Azért szólaltatták meg a pénzügyi szakembert, mert kiemelt figyelmet szentelt az általa „elsőosztályú ragadozónak” titulált tőzsdecápának. Szorosan követte a gátlástalan és merész spekulációs manővereit, valamint azok hatását az érintett cégekre, ágazatokra, országokra és társadalmakra. Nem volt jó véleménnyel róla, nagyon veszélyes embernek tartotta.
Időnként meglepő helyekről is érkezik visszaigazolás Soros ilyen jellegű megítéléséről. Ilyen például az a néhány éve az Indexen megjelent írás, amelyben kivételesen eltérnek a jóságos filantróp képétől, és azt fejtegetik, hogy Soros ragadozótermészete visszataszító ugyan, de ahogy az állatvilágban, úgy a pénzügyi világban is szükséges a spekulációs ragadozás, mert különben elszaporodnának a gyengén teljesítő cégek, ezért megállna a gazdasági fejlődés, majd összeomlana a világgazdaság.
De azt is visszaigazolásnak tekinthetjük, amikor az ellenzéki sajtó — szerepéből kibillenve — fenyegető hangvételben ír Soros pénzügyi potenciáljáról, amivel simán „elsöpörhetné a magyar kormányt”.
Az Index cikke egészen gyermeteg részletekbe is belemegy, hogy érzékeltesse Soros hatalmát. Részletesen felsorolják, hogy milyen létszámú és fegyverzetű haderőt tudna szembeállítani a tőzsdecápa a magyar honvédséggel.
Ennél konkrétabb fenyegetés, ahogy a Dénes Balázs (a TASZ volt elnöke) által vezetett berlini Soros-rezidentúra felállítását közölték az olvasókkal. Mint ismeretes, 2017-ben Liberties néven egy európai jogvédő szervezet álcája mögé rejtve szerveződött Berlinben a valójában nyomásgyakorlásra szakosodott társaság, akik a német döntéshozókat Soros nevét lobogtatva próbálják rávenni a magyar kormánnyal szembeni fellépésre. Erről hangfelvételek tanúskodnak, amelyek egy izraeli lapban kerültek nyilvánosságra.
A hasonló példákat hosszan lehetne sorolni, amelyek igazolják, hogy a Sorost általában a jótékony filantróp, a modern kori Robin Hood szerepében ábrázoló balliberális média igenis tudja, hogy nem mond igazat, időnként ők is elszólják magukat. A felsorolás folytatása helyett vegyük sorra, hogy mit lehet tudni Sorosról, mi igazolja a cikkünk címét, azaz Soros különös veszélyességét világunkra.
A rendszerváltás időszakában kezdtem dolgozni a szociális és gyermekvédelmi szakmában. Voltam nevelőotthoni és javítóintézeti munkatárs, majd önkormányzati fenntartású családsegítő és gyermekjóléti szolgálat dolgozója. 2009-ben, a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat idején kerültem kapcsolatba Soros szervezetével, majd bő 3 év után megszakítottam az együttműködést velük. Eredetileg arra voltam kíváncsi, hogy a világ egyik legsikeresebb üzletemberének a profi civil támogatói rendszere milyen lehetőségekkel rendelkezik, mit csinálnak pontosan, a tevékenységük ellenére miért nem látszik az eredmény. Mindez csupán a bénaság és az elitista bürokratikus hozzáállás vagy más ok miatt van? A válasz sokkoló volt számomra, és semmiképpen nem nevezném bénaságnak.
Soros György karakterét, személyes motivációit nem tisztem megítélni. Szerintem az eredményekből, a következményekből érdemes kiindulni, a tevékenységet kell vizsgálni, mert az embert megítélni szubjektív dolog, valakiről megállapítani, hogy gonosz számító-e vagy naiv hívő, az még szoros személyes ismeretség esetén sem egyszerű. Nekünk elegendő azt tudnunk, hogy jó-e az embereknek, a magyaroknak, az európaiaknak vagy akár az ázsiai és afrikai migránsoknak az, amit Soros csinál. Ha nem, akkor azt ki kell mondani, harcolni kell ellene, de lényegtelen, hogy ezt milyen motivációból teszi.
