Én láttam többször közelről, ahogy beindul a gépezet és úthengerként próbálja áldozatát eltaposni. Így most, amikor Demeter Szilárd írása miatt sorra megjelennek előttem a teátrális szövegek a szerzőikkel együtt, akkor egy képzeletbeli listán pipálom ki az általam jól ismert eljárás lépéseit.
- Valaki jelzi, hogy támadják a főnököt, lépni kéne.
- Gyorsan összeverődik a csapat. Személyes találkozók, internetes platform, indulhat a szervezés.
- Rutinból megy a leosztás, hogy ki melyik támogatott celebet vagy szervezetet hívja fel, hogy megszólalásra bírja.
- Magyar és külföldi politikusok és külképviseletek értesítése.
- Szövegjavaslatok megfogalmazása és elküldése a fent említetteknek.
- Ötletelés, hogy mivel lehet kényszeríteni a támadott alany lemondását vagy kirúgását. (V. Naszály polgármester szerződésbontása a Petőfi Irodalmi Múzeummal, tipikusan ilyen ötletelés eredménye lehet.)
- Petíció megfogalmazása, és az azt elindító személy vagy szervezet kiválasztása.
- A baráti (lekötelezett) média megmozgatása, a személyes kapcsolatok beizzítása, mert fő a gyorsaság és az intenzitás. Tapasztalat, hogy a médián belül is vannak kulcsfigurák, akik után megy az egész tábor.
- Az időközben elért és csatasorba állított celebeket és ismert közéleti embereket összekötik a baráti média szerkesztőivel, hogy sűrűn záporozzanak a cikkek, interjúk, beszélgetős műsorok.
- Említettem már, hogy a lényeg a gyorsaság és az intenzitás? Igen, de ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert tényleg ezen múlik, hogy sikerül-e kicsinálni a célszemélyt.
Minden lépésnek van felelőse, akik folyamatosan beszámolnak az aktuális helyzetről. Van hoppmester, azaz operatív irányító, aki az előbbieket beszámoltatja, noszogatja, ha valaki elakad, akkor segít neki. A főnökök pedig figyelik, ahogy dolgozik a gépezet, és persze azt, hogy stratégiai hiba ne történjen.
Ebben az egészben nincs semmi különleges és démoni, nem Soros embereinek az sajátos módszeréről van szó.
Ami félelmetes, az a megkeresett celebek, politikusok, tudósok, civilek és újságírók reakciója. Úgy vágják haptákba magukat még egy alacsonyabb fokozatú Soros-munkatárs felkérésére is, mintha a közvetlen felettesük lenne az illető.
Mindez persze nem a támogatások miatti hála és a következő közös projekt reménye miatt van így, hiszen itt zömében komoly értelmiségi emberekről beszélünk, akiknek nincsenek anyagi igényeik, idegen tőlük a téma. Ők csak és kizárólag morális alapon teljesítenek szinte bármely kérést, amit a nagy filantróp nevében tolmácsolnak nekik.
Bemutatunk egy hasonló botrányt, amellyel valószínűleg a Norvég Civil Alap körül kialakult konfliktusokat megelőzően próbálták a terepet előkészíteni.
A Jeszenszky-ügy
Jeszenszky Géza, a rendszerváltás utáni első demokratikusan megválasztott kormányának külügyminisztere 2012-ben Magyarország norvégiai és izlandi nagykövete volt. Éppen egy oslói holokauszt-konferencia társszervezőjeként készült az eseményre, amikor a nyakába szakadt egy óriási balhé, amelyben rasszizmussal, konkrétan cigányellenességgel vádolták meg. Az ügy látszólag spontán robbant ki, miközben valójában hónapok óta zajlott az előkészítése.
Egy külföldi diák szólt a CEU egyik tanárának, hogy van egy kérdéses mondat Jeszenszky egyetemi jegyzetében, amely arról szól, hogy a romák között azért nagyobb a fogyatékos gyerekek aránya, mert náluk gyakori a rokonok közötti szexuális kapcsolat.
A tanár ezt jelezte Soros egyik emberének, aki az információval elkezdett ’házalni’, azaz olyan civilt keresni, aki bevállalja a balhé kirobbantását.
A fent leírt munkamódszert nem ismétlem el, pontosan úgy zajlott minden.
Eredmény:
- Óriási médiahadjárat, cikkek, interjúk és vélemények százai lepték el hirtelen a nyilvánosság tereit.
- Jeszenszky Gézát kitették a holokauszt-konferencia szervezői közül, megkérték, hogy ne látogassa az eseményt.
- Az ELTE Társadalomtudományi Karán rendezett vitafórumot a Sorosék által kiválasztott civilszervezet, a Roma Club Alapítvány, amelyen történészek, szociálpolitikusok és maga Jeszenszky Géza vettek részt, valamint az érdeklődő közönség, amelynek soraiból nem maradtak el a szintén oda szervezett bekiabálók, füttyögők és tapsolók. Mind olyan „civilek", akik függő viszonyban voltak és vannak a mai napig Soros adományozói rendszerétől. A ’vita’ inkább hasonlított egy nyilvános lincseléshez, a nagykövetnek esélye sem volt normális, nyitott, megértő közegben elmondani álláspontját és érveit.
Miért vadászták le a volt rendszerváltó külügyminisztert?
Egészen a Norvég Civil Alap körüli botrányig nem értettem igazán, hogy miért kellett Jeszenszky skalpja Soroséknak. Bár tekintélye a rendszerváltás idején és az utána viselt szerepe miatt jelentős volt, de nem töltött be élvonalbeli politikusi posztot. Magyarán nem volt komoly sportértéke a megalázásának.
Aztán 2014-ben kirobbant a Norvég Civil Alappal kapcsolatos konfliktus, amelynek részeként összefeszült a két ország kormánya. A történetben nyakig benne volt Soros támogatói szervezete is, a Nyílt Társadalom Alapítvány, amely több országban a norvég civil pénzek elosztója, és Magyarországon is komoly hatással voltak a pályázatok megítélésére.
A kormányok közötti konfliktusban Magyarországot egy általuk megsebzett, megalázott ember képviselte, aki alig 2 éve élte át azt, hogy milyen, amikor a Soros-úthenger átgázol rajta. Bejött a számításuk: a NCA-balhé közepén le is mondott Jeszenszky, mert újra semmiképpen nem akarhatta átélni a nemtelen támadásokat.
Egy átlagos érzékenységű ember számára az egész életére kiható élmény, amikor őt gyalázza a fél médiavilág, amikor nemkívánatos személyként kezelik egy általa kezdeményezett történészi konferencián, amikor szabad prédává válik az internetes felületeken.
Ez a bejáratott Soros-módszer, és ugyanezt láthattuk most Demeter Szilárd esetében is. Úgy tűnik, ezúttal - szerencsére - sikertelenül.
