew S. Stephenson, az Interdiszciplináris Korrupciókutató Hálózat tanácsadói testületének tagja és a Globális Antikorrupciós Blog főszerkesztője. Itt van továbbá a szintén erős életrajzzal rendelkező Tánya Kavanszka, jelenleg az OECD korrupcióellenes egységénél jogi és jogszabályelemző. Előtte korrupcióellenes tanácsadó és az American Bar Association országos igazgatóhelyettese volt Ukrajnában.
Pavlo Seremeta, a Kijiv-Mohila Egyetem egyik alapítója és első dékánja (oda járt majdnem mindegyik ukrán jogharcos) szintén tagja az igazgatótanácsnak: korábban a kijevi közgáz elnöke, és 2014-ben ő volt az ukrán gazdasági fejlesztési és kereskedelmi miniszter. Seremeta 2008 és 2011 között a malajziai „Blue Ocean Strategy Institute” csapatában adott gazdasági reformokkal kapcsolatos tanácsokat a maláj kormánynak. Érdekesség, hogy 1994-ben a CEU-n végzett.
A Korrupcióellenes Központ (AntAC, Anti-Corruption Action Center) fukuyamával és giovanni kesslerrel
Hát igen, ez a korrupció mindenhol... Ez Kövesi és Márki-Zay régi vesszőparipája, és most már Ukrajnáé is.
Honlapjukra ránézve rögtön szembetűnő az angol verzióban, hogy bár az egész dizájn profi, a fordításról üvölt, hogy erősen szlávos angolsággal írták – lehet, hogy valami gyakornok csinálta ingyen: bántó a sok hiányzó névelő. Az oldal nyelvezete mindamellett elég harcias, csak hogy néhány mondatot idézzünk:
- Azért dolgozunk, hogy a korrupció országunkban a kivétel legyen.
- Jogszabályokat fejlesztünk, és nemcsak azért, hogy befogadják, hanem hogy teljesen valósítsák is meg.
- A legnagyobb kleptokraták visszafordíthatatlan megbüntetésén dolgozunk, akár Ukrajna határain túl is!
- Rendszerszintű változásokon dolgozunk partnereinkkel.
Minden szervezetnek szüksége van forrásokra, így az AntAC-nak is: fő támogatóik az USA kormánya, az EU és tagállamok kormányai, privát nemzetközi alapok, illetve különféle vállalati és egyéni jótékonysági szervezetek.
A speciális projektek terén is van dicsőségtabló, ott is elég harcos retorikával élnek a Kreml-ügynökökön keresztül a kijevi bíróság bűneiig a feketelistákon és hasonlókon át.
A felügyelőbizottságában is láthatunk ismerős arcokat: itt van Francis Fukuyama amerikai filozófus, a Stanford Egyetem közismert professzora, aki már azt is kijelentette, hogy a történelem véget ért.

Giovanni Kessler olasz jogász és korrupcióvadász ügyész is itt kapott pozíciót: Kessler az OLAF vezetője volt – de már Olaszországban is ügyészként működött. Ukrajnában a korrupcióellenes reformot segített meghonosítani, 2014 és 2015 között a NABU (az ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda) független kiválasztási bizottságának volt tagja.
Szintén tag a brit Oliver Bullough oknyomozó újságíró, akinél erősen beakadt Oroszország: az Oxford elvégzése után Oroszországba költözött, ahol a Reutersnél dolgozott hét évig (Daniel Langenkamp és Szabó Tímea most biztos felsóhajtanak valahol). Hazatérése után könyvet jelentetett meg a kaukázusbeli országok orosz meghódításáról az emberek szemén keresztül.
Második könyve (Az utolsó ember Oroszországban) az orosz demográfiai visszaesésről szól egy disszidens ortodox pap életrajza alapján. Harmadik könyve (Pénzország) arról szól, hogy a világ leggazdagabb és leglelkiismeretlenebb emberei hogyan használják ki a globális pénzrendszereket, hogy elrejtsék magukat és vagyonukat a kutatások, az adózás és az igazságszolgáltatás elől. A témát jelentős részben Ukrajna 2014 utáni évei szolgáltatták. De Kessler nem ügynök, csak újságíró.
kapcsolódó
-
Nemzetbiztonsági ügy: a kijevi amerikai sajtóattasé a kulcsa Szabó Tímea rejtélyes múltjának
Daniel Langenkamp a kilencvenes évek közepén budapesti székhelyű, angol nyelvű szerkesztőségekben dolgozott, olyan helyeken, ahol az amerikai titkosszolgálat jelenléte kifejezetten erős volt. A Budapest Weeknél ismerkedett meg a Szegeden kommunikációt hallgató egyetemistával, Szabó Tímeával, akit gyorsan bevonzott a nemzetközi boszorkánykonyába. A húszas éveiket taposó fiatalok teljesen lehetetlen módon a budapesti lapok után a Harvard egyik rejtélyes kutatóprogramjában bukkantak fel, ahol vezetőként, az ENSZ megbízásából segítették többek között az afganisztáni újrarendezési folyamatot. Egy évvel később elváltak az útjaik: Langenkamp az Egyesült Államok külügyminisztériumának állományában találta magát, Szabó előtt pedig kinyíltak a magyar Országgyűlés kapui. A céljuk azonban ugyanaz maradt. Nem kell különösebben részletezni, miért aggályos ez egy magyar parlamenti képviselő esetében.
A szervezett nemzetközi bűnözés, korrupció (mi más) és a pénzmosás harcosa, Karen A. Greenaway is jelen van a bizottságban – közel 26 évet töltött el az amerikai kormányzat, párhuzamosan 22 és fél évet pedig közvetlenül az FBI szolgálatában.
Az operatív vezetésben is sok bekötött embert találunk: Olena Haluska, a nemzetközi kapcsolatokért felelős osztály vezetője a kijevi városi tanács tagja és az akkori miniszterelnök asszisztense, tanácsadója volt 2011 és 2014 között.
Vitalij Sabunin az igazgatótanács feje, egyben társalapító. A Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (Nacionaljne antikorrupcijne bjuro Ukrajini, NABU) irányításában is jelen van. Több támadás is érte aktivista múltja alatt: maró folyadékkal öntötték le egy tüntetésen, 2020-ban pedig a házát gyújtották fel. Egyik nyilatkozatában kiemelte, hogy Zelenszkij elnöksége alatt is folytatódnak ellene a támadások.
...mára ennyit, és még a felénél se vagyunk az Ukrajnát a legmélyebb szintekig bábként rángató nemzetközi hálózat bemutatásának.
A forgatókönyv ismerős: idegen és ukrán kormányok szolgálatából a versenyszférába, majd tovább az NGO-khoz – pénzt meg majd adnak az érdekelt kormányok meg Sorosék. Nem mi állítjuk, ők hirdetik büszkén!
Folytatjuk: a következő részben újra feltűnik Mikloš és Fiala – de megtudhatjuk azt is, kiknek a kedvéért nyúltak bele az ukrán alkotmányba, és kik harcoltak külföldön azért, hogy eladhassák az ukrán termőföldet.