Hetvenhét éve ért véget a második világháború
Hetvenhét ével ezelőtt, május 8.-án tette le a fegyvert Németország a szövetséges haderők előtt. Az aláírás pillanatában az időeltolódás miatt az esemény dátuma a moszkvai idő szerint május 9-re esett.
Mellékes. A lényeg, hogy a szövetségesek körbekerítették a németeket és feltétel nélküli fegyverletételre kényszerítették a fél Európát elfoglaló birodalmi sóhadsereget.
A háború mérlege:
40 millió civil és 20 millió katona vesztette életét. A civil áldozatok többsége a bombázások miatt, betegségekben, éhségben, illetve a nácik koncentráció táboraiban haltak kegyetlen és értelmetlen halált.
A Szovjetunió emberfeletti áldozatokat vállalt a németek legyőzésében, a civil áldozatok több, mint fele szovjet polgár volt. A világháború menetében, a német előretörésben Sztálingrádnál (Volgograd) történt meg a fordulat.
Az oroszok számára május 9-e a Nagy Honvédő Háború befejezésének az ünnepe. Az orosz identitás részévé vált a tudat, hogy a gazdaságilag elmaradott Szovjetunió legyőzte a sokkal fejlettebb Németországot a harcmezőn. Ezt a győzelmet pedig nem lehet elvitatni az oroszoktól.
Még akkor sem, ha a náci rendszerhez kísértetiesen hasonló rezsimet erőltettek rá Európa keleti felére győzelmük beteljesülése után. A táborok, az elhurcolások, a kínzások, kivégzések éppúgy napirenden voltak, mint a náci Németországban.
Háborús bűncselekményeket mindkét oldalon követtek el katonák és civilek ellen egyaránt. A számonkérés részlegesen ment csak végbe. A nyugati és szovjet bűnözők megúszták a bitófát, a németek esetében pedig aszerint vettek elő valakit, hogy használható-e az új rendszer számára vagy sem.
Így dúsgazdag mágnások, vezető értelmiségiek, mérnökök megúszhatták, hogy bíróságon vonják őket kérdőre tetteik miatt.
A győzelem azonban főként az oroszok érdeme, teljesen érthető, hogy majdnem nyolcvan évvel a háború lezárta után is teljes lelkesedéssel ünneplik a győzelmet.
Mi, magyarok azonban a világháború végén, a szovjet betörést követően cseberből vederbe kerültünk. Ünneplés helyett mindössze annyit tehetünk, hogy a keserű évforduló alkalmával levonjuk a megfelelő tanulságokat a negyvenes évek tragédiáiból.
A valóság az, hogy a rossz oldalon vettünk részt a háborúban. Pontosabban a főbűn az volt, hogy egyáltalán hadviselő féllé váltunk. Igazából egyik oldal sem érdemelte volna meg a támogatásunk, azonban a németek oldalán hadba indulni a világ ellen, részesévé válni a zsidóellenes akcióknak, égbekiáltó bűn volt.
A magyar alkatilag irtózik a kommunizmustól és a nácizmustól. Jó lett volna, ha hűek maradunk legigazabb önmagunkhoz, és távol maradtunk volna a vérfürdőtől.
Sajnos a történetünk nem így alakult. Azonban érzésem szerint mi megtanultuk a leckét.
Megtanultuk, hogy idegen érdekekért soha többé nem vonulhatunk háborúba. Egyedül a magyar nemzet érdekei miatt foghatunk fegyvert, hazánk és az országhatáron kívül rekedt testvéreink védelmében.
Minden más esetben hazaárulás a háborús részvétel.
Hetvenhét éve a háború felperzselte Európát. A győzelmes ígéretek helyett üszkös romok maradtak városainkból. Közép és Kelet Európa plusz teherként megkapta a kommunizmust is, a győztesek úgy döntöttek, hogy Magyarország szovjet érdekszférába kerül.
Magyarország kifosztva, felégetve, megerőszakolva, csonkán, sérülten, árván, megfogyatkozva nézett szembe a negyvenes évek második felétől egyre erőszakosabban hatalomra törő vörös gazemberekkel.
Most olyan világot élünk Európa közepén, hogy a magyar nemzet tagjainak többsége ugyan azt akarja:
Türelmesen dolgozunk azért, hogy egy gazdagabb és erősebb országgá váljunk. Olyan hazává, amely megvédi a magyarokat a Kárpát-medence bármely pontján, amely képes befolyásolni a térség életét, akire a szomszéd népek erősségként tekintenek, olyan szomszédra, aki megvédi saját érdekeit, de kész segítséget nyújtani a vele együtt élő népeknek.
Soha többé nem fordulhat elő, hogy vesztesként ki legyünk szolgáltatva idegen hatalmaknak, hogy idegenek döntsenek a sorsunk felől.
Ennek pedig az a feltétele, hogy soha többé nem veszünk részt a nagyhatalmak torzsalkodásában. Nekünk a Kárpát-medencében van küldetésünk, nekünk itt kell békét teremteni azokkal, akikkel együtt élni rendelt minket az Isten.
A Kárpátok vonalán túl legfeljebb nyaralni vagy kereskedni megyünk.
