- A Kontra többrészes sorozatban foglalkozott Ukrajna politikai és gazdasági helyzetével, amiben leírtuk, hogy számos kulcságazat, a politikum és a stratégiát meghatározó tanácsadók is amerikai befolyás és Soros György hatása alá kerültek az elmúlt évtizedekben.
- Mostani cikkünkben beszámolunk arról, hogy nem volt ez másként a mezőgazdaság és az értékes ukrán termőföldek birtoklása tekintetében sem: több, a legnagyobb területeket megművelő vállalkozás is amerikai érdekeltségbe tartozik.
- Egyes vélekedések szerint az ukrán mezőgazdaság több mint 70 százalékát 10 magáncég irányította.
- A harmadik legnagyobb földművelő vállalkozás vezére, Yuriy Kosiuk nemcsak a Soros-szövetséges Petro Porosenko tanácsadója volt, hanem „Ukrajna Nemzeti Korrupcióellenes Hivataláról” szóló törvénytervezet kidolgozásában is részt vett Soros legfontosabb ukrán szervezeteivel karöltve.
- Ebben a helyzetben érkezett a tavalyi földreform, amely elvileg csak ukrán állampolgárok számára nyílt meg, a szakértők szerint azonban nagyon könnyen kijátszható volt a jogszabály, és helyzetbe kerülhettek általa külföldi cégek is.
- Ennek eredménye, hogy a hírek szerint már 17 millió hektár értékes szántóföld három amerikai cég a Cargill, a Dupont és a Monsanto tulajdonában van.
Ukrajna teljes területének 55 százaléka szántóföld. A zsíros, gazdag termőrétegű földek óriási mezőgazdasági értéket képviselnek. A világ „kenyereskosarának” is nevezik Ukrajnát, mivel a legtöbb búzát exportáló országok, és ebből a legtöbb bevételt szerző országok listáján is előkelő helyen szerepel.
A Portfolio arról írt, hogy a világ búzaexportjának 12, kukorica kivitelének 15, napraforgóolaj kivitelének pedig 50 százaléka Ukrajnából indul.
Hogy az ukrán gabonának mekkora jelentősége van, azt jól mutatja, hogy kis híján világszintű élelmiszerválság alakult ki, mivel Oroszország júniusban bojkottálta az ukrán kikötőkön való kiszállítás lehetőségét. Mindez ahhoz vezetett, hogy a becslések szerint 22 millió tonna gabona állt a silókban, és várta, hogy elszállítsák a világ minden tájára.
Erdogan török elnöknek sikerült egy asztalhoz ültetni a feleket, és a július 22-én aláírt egyezségnek köszönhetően újraindulhatott az export.
Az ukrán kormány még 2001-ben fogadta el a földek adásvételére vonatkozó moratóriumot, amit utána még tízszer meghosszabbított, egészen tavaly júliusig 1-ig.
A moratórium 41 millió hektárt, vagyis az ukrán mezőgazdasági területek mintegy 96 százalékát érintette. Ennek a földnek mintegy 68 százaléka, azaz 28 millió hektár magántulajdonosok tulajdonában volt mostanáig. Legalábbis papíron.
Már korábban rátették az oligarchák és a külföldi multik az értékes ukrán termőföldre a kezüket
Az amerikai oligarchák felvásárlási szándéka nem új keletű dolog, hiszen Soros György azt nyilatkozta 2015-ben a Der Standardnak, hogy 1 milliárd dollárt tenne az ukrán mezőgazdaságba és az infrastrukturális projektekbe.
A kisbirtokosok és az ukrán földművesek nem tavaly július 1-től váltak kiszolgáltatottá az amerikai multiknak és az oligarcháknak, hanem már jóval korábban.
Ugyanis bár eladni nem lehetett a földbirtokot, bérbe adni viszont igen, ami azt is jelentette, hogy sok esetben már csak papír szerint volt a kisgazdáé a földtulajdon. Akik képtelenek volt önállóan megművelni a parcelláikat.
Emiatt pedig százasával vásárolták fel a hektárokat, és mára kialakult a termőföld fekete piaca.
Vagyis már a tavalyi földreformot megelőzően a nagyvállalatok befolyása alá kerültek az értékes ukrán termőföldek, amiket aprópénzért cserébe használtak.
Egyes értesülések szerint már ebben az időben tízmillió hektárnyi területből legalább ötmilliót illegálisan privatizáltak. Más megállapítások szerint tíz magáncég irányította az ukrán mezőgazdasági piac 71 százalékát.
Ezek között olyan multinacionális vállalatok is vannak, mint az Archer Daniels Midland (ADM), a Bunge, Cargill, Louis Dreyfus és a kínai állami tulajdonú COFCO cég.
Vagyis nemcsak az USA, hanem Kína is érdekeltséget szerzett a földekben.
Soros ott van a fonal végén
2021-ben a Large Scale Agriculture nevű oldal összegyűjtötte a tíz legnagyobb mezőgazdasági földhasználót, a lista szereplői meglehetősen sokfélék.
Átnézve ezeket a cégeket, az látszik, hogy a tízből három erős kötődik Soroshoz, illetve az amerikaikhoz.
- A harmadik helyen álló, mintegy 370 ezer hektáron gazdálkodó, baromfihús-termeléssel foglalkozó Mironivsky Hliboproduct (MHP) Ukraine vezetője az a Yuriy Kosiuk, akit Petro Porosenko elnök a tanácsadójává nevezett ki 2014-ben. Mint ismert, Porosenko kiváló kapcsolatot ápolt Soros Györggyel, még ki is tüntette a spekulánst az elnöksége alatt.
