Van egy párt Magyarországon – immár saját, cuki kis parlamenti frakcióval –, amely egész létezését arra alapozza, hogy nemet mond dolgokra, ami másoknak fontos és tiszteletre méltó.
A nihilizmust és lustaságot identitássá formáló politikai erő nevét talán nem nehéz kitalálnia az Olvasónak:
Természetesen a Momentumra gondolunk, akiknek első és legfontosabb lépésük a budapesti olimpiai játékok megtorpedózása volt, melyre azóta is szürreális, indokolatlan büszkeséggel tekintenek ezek a a szerény képességű fiatalok.
Az egykori liberális párt, az SZDSZ szellemi utódjának is gyenge román ifjúsági gittegylet remekül illeszkedik a jelenkori politikai élet baloldali túlélési stratégiájába: ahogy a Jobbik és a Párbeszéd, ők is sikerként tudják eladni, hogy immár parlamenti képviselőik is vannak. Annak ellenére, hogy a legtöbb helyen a Gyurcsány-féle moslékkoalíció hátára kapaszkodva sikerült egyéni jelölteket állítaniuk, és a közös listára sem saját támogatottságukkal arányos mértékben kerültek fel.
Ennek a pompás piócapártnak a következő négy évben is fontos vezéralakja lesz Fekete-Győr „Mr. 3,4 %” András, akinek az előválasztás első fordulójában olyan mértékben porolták ki a hátsó fertályát, hogy ijedtében a választási kampány kellős közepén benyújtotta lemondását a pártelnöki pozícióról.
A politikai stratégiai szakirodalmat legfeljebb távolról, kivonatolt verzióban, félig behunyt szemmel tanulmányozó FeGyőr azonban felfelé bukott: a Momentum parányi, de várhatóan annál szórakoztatóbb frakciójának vezetésével bízták meg Románia legnagyobb magyar barátját. Bár az ellenzéki vezetők egyelőre az összefogásnak csúfolt roncsderbi céltalan folytatása mellett tettek hitet, az várható, hogy a pártok azért megpróbálnak majd saját identitásukat – ezáltal a soron következő választások előtti alkupozícióikat – erősítve akciózni, különutas politikát képviselni.
Úgy látszik, ez inkább előbb lesz, mint később.
A baloldal már számtalanszor tanújelét adta, hogy a hatalom megszerzésénél csak egy fontosabb van számukra: a kényelem iránti elkötelezettség. Kétségtelen, hogy egy jól kipárnázott képviselői állás négy évre feledteti az egzisztenciális gondokat, és a pártelnöki apanázs sem jött éppen rosszul. Nem meglepő tehát, hogy kevés kivételtől eltekintve az ellenzéki politikusok egy percig sem vették komolyan, hogy esetleg ne vegyék fel a mandátumukat, és a pártelnökök is csak gúnyos félmosollyal (Tóth Bertalan, ATV, lenyűgöző interjú) reagáltak arra a gondolatra, hogy a történelmi vereségért felelősséget vállalva esetleg le kellene mondaniuk.
Megy tehát tovább a baloldali cirkusz, a szereplők szinte ugyanazok, a Gyurcsány-show forgatókönyve változatlan, a cél ugyanaz: Feri csak felfelé megy!
A Momentum azonban megmutatja, hogy őket nem olyan fából faragták, mint a többieket. Már az évnyitón lóg a suliból, mert Bandika meg a fiúvécében minden szünetben cigiző alfahímek (és -leányok) kifundálták: az igazgató úr majd biztos jól megpukkad mérgében, ha ők megmutatják, nekik diri bácsi nem parancsol!
A román liberális ifjúsági szervezet úgy döntött, távol tartja magát az alakuló üléstől, mondván, hogy nem akarnak asszisztálni Orbán Viktor negyedik (és várhatóan nem az utolsó) megdicsőülésétől.
Sokszorosan udvariatlan, neveletlen és lusta gesztus ez, amely a Momentumtól nem meglepő, mégis érdemes azonban végigvenni, kiket is köpnek ezzel szembe:
- Mindenekelőtt saját támogatóikat, aktivistáikat. Ők azért dolgoztak (ha nem is primer, de szekunder célként mindenképp), hogy kedvenc cukiságaik a parlamentben sipákolva mutathassák meg: vállak nélkül is létezik férfiasság. Rögtön az első munkanapon sztrájkolni – ez még a legmegveszekedettebb brit bányászszakszervezeti aktivistáknak is meredek lenne. FeGyőrék valószínűleg inkább ismét a vécében bagóznak majd.
- Vannak olyan sportolók, akik képtelenek kezet nyújtani a győztesnek, pláne, ha az kiütéssel győzött. Ez azonban általában általános iskola alsó tagozatáig jellemző viselkedés. A Momentum részt vett egy választási küzdelemben, minden szinten legitimálva azt, és most képtelen tisztességes, demokratikus ellenfélként gesztust gyakorolni. Pedig semmi mást nem várnánk tőlük, csak hogy üljenek, néha álljanak, és közben pislogjanak, levegőt vegyenek létfenntartás céljából. Azt gondoljuk, ennyi még FeGyőrékkel szemben sem túl nagy elvárás.
- Az ellenzék egyik kedvenc paradigmája az árkok betemetése és a mindenkivel szembeni méltányosság, függetlenül a pártpreferenciától. A neo-SZDSZ most mutatja meg éppen az alakuló ülés bojkottjával, milyen mértékben sz*rik több mint hárommillió ember akaratára és a demokratikus játékszabályokra. Az ilyen és ehhez hasonló baloldali gesztusok fognak még néhány kétharmados győzelmet hozni Orbán Viktornak.
Forrás: PS
És persze a Momentum nem áll meg itt, a képviselői fizetésüket 100 százalékban jótékonyságra ajánlják fel, hogy ők az Orbán-rendszerből ne gazdagodjanak!
