Soros meghosszabbított csápjai a magyar demokrácia köré fonódnak

A magyar érdekek csorbításában érdekelt külföldi politikai és lobbista körök mindent hajlandók megmozgatni annak érdekében, hogy befolyást gyakorolhassanak a belügyeinkre. Amíg az elmúlt napokban, hetekben a világsajtón keresztül próbálták támadni hazánkat, mostanra már a Soros-hálózat is egyértelműen kijelölte célpontját, valamint célpontjait. Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzőjének cikke.

Nemcsak a magyar választópolgárok számára ígérkezik sorsdöntőnek április első vasárnapja, hanem annak a komplex, idegen érdekeket kiszolgáló nemzetközi hálózatnak is, amely több mint egy évtizede próbálja elgáncsolni és ellehetetleníteni Magyarországot. Hogy e külföldi érdekkörök számára valójában mekkora a tét, hűen érzékelteti, hogy az országgyűlési választások aláásási kísérletei mellett immár az a Soros-hálózat is mozgásba hozta magát, amely folyton-folyvást a magyar jogállamiság, valamint a demokrácia helyzete miatt aggodalmaskodik, mégis az egyik legdemokratikusabb politikai eszközünk, nevezetesen a referendum ellen küzd és uszít.

Ugyanis egyrészt az egyes, az Open Society Foundations által is busásan megtámogatott civil szervezetek, mint az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a Háttér Társaság, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Magyar Helsinki Bizottság, a Magyar LMBT Szövetség, a Prizma Transznemű Közösség, a Szimpozion Egyesület, a Szivárványcsaládokért Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért már most nyíltan arra buzdítanak, hogy a tavasszal az országgyűlési választásokkal egy időben megrendezésre kerülő gyermekvédelmi népszavazáson minél több legyen az érvénytelen szavazat.

Másrészt a szintén Soros-pénzzel kitömött Európa Tanácsnak az emberi jogi biztosa, Dunja Mijatovic is politikailag motivált módon támadta népszavazásunk tárgyát.

Mint mondta, „a magyar kormány azon döntése, hogy népszavazást tart arról, hogy a gyermekek milyen módon juthatnak hozzá információhoz a szexuális irányultságokról és gender identitásokról, mélységesen sajnálatos, mert ezzel az LMBTQ-személyek emberi jogait instrumentalizálja és csorbítja […] az a feltételezés, hogy az átfogó szexuális nevelés káros a gyermekek fejlődésére, egyszerűen hamis.”

Fontos leszögezni, hogy a magyar demokratikus folyamatokba beavatkozni akaró emberi jogi biztos nem először kritizálja hazánkat. Mint azt személyével összefüggésben a magyar kormányfő, Orbán Viktor is megjegyezte,

Mijatovic nem ismeretlen, most éppen ezt a pozíciót tölti be, de ő egy régi sorosita szereplője az európai politikának. Amikor őt hallják, képzeljük mögé Soros Györgyöt [..] Ő Soros szerb hangja, a Soros-féle hadseregben ő az egyik, aki rá van állítva Magyarországra, és ha valami olyasmi történik, ami Soroséknak nem tetszik, akkor ő szokott megszólalni.”

A miniszterelnök ez ügyben felállított diagnózisa aligha lehetett volna pontosabb, ugyanis Mijatovic a múltban rendre olyan témák kapcsán fogalmazott meg éles kritikát hazánkkal szemben, amelyek kifejezetten a Soros-portfólió legforróbb ügyeinek számítanak:

  • az ellenzéki civilszervezetek támogatása,
  • a migránsok jogainak szavatolása,
  • Soros György személyes imázsvédelme,
  • valamint a különböző szexuális és etnikai kisebbségek ügyeinek aránytalan és elfogult napirenden tartása.

Példának okáért, 2018-ban a biztosasszony azt találta mondani a magyar kormánynak címezve, hogy a Stop Soros” törvényjavaslat, amely elsősorban az illegális bevándorlás szervezését emelte büntetőjogi kategóriába, „jelentősen korlátozná a civil szervezetek bevándorlókat támogató munkáját és sérti az ilyen szervezetekben tevékenykedők, valamint a migránsok és menedékkérők jogait.”

Egy évvel később, miután Magyarországra látogatott a strasbourgi székhelyű, 47 tagállamot tömörítő Európa Tanács emberi jogi biztosa, tovább bővítette a hazánkkal kapcsolatos kritikáit tartalmazó listáját. A pártatlanság, valamint az objektivitás látszatára sem adó Mijatovic akkor elmondta, „rendkívül szűk korlátok közé szorult a kormánykritikus civil szervezetek, jogvédők és újságírók tevékenysége Magyarországon”, majd hozzátette, rendkívüli módon aggasztja, hogy mennyire nehéz menekültstátuszhoz jutni hazánkban.

Megjegyzendő, a magyarországi látogatásának ügyét ezzel nem zárta le, ugyanis Mijatovic valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva szükségesnek érezte, hogy egy héttel a szintén abban az évben megrendezett európai parlamenti választások előtt, 34 oldalnyi terjedelemben jelentést adjon ki Magyarország állapotáról.

Mondani sem kell, a 167 pontból álló rágalomcsokor a magyarellenesség legeklatánsabb példájaként értékelhető, olyan abszurd állításoknak is helyet biztosítva, minthogy a határmenti tranzitzónákban a belépésre nem jogosult, ezáltal visszafordított migránsokat éheztetik a határőrök.

Mindezek tudatában két megállapítás is helytállónak bizonyul.

  • Egyrészt, figyelembe véve azt, hogy alig telt el néhány hét az idei esztendőből, de már most gombamód megszaporodtak a külföldi sajtóorgánumokban és politikai szaklapokban megjelent Magyarországot kritizáló rágalmak alátámasztják azt a vélekedést, miszerint politikai értelemben komoly étvágyat táplálnak bizonyos nemzetközi körök arra, hogy befolyást gyakoroljanak a magyar választópolgárokra.
  • Másrészt, ami az országhatárainkon belül, valamint kívül tevékenykedő Soros-hálózat működési elvét illeti, újfent kiderült, a múltban megannyiszor hangoztatott demokráciával, valamint jogállamisággal kapcsolatos aggodalmaiknak bármikor hajlandók ellentmondani, amennyiben az érdekeik úgy kívánják. Hiszen bármilyen politikai entitás, amely egy népszavazást támad, egyben az adott ország legdemokratikusabb értékét tiporja, méghozzá lábbal. S ez alól sem az Európa Tanács, sem Mijatovic, sem pedig egyetlen hazai, Soros pénzelte civilszervezet sem kivétel.