Úgy tűnik, hogy április harmadika csak nem akar véget érni.

A baloldal szempontjából legalábbis örökké tartó, repetitív rémálomként kopogtat be a valóság: a magyar választók, ezen belül is különösen az egykori támogatóik a történelem szemétdombjára kívánják őket.

Vasárnap hetvennél is több településen időközi önkormányzati választásokat tartottak. Nem sokkal az országgyűlési voksolást követően készültek ugyan felmérések, amelyek többek közt azt is vizsgálják, mennyire volt pillanatnyi hangulat, nem várt külső hatás, esetleg szerencse kérdése az eredmény, de az ilyen országos lefedettségű szavazás a közvélemény-kutatásoknál jóval alaposabban és hitelesebben méri az egyes pártok támogatottságát.

A kormánypárt annak ellenére is felmosta a Feri és Kis Barátai Kft. roncsaival a padlót, hogy az Orbán Viktor által előre jelzett nehéz időszak miatti különadók, a kata felülvizsgálása, az önkormányzatok rezsicsökkentésből való kikerülése nem igazán számítanak a népszerűséget növelő intézkedések közé. A baloldali sztereotípiákra rácáfolva azonban a magyarok ismét megmutatták, hogy képesek józan belátással dönteni.

Erre mondjuk az ellenzék minden okot megadott nekik.

A baloldal a megalázó, történelmi vereség óta lényegében úgy viselkedik, mintha szándékosan, kötelességtudóan igazolni szeretné, hogy a magyarok jól döntöttek, mikor eltanácsolták őket a kormányzati ambícióiktól.

Különböző magyarázatok születtek a balos elemzői műhelyekben, a pártértekezletek zárt ajtói mögött és talán magányos, keserű, pultot támasztós kocsmafilozófiai okfejtések során:

• Mindenki hibás.
• Senki sem hibás.
• A magyarok hülyék, nem érdemlik meg a baloldali megváltást.
• Gyurcsány a hibás.
• Mindenki hibás, aki szerint Gyurcsány a hibás.
• Márki-Zay a hibás.
• Dobrevvel sikerült volna.
• Jakab Péter meg tudta volna verni Orbánt.
• A Kétfarkú Kutyákon múlt minden.
• A háború nyerte meg Orbánnak a választást.

Annak, hogy a moslékkoalícióról mint egységről beszéljünk, valójában nincs már sok értelme, az egykor szebb napokat látott Gyurcsány-kartell romokban hever.

Már a soron következő EP- és helyhatósági választásokon való közös indulás esélye és értelme is megkérdőjeleződött, ami – valljuk be – az áprilisinál is megalázóbb arányú pofára esés tükrében elég logikusnak tűnik. A kormánypárt ugyanis olyan területeken is tudott önkormányzati képviselői mandátumokat szerezni, ahol tavasszal még a baloldal jelöltje nyert. A szivárványos szövetség elvtelen jelöltjeit úgy tűnik, még a legelszántabb kormánykritikus választók is egyre gyakrabban büntetik távolmaradással. Ilyen arányú volt a fideszes delegáltak győzelme a különböző településeken, a számok önmagukért beszélnek:

Sárvár 83%

Nagykőrös 80%

Kőszeg 77%

Keszthely 76%

Nyíregyháza 1. körzet 76%

Nyíregyháza 2. körzet 74%

Budapest V. kerület 71%

Szigetszentmiklós 64%

Budapest VIII. kerület 63%

Balatonalmádi 62%

Szeged 59%

Békés 55%

Budapest VII. kerület 46%

Eger 42%.

Ahogy az elmúlt 12 évben, most is garantálható, hogy a baloldal levonja a következtetéseket: a pártok elkezdenek dolgozni (emlékeztetőül: a minap Kövér László házelnöknek büntetést kellett kiszabnia a DK-s képviselőkre, annyira sokat lógtak)¸, a párvezetők helyi és országos szinten lemondanak, bizonyos politikai formációk levonják a tanulságot és szép csöndben feloszlanak, a politikusaik keresnek maguknak valami tisztességes munkát, stb.

Ja persze, dehogy történik majd ilyen.

Karácsony Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy bizony csalódást keltő ez az eredmény Mintha a két elbukott kerületnek nem lenne semmi köze a Káosz Kapitány-szintű bénázáshoz, amit  az elmúlt néhány évben városvezetés néven produkál. 

Gyurcsány Ferenc persze továbbra is öblösen orbánozik majd a parlamentben, zárt ajtók mögött veszekednek majd az soron következő választások előtt az egymás javára történő visszalépéseken, kóbor kutyaként marakodnak az egyre zsugorodó baloldali tábor figyelméért.

Mindeközben pedig Miniszterelnök Úr és csapatai keményen dolgoznak, hogy a nehéz időkben is megvédjék a családokat a háború okozta válság következményeitől.

Business as usual.