A szűk esztendők, gazdasági nehézségek egyik kísérő jelensége a kiszolgáltatott társadalmi csoportok és közösségek élethelyzetének romlása. Ezzel pedig együtt járnak a kilátástalanság miatt szerveződő tüntetések, sztrájkok, útlezárások és egyéb demonstrációk.
A tanárok egzisztenciális kiszolgáltatottságuk ellen tiltakozva már hetek óta kisebb-nagyobb megmozdulásokat, munkabeszüntetéseket szerveztek, melyeket néhány esetben aránytévesztő, méltatlan és kicsinyes retorziók követtek: kirúgásokról, fizetéscsökkentésről, pedagógusok fenyegetéséről szóló történetekkel van tele a sajtó.
Ez nyilván olaj volt a tűzre. Tegnap az élőláncból, hídlezárásból induló megmozdulásból Kossuth téri tüntetésben végződő tiltakozó akció kerekedett, több tízezer ember részvételével. Az eseménysorozatban a tanárok és a velük szolidaritást vállaló civilek és ellenzéki pártok képviselőink kívül nem meglepő módon rengeteg diák is részt vett.
A tanárok és a velük szolidaritást vállaló felnőttek és diákok nem baloldali felforgatók, nem kormánybuktató ellenzékiek,
hanem egy szomorú és igazságtalan helyzet ellen tiltakozó, homogén politikai értékek alapján szerveződött csoportosulásnak semmiképp nem nevezhető alkalmi érdekközösség. Igen, valóban fontos lenne a tanárok bérét rendezni, ahogy ezer másik szomorú és nehéz ügyben is jó lenne mozgásteret találni.
A tüntetőknek igazuk van, de ettől még nem válik hirtelen jószándékú döntés függvényévé, hogy a kormány teljesíteni tudja a követeléseiket.
Nem volna baj, ha Európa nem fojtogatná magát szankciókkal (márpedig tegnap ismét megszavaztak egy újabb csomagot), és az is jót tenne többek között a pedagógusok lehetőségeinek, ha véget érne a háború és az általa okozott gazdasági nehézségek.
Azt is fontos továbbá rögzíteni, hogy az ellenzéki pártok és a velük egy követ fújó „függetlenobejktív” média ennek ellenére előszeretettel láttatja a mindenkori, konkrét szakpolitikai kérdésekben szerveződött tiltakozásokat a kormánnyal szembeni általános tiltakozó akcióknak.
Heroikus szabadságharcnak, történelmi fordulatnak, az egész ország népfelkelésének tekinteni ezeket az eseményeket azért erős túlzás. Az elmúlt 12 évben volt már pár hasonló csodavárás, amelyekbe csalódást keltő módon valahogy mégsem bukott bele a mindenkori Orbán-kormány. Ennek a jelenségnek egy másik aspektusa, hogy
az ellenzéki érzelmű „minőségi sajtó” hergelésre, az események tudósítása helyett azok formálására is használja saját cikkeit, videóit.
Kedvencünk ebből a szempontból a 444.hu, össze is gyűjtöttük az idei tüntetésekről szóló, legjellemzőbb szalagcímeket, melyeket most értelmezéssel kiegészítve mutatunk meg Olvasóinknak:
A 444 már csak tudja: Biztosan nem bulizni mentek ki, és nem is csak lógni akartak, hanem ez egy szomorú kötelesség az amúgy iskolapadban töltött rutin hétköznapok után. Vajon hóban-sárban, ünnepnapon és hétvégén is ilyen sok iskolás lesz az utcákon?
A diákok és tanárok együtt erősebbek, mint az egész ellenzék. Kéne egy hangos, dühös diák–tanár-párt, amely végre megdönti a rendszert. Magyarország új zászlója kockás ingből szabott pepita lesz!
Mindennapi hősök bemutatása, képesek voltak 19 ezer Facebook-visszajelzést összeszedni! A Marvel MCU ehhez képest esti mese.
A „tömeg” kifejezés értelmezése persze szubjektív, de azért tüntetés szempontjából százas nagyságrendű csoportosulásra talán nem ez a legszerencsésebb kifejezés. Kivéve ha szeretnénk kissé elferdíteni a címben a valóságot.
A fiatalok, a tanárok és a persze a nők is dühösek, ezt pedig a legjobban a forradalmi hangulatú rigmusokkal lehet illusztrálni. Ez az úgynevezett hírszolgáltatás, mely közmédiább a közmédiánál is.
A szabad véleménynyilvánítás szent, mások korlátozása (például: hídlezárás) alapjog, de a szegény diákokat leöntő férfit fel kell jelenteni. Micsoda fideszes agymosott lehet ez az alak!