Az persze más kérdés, hogy ha akad olyan személyes motívum, amely utal az eredményességre és a következményekre, akkor igen is van helye a vizsgálatának. És ha már erről írtam, akkor talán kezdjük ezzel.
A Soros Györgyről szóló 1996-ban készült CBS-interjú tulajdonképpen mindent elmond, ami szükséges a megítéléséhez. Ez még akkor is igaz, ha maga a film is elköveti a Sorossal kapcsolatos legnépszerűbb hibát:
A riporter végig azon az ellentmondáson rágódik, hogy miként tud egy ilyen veszélyes ragadozó jó, emberséges dolgokat is művelni. Ez a legnagyobb átverés a Sorost jellemző képben, amit nyilván ő fest magáról, de sajnos elkeserítően sokan elhiszik róla.
Pedig nem erről van szó. Soros üzleti és adományozói tevékenysége, vagy ahogy ő fogalmaz, az amorális és morális élete, nem ellentmondásban vannak egymással, nem külön két világot képviselnek, hanem egyetlen rendszer szerves részei, mégpedig az üzleti tevékenységének egymást erősítő oldalai. Magyarán az adományozásnak fontos üzleti jelentősége van,
- Nélküle eleve nem kerülhetett volna a világ leggazdagabb emberei közé.
- A kiépített hálózat komoly politikai védelmet nyújt számára.
- Bejövő információk óriási tömegét jelenti, amelyek elemzése kincs a spekuláns számára.
- A civil nyomásgyakorlási rendszerén keresztül számos országban képes zsarolással kivételezett szerephez jutni, állam- és kormányfők, miniszterek közelébe kerülni
Nagy valószínűséggel az 1980-as évek elején Soros rájött, hogy addigi lehetőségeinek a csúcsára ért, onnantól vagy elég neki az a szint, vagy az USA birodalmi érdekeinek a szolgálatába kell állnia a továbblépéshez.
Az ötlet, hogy a szocialista blokkban, köztük volt hazájában támogatói tevékenységbe kezdjen, azaz megágyazzon a rendszerváltás utáni elit befolyásolásának, nem tudni, hogy az övé volt-e, vagy rábólintott egy kormányzati felkérésre. Mindenesetre kézenfekvő feladat volt számára.
Azt talán még ő sem gondolta eleinte, hogy ilyen gyorsan és jól sikerül kiépítenie egy világméretű adományozói rendszert, amellyel több földrészen, országok tucatjaiban szerezhet erős politikai és gazdasági befolyást.
A CBS-interjúban elhangzik, hogy Nelson Mandela és más vezetők is kétségbeesetten próbáltak barátkozni vele, megnyerni maguknak azért, hogy a kínnal-keservesen elért eredményeiket ne döntse romba egy pillanat alatt, amikor kiszagolja, hogy lehetőség van a kárukon pénzt keresni. Ezt elismeri. Az is elhangzik, hogy számos ország esetében több évtizedes fejlődést, gyarapodást, szenvedésekkel teli kapaszkodást tesz tönkre spekulációval. Erre azt válaszolja, hogy nem foglalkozik a morális megfontolásokkal, amikor pénzt keres. Amúgy ha nem ő, akkor más megtenné, vagy amúgy is leértékelődnének ezek a gazdaságok, mert túlértékeltek voltak.