Viszont Kosiuk közvetlenül is kapcsolódik Soros ukrán hálózatához, hiszen részt vett az „Ukrajna Nemzeti Korrupcióellenes Hivataláról” szóló törvénytervezet kidolgozásában – több más Soros-szervezettel (így az International Renaissance Foundationnel, illetve a Transparency Internationallel) közösen.
- A New Century Holding nevű amerikai cég leányvállalatán, az Agroprosperisen keresztül hatalmas területen termeszt növényeket Ukrajnában. Az NCH vezetői, George Rohr és Maurice Tabasinik nem sokkal a Szovjetunió összeomlása után kezdtek el befektetni Oroszországban és Kelet-Európában.
És persze alaposan kihasználták a privatizáció nyújtotta lehetőségeket. Az NCH székhelye New Yorkban található, emellett további tíz helyi irodával működnek Kelet-Európában és Dél-Amerikában.
- Szintén érdekes az Epicentr Agro nevű mezőgazdasági holding, amit egy házaspár vezet. Ez a bizonyos házaspár jó kapcsolatot ápolt a Soros Györggyel szintén kiváló viszonyban lévő Viktor Juscsenkóval. A volt elnök 2009-ben személyesen nyitotta meg a hipermarket-láncolat egyik üzletét. Sőt, állítólag Viktor Juscsenko rendszeres vásárlója volt az üzletnek.
Oleksandr Gerega, a tulajdonos szintén politizál, hiszen a Jövőért (For the Future) nevű párt parlamenti képviselője. A pártot közvetlenül Ihor Kolomojszkij oligarcha támogatja. Kolomojszkij neve onnan lehet ismerős, hogy ő Zelenszkij fő szponzora. Geregát nem kerülték el a botrányok: lebukott azzal, hogy nem jelentett be két villát. A titkolózás miatt börtönbüntetés fenyegeti, továbbá offshore-ügye is van. Felesége, Galyna Gerega pedig 2012 és 2014 között a kijevi városi tanács titkára, azaz Kijev polgármestere volt.
Tehát az ukrán kisgazdák kiszolgáltatottságát és az amerikai érdekcsoportok előrenyomulását csak tetézte az országban tavaly elindított privatizáció.
Két lépcsőben zajlik le a termőföldek privatizálása
A privatizálás lehetőségét két lépcsőben nyitotta meg az ukrán kormány a 2020-as 552-IX. törvénnyel:
- 2021. július elsejétől a termőföld privatizálást magánszemélyek, illetve ukrán állampolgárok tulajdonában lévő jogi személyek számára tették lehetővé 100 hektárig.
- 2024. január 1-től ez a limit már 10.000 hektárra emelkedik.
A fentiekből következően az igazi változás 2021. július 1-jén következett be, ekkor nyílt újra lehetőség a földek adásvételére. Az Oakland Institute témával foglalkozó tanulmánya azt is megállapította, hogy a döntés 1-2 százalékkal fogja növelni az ukrán GDP éves növekedési ütemét öt évre, azonban épp a kisgazdáknak nem kedvez a privatizálás.
Ez azt jelenti, hogy a Világbank a mezőgazdasági reformtörvény révén határozottan számol a legkisebb és legszerényebb gazdálkodók eltűnésével a legnagyobb gazdák javára.
17 millió hektár már amerikai cégek tulajdonában van
Hogy ez mihez vezetett, arról már korábban beszámoltunk a V4NA cikke alapján. Az Australian National Review azt írja, három amerikai multi összesen 17 millió hektárnyi termőföldet vásárolt fel, ami a művelhető területek 28 százalékát, vagyis majdnem egyharmadát jelenti.
A három óriásvállalat a Cargill, a Dupont és a Monsanto. A portál cikke úgy fogalmaz, hogy „a marionettbábúként működő ukrán kormány lehetővé tette három amerikai vállalatnak, hogy több termőföldet vásároljon meg, mint amennyi egész Olaszországban található”.
A fenti vállalkozások részletes ismertetése nélkül annyit megjegyezhetünk, hogy mindhárom amerikai székhelyű multi, és mindhárom régóta foglalkozik mezőgazdasággal is.
A Cargill például olyannyira keményen megvetette a lábát Ukrajnában, hogy tavaly többségi tulajdonosa (51%) lett a Neptune nevű vegyesvállalatnak, amely mélytengeri gabonaterminálokat üzemeltet. Ez a gabonaterminál évi 5 millió tonna kapacitással rendelkezik, és különféle kukorica-, búza-, árpa- és olajos magvakat tud kezelni. A terminál mélysége 16 méter, amely lehetővé teszi a nagy hajók fogadását.
Stier Gábor külpolitikai szakértő is rávilágított arra, hogy az elfogadott jogszabályt már az elejétől kezdve könnyedén kijátszhatták a külföldiek. Így könnyen felvásárolhatták az értékes uktán termőföldet az amerikai vállalkozások.
„Andrij Blinov ukrán szakértő is felhívta a figyelmet arra, hogy a tavasszal elfogadott törvényt már most kijátsszák, és gyakorlatilag bármely külföldi részvényese lehet egy ukrán gazdasági szervezetnek. S ezek a cégek aztán már törvényes úton részt vehetnek az ukrán termőföld privatizációjában” – írta.
Egyes hírek szerint, a Cargill, a Dupont és a Monsanto cégek mögött valójában a Vanguard, a Blackrock és a Blackstone nevű amerikai befektető holdingok állnak. Erre mi mind ez idáig nem találtunk még bizonyítékot.