Sajnos a riporter nem ment tovább ezen a vonalon, nem kérdezte meg Sorostól, hogy milyen szempontok alapján dönti el, hogy melyik országot teszi tönkre, illetve melyiknek kegyelmez meg, sőt segít neki kivédeni a többi tőzsdecápa támadásait. Nyilván nem kapott volna egyenes választ, de legalább a kérdés feltevése jelezte volna, hogy többről van itt szó, mint az időnként kegyetlen, időnként nagylelkű különc esetéről. Nem véletlenszerű eseményeket láthatunk, hanem tervszerű működést, amelyben szerepe van
- a büntetésnek,
- a példa felmutatásának,
- az amerikai birodalmi érdekek érvényesítésének.
Cserébe Soros védelmet élvez, amely lehetővé teszi, hogy szabadon, a másokat korlátozó játékszabályok betartása nélkül üzletelhessen.
Ezen a ponton idézzük vissza Dénes Balázs mondatait az Indexnek adott, fent említett interjújából. A TASZ volt elnöke, a berlini Soros-rezidentúra (Liberties) vezetője a következőket mondta:
A felvetés az volt, hogy egy csomó jogvédő szervezet van Európában. Nemzeti szinten jellemzően egyébként a volt szocialista blokk sokkal jobban le van fedve, Nyugat-Európában részben kulturális, részben történelmi okoknál fogva nem alakultak ki ilyen, nagyon erős jogvédő szervezetek – ez most kezdődik, az igény most merült fel.
Nos, ez a mondat azt jelenti, hogy a Soros által finanszírozott nyomásgyakorló rendszer Nyugat-Európában nem épült ki, de most pótolják, mert az USA érdekei ezt diktálják.
Hogyan él vissza Soros a látszólag jótékony és nemes támogatásaival?
A jogvédelem, a közpénzek figyelése, a korrupció és az átláthatóság ellenőrzése a médiával karöltve úgy funkcionálnak, mint egy reflektor, ami ha intenzíven működik, akkor bevilágítja az adott ország állami működésének minden szegletét. Ez egy politikai fegyver, amivel befolyásolni lehet az éppen regnáló kormány megítélését. Mint Dénes Balázs fogalmazott, ez a rendszer nem épült ki Nyugat-Európában, nálunk viszont igen. A gazdag nyugati magországok úgy élnek a köztudatban, hogy ott nincs korrupció, az állam átlátható és tisztességes módon működik.
Ha még ráadásnak ez a rendszer olyan balhékat is gyárt, amelyeknek nincs valóságalapjuk, akkor jó alaposan bele lehet sulykolni az emberekbe, hogy egy velejéig korrupt országban élnek. Ezt a stratégiát alkalmazzák a szociális ügyeknél is. Így fordulhatott elő, hogy pont akkor lett slágertémája a Soros által fenntartott NGO-knak és a baráti médiának a magyarországi szegénység, amikor a rendszerváltás óta végre első ízben megfordult a trend, és javult a legszegényebbek helyzete.
A zsarolópotenciál kiépítése különleges helyzetbe hozta Sorost. A Forbes Magazin 2019. júniusi számában több cikk is foglalkozik a tőzsdecápával. Az egyik vélemény róla az, hogy „ő az egyetlen magánember, akinek külpolitikája van".
Meglepő módon ezt dicséretnek szánták, pedig nagyon nem az. Hanem ez a borzasztó valóság, hogy választói felhatalmazás nélkül, a demokráciát lábbal taposva, zsarolással és pénzzel befolyásolja országok, kontinensek politikáját. Azt, hogy valójában milyen ereje van annak a rendszernek, amit kiépített szerte a világban, csak most kezdjük látni igazán, amikor leplezetlen agresszióval él vele.
A világgazdasági hierarchia átalakulása önmagában is veszélyes folyamat, ilyenkor mindig óriási esélye van a háborúnak. Hab a tortán, hogy a düledező szövetségi rendszerben Soros — mint a külpolitikával rendelkező magánember — állam- és kormányfőkkel, az EU vezetőivel tárgyal a vadabbnál vadabb ötleteiről.
Folyt. köv.